2016. június 15., szerda

Norbert Winney: Sárkányok, farkasok & almák

A sorozat első kötetében Vízfüttyő Loson három kalandját izgulhatjuk végig.
Közhírré tétetik! Aki megmenti a királylányt a sárkánytól, elnyeri a kezét és a fele királyságot! Az árva, nincstelen kamasz is nekivág, de előtte még Füzesújmajor rangidős boszorkányát is ki kell cseleznie.
Losont, a hivatásos kalandort Vholkográdba szólítja küldetése, s egy titokzatos boszorkány farkasemberré változtatja. Csak akkor törik meg az átok, ha legyőzi a farkasok úrnőjét.
Tanofil király kérésére Loson egy üvegcipellőt helyez el a Halál birodalmában. Amikor visszatér az erdőrengetegbe, nemcsak a Halál várja, hanem Hórózsa királylányt is meg kell mentenie.



Amikor először megláttam ezt a könyvet az Athenaeum kiadó oldalán tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasni, és hogy a polcom lakójának akarom tudni. Ekkor még fogalmam sem volt, hogy miről szól, csupán annyit tudtam, hogy fantasy, ez a műfaj különösen közel áll a szívemhez, szóval nem volt kérdés, hogy elfogom e olvasni.
A könyv megjelenése elképesztő! Elég ránézni erre a gyönyörű borítóra és rabul ejti az embert. Már maga az alma fenomenális, de ahogy bele lett varázsolva a sárkány meg a farkas, csak ámulok. Iszonyat ötletes lett. Különösen tetszik, hogy az alma és a sárkány színkontrasztja megegyezik, ezáltal nem kelt olyan hatást, mintha nem odaillő lenne, mert igenis beleillik az almába. a farkas motívuma meg egyszerűen csodálatos. Nagyon tetszik, ahogy a sárkány lehelete átalakul egy farkassá. Nagyon kreatív megoldás. Csak ámulok-bámulok, de tényleg. Azt hiszem az egyik legszebb magyar író magyar borítójával van dolgom. Lehet, hogy ciki, lehet, hogy nem, de bennem csak akkor tudatosult, hogy magyar író művével van dolgom, amikor kinyitottam ezt a káprázatot.
A "Norbert" név miatt gondolhattam volna, hogy magyar, így visszagondolva, de van egy Minyon, akit szintén így hívnak, mégsem magyar.
Szeretném külön kiemelni azt, hogy már a bevezető mondat stílusa 'Kalandok Óperencián innen és túl' elnyerte a tetszésemet. Megadja a mesék tipikus kezdetét, elsőnek hirtelen a Shrek ugrott be erről a mondatról. Nem fogok már sokáig ömlengeni a borítóról, ígérem. Még csak annyit írnék róla, hogy tetszik a folytonossága, és a gerince is telitalálat. A borítótervért hatalmas gratuláció Földi Andreának, le a kalappal előtte, de tényleg.



A fülszöveg alapján egy vérbeli fantasy történetnek ígérkezik, tele kalanddal és varázslattal, mindezt három történetben kapjuk meg. Még nem, de a bejegyzés végén azt is elárulom, hogy melyik történet volt a kedvencem. Annyi biztos, hogy a kis patkányok nagyon cukik, és tökéletesen illenek ahhoz, hogy az egyes eseményeket elválasszák egymástól. Jobb figurát, aligha lehetett volna találni.
A történet egésze három jelentősebb kalandról ad nekünk részletes leírást, külön-külön be is mutatom ezeket nektek.

Első mondat: "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, amit úgy hívtak: Füzesújmajor."

1., Sárkányfészek:
Tipikus népmesei beütéssel rendelkezik, nekem legalábbis ez jött le belőle. Vízfüttyő Loson, a lelenc gyermek éli mindennapi életét, de ha csak erről lenne szó nem lenne olyan érdekes a történet. Mint minden valamire való történetben itt is töménytelen kalandban lehet részünk. A mesei elemek teszik igazán szórakoztatóvá és érdekessé a történetet. Mind a sárkányokról, s mind a boszorkányokról más színezetet ad, mint bármilyen más mese. Az író a jó tulajdonságokat, s nem a hiedelmekhez ragaszkodó rosszakat emeli ki. Mindemellett furfangosság és leleményesség jellemzi. Tele van furcsábbnál-furcsább nevekkel, de ennek csak örülök. Végre furcsa, de kreatív nevekkel találkozom.
A várba zárt, sárkány által elrabolt hercegkisasszony története ez továbbgondolva, ami az eredetivel ellentétben humorral sem szűkölködik. Különösen a király együgyűsége és a kis levakarhatatlan patkány tette élvezetessé. Könnyed, maga a szöveg pedig olvastatja magát. Korhatár nélkül bárki olvashatja. A karakterek közül Csilláncs az, aki egyedül nem lett maradandó jelenség, de ha Losoncnak ő kell, hát legyen.

2., Farkasátok:

Határozottan a történet legjobb része. Nem titok, hogy a lükantrópok, vagyis a farkasemberek a kedvenc természetfeletti lényeim. Nagyon örültem, hogy szerepet kaptak a műben, nem is akármilyet. Érdekes volt olvasni ezt a történetet, főleg amiatt, hogy egy modern Piroska és a farkas feldolgozás. Sokkal jobban tetszik, minta z eredeti változat, pedig az sem piskóta. Mindamellett, hogy a mitológiai világ is megjelenik benne, Losonról is több személyes, bensőséges információt tudhatunk meg. Úgy érzem kellett ez, mivel végre a jó irányba halad, főleg Csillánccsal kapcsolatban és a jóságát, szeretetét is megmutatta a boszorkányon keresztül, aki egy üde színfoltja a történetnek. A kis fekete patkány pedig van olyan kulcsfontosságú szereplő, mint Loson, bár még sose hallottam olyanról, hogy egy állat változott volna farkasemberré, vagy ahhoz közeli állat állapotba. Külön tetszett, hogy az ő szemszögéből is láthattam egy kicsit.
Az újdonság erejével hatott, mivel még életemben nem olvastam patkány-szemszöget. Azt kell, hogy mondjam, hogy kezd a történet egyre izgalmasabb lenni. Reméltem, hogy az utolsó részben választ kapok a kérdésemre Losont és CSilláncsot illetőleg, de nem sok jót várok. Amit egy bűbáj okoz, nem biztos, hogy aztán valóssá is válik. Pedig én örülnék. Loson megérdemli a happy endet.




3., Kristálylakók:

A három történet közül a legszerethetőbb, nemcsak újabb kalandban lehet részünk, de új szereplőket is megismerhetünk. Ezúttal a Hófehérke és a hét törpe groteszk alakjai ütik fel a fejüket az oldalakon. Egy olyan köntösben meséli el a már ismert történetet, ami igaz, hogy sötétebb, mint az eredeti, de jóval szórakoztatóbb. Testen kívüli élményt is nyújt. Egy olyan világba kalauzol el, ahol minden lehetséges, nincs olyan, hogy lehetetlen. Loson személyisége tovább fejlődik, s igaz, hogy nem olyan befejezést kapott a története, amit szerettem volna, mégis élvezetes volt olvasni.
Minden egyes apró mozzanat precízen ki volt dolgozva. Az elején még érdekes volt a nyelvezete, de a végére már teljesen hozzászoktam. A három történet közül talán ez a legszerethetőbb, mint már említettem, és egyben a leghosszabb is. Varázslatos világba kalauzol el minket, nem kis iróniával és humorral fűszerezve.

Összességében szerettem olvasni, és mind a három történetben volt olyan momentum, ami szerethetővé teszi. Nem tudom, hogy be van e tervezve a folytatás, de én határozottan vevő lennék rá. Kell a mindennapi életbe a tündérmesék illúziója, és Norbert Winney történetei megadják ezt. Sőt, néhol túl is szárnyalják.
Teljes mértékben meg vagyok elégedve a történettel, csak azt sajnálom, hogy Loson barátairól olyan keveset tudhattam meg és, hogy nem volt valami nagy szerepük. A karakterek közül egyértelműen a kis patkány és a 'Nagymama' a kedvenceim. Loson nem volt olyannyira kidolgozva, hogy azt tudjam mondani, hogy ő a kedvencem, pedig ő a főszereplő, de a hangsúly leginkább a mesék újragondolásán van és nem a fiún.

Utolsó mondat: "Nem figyelte a múló időt, csak várt, várt türelemmel."


Kedvcsináló idézetek:

"Hirtelen hangos cuppanás hallatszott. Loson szíve dobosokat megszégyenítő sebességgel kezdett verni. Miféle újabb veszély leselkedik rá?"

" - Te vagy az, aki Musztafát bámulta, mi? A kis Muszti... Ragaszkodó kis szerzet vagy, annyi szent!"

"Ügyes trükk, ismerte le Muszti. De attól még... nem ússza meg élve.
 S a macska után vetette magát."

" - Igen, érzem a benned szunnyadó késztetést... - hunyta le egy pillanatra a szemét az öreganyó. - Harcolj csak ellene, az alantas ösztöneink ellen való küzdelem mindig nemesít! Miattam azonban nem kell aggódnod, nekem nem árthatsz. Gondoskodtam róla... De a kedvedért, csak hogy ne feszengj annyira, megerősítem a békeaurát."

" - Piroska! Nézz körül! Nem látod, hogy amit csinálsz, az rossz? Embereket változtatsz szörnnyé, csak hogy kedved leld bennük, és véres küzdelmeket vívatsz velük a kegyeidért! Olyan vágyakat keltesz bennük, melyet nem elégítesz ki! Szolgákká teszed őket, csak mert megvan hozzá a hatalmad! Ez nem helyes! Visszaélsz a képességeiddel! A mi tehetségünk nem erre való!"

" - Tükröm-tükröm, mond meg nékem, ki a legszebb a vidéken? (...)
  - Szép vagy, királynőm, te vagy a legszebb. Ám felbukkant valaki, aki hozzád mérhető." (...)
    Egy királyfi közeleg."

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre az Athenaeum Kiadó nélkül. Köszönöm nekik a könyvpéldányt.

A könyvet itt kedvezményesen meg tudjátok rendelni, ha felkeltette az érdeklődéseteket:
http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/sarkanyok-farkasok-es-almak

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése