2016. június 1., szerda

Marie Lu: Prodigy- Született tehetség

Miután sikerül megszökniük a Köztársaság hadseregének Los Angeles-i erődítményéből, June és Day megérkezik Vegasba, és ekkor megtörténik, amire senki sem számított: az Első Polgár meghal, és a fia, Anden veszi át a helyét. Miközben a Köztársaság egyre közelebb sodródik a káoszhoz, hőseink csatlakoznak a lázadó Patriótákhoz, akik segítenének Daynek megmenteni az öccsét, és átjuttatnák őket a Kolóniákba. Cserébe egyetlen dolgot kérnek: June és Day ölje meg az új Elsőt.
Esélyt kapnak rá, hogy megváltoztassák a nemzet sorsát, hogy hangot adjanak a túl rég óta hallgatásra kényszerített nép óhajának.
Ám June hamarosan rájön, hogy az új Első Polgár egyáltalán nem olyan, mint az apja volt. Így hát döntenie kell. Mert mi van, ha Anden valami újnak a kezdete? Mi van, ha a forradalom többről szól, mint veszteségről és bosszúról, haragról és vérről? Mi van, ha a Patrióták tévednek?


Elöljáróban szeretnék elmondani annyit, hogy ha a Legend elnyerte a tetszéseteket, akkor a Prodigy-ért meg fogtok veszni. Jóval izgalmasabb, kalandosabb, mint a kezdő kötet.
Úgy voltam vele, hogy egy hétvége alatt kiolvasom és csak utána készülök a vizsgáimra. A tervem sikerült, és ennél jobban nem is választhattam volna olvasmányt az utolsó nagy vizsgadrukk előtt. Az előző kötethez képest ennek a borítója meseszép. Imádom, ahogy a kék kiemeli a sas motívumot. A trilógia legszebb borítója, nem túlzok. Nekem a három kötet közül ennek a borítója nyerte el a tetszésemet. Sötét is, de mégis kiemelkedő. A könyv címe is jól látható, külön tetszik, hogy az angol cím van kiemelve. A magyar címek megmondom őszintén nem nagyon tetszenek. Persze vannak kivételek. Sokáig gondolkodtam, hogy a sas mit akar szimbolizálni, de csak miután kiolvastam jöttem rá. Néha elég lassan esnek le a dolgok és oké, hogy tetszik valami, de zavarni szokott, ha nem tudom vagy nem értem, hogy mit is szimbolizálnak.

Első mondat: "Day felriad mellettem."
A történet 100x izgalmasabb, akciódúsabb és egyben szomorúbb is, mint a Legend. Kicsit későn találtam rá Marie Lu tevékenységére, de az tuti, hogy a Prodigy miatt a továbbiakban jobban fogok figyelni rá. Képes mindig meglepni valamivel olvasás közben, ez csak keveseknek sikerült eddig. De örülök, hogy Marie Lu közéjük tartozik. Igazából nem tudtam, hogy mire számítsak olvasás közben, sikerült elkerülnöm a spoilereket, így teljesen megvoltam elégedve azzal, amit kaptam. Nem gondoltam volna, hogy az események ilyen fordulatot vesznek. Álmodni sem mertem volna. Igaz, hogy Day és June szemszögéből is láthattam az eseményeket, mégis Day részei azok, amik igazán megfogtak. Mindenféle túlzás nélkül mondhatom, hogy Day a kedvenc karakterem, nemcsak azért, mert eszes, ügyes és összetett személyiség, hanem azért is, mert ő vesztett a legtöbbet az életben, mégis képes megbízni egy olyan személyben, aki akaratán kívül, de részt vett Day veszteségeiben. 


Sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen June-nal, és úgy voltam vele, hogy berakom őt a semleges karakterek közé, mégis a szemfülessége és észjárása közelebb hozta a karakterét hozzám. A mellékkarakterek közül Tess és Kaede az, akik nem vesznek az események tengerébe. Tess már az első részben is szimpatikus volt, kövezzetek meg érte, ha akartok, de én bírnám, hogyha Tess és Day közelebb kerülne egymáshoz, bár tudom, hogy erre semmi esély. Azért remélem, hogy ha Dayjel nem is, akkor legalább Baxterrel kerüljön közelebbi kapcsolatba, mert én érzem közöttük a törődést egymás iránt, ha a szikrát még nem is, de ami késik az nem múlik. Day hiába nem kedveli a srácot, a Tess fanok imádni fogják. Kell néha a tesztoszteron és egy kis harc a lányért.
Kaede az, akiben pozitívan csalódtam, mivel az első részben nem volt szimpatikus, igaz akkor még June-t is nagyon kedveltem, ami mára megváltozott, de ez egy másik történet. Kaede igazi belevaló, tökös csajszi, akit csodálok és azután a bizonyos helikopteres mutatványa után sajnálok, hogy az lett a vége, ami. Persze teljesen megértem, hogy az írónő miért pont ilyen sorsot szánt neki, de akkor is. Ki lehetett volna találni valami mást helyette. June-t igazából nem tudom, hogy miért utáltam meg a végére. Na jó, igazából dereng, de nem akarok spoilerezni. Annyit mondhatok, hogy egy bizonyos csók közre játszik benne, meg az, hogy túl manipulatív. Ha nem lett volna a csók meg a veszekedés Dayjel, akkor talán elnéző lehetnék vele, de így nem. Sajnálom. Abban reménykedek, hogy a trilógia befejező részében, a Championban sikerül újra megkedvelnem a karakterét. Nagyon bízok benne. Andennel kapcsolatban pedig csak annyit mondanék, hogy a Legendben így visszagondolva nem is rémlik, hogy találkozott volna vele June. Annyi biztos, hogy piszok nehéz dolga lesz, ha tényleg helyre akarja azt hozni, amit az Elsők előtte elkövettek. Eden elengedése egy jó kezdetnek bizonyult, de ettől függetlenül nem teljes az örömöm. De Day boldogsága szinte mindent kárpótolni tud. Amit az orvos által tudtam meg róla, elszomorít. Ilyen nincs, de tényleg! Miért kellett az örömbe ürömnek is lennie?


A nagy kérdésre, hogy kinek a kezében legyen a hatalom nehéz válaszolni. A Köztársaság, a Patrióták és immár a kolóniák szervezetébe is betekintést nyertem, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy egyik szervezet kezébe se látnám szívesen. Mindhárom alapjában máshogy működik, de egyikre se tudnám azt mondani, hogy jobb, mint a másik kettő. A legvégén megértem Day döntését és tudom, hogy ez volt a helyes döntés, mégis nehéz azt látnom, hogy szomorú és kezdi feladni valamilyen szinten. Bárcsak befogta volna a száját az orvos. Az lett volna a legjobb. De még ez sem tud eltántorítani attól, hogy milyen élményeket éltem át olvasás közben. A harcok, dulakodások, lopakodások, menekülések és megannyi árulás tette igazán letehetetlenné.
Utolsó mondat: "Ő az én világosságom."


Kedvcsináló idézetek:
"A Köztársaság katonája vagyok. Amikor beléptem a seregbe, esküt tettem, hogy engedelmeskedem az elöljáróimtól kapott parancsoknak, kerüljön bármibe. Akárcsak Metias, de ő megszegte az esküjét."

"Még régebben hallottam valahol, talán óriásképernyőn ment egy műsor, ahol azokról volt szó, akik a Kolóniákban raboskodtak. Arról volt szó, hogy az elrabolt áldozatok megkedvelik a fogvatartóikat."

"Nem tetszik, amivé a Köztársaság vált - mondja, lassan és elgondolkodva formálva minden egyes szót. - De nem mondom, hogy nem értem meg, miért alakultak így a dolgok. Az apámnak megvolt rá az oka, hogy azt tegye, amit tett."

"- Most már rendben leszel - mondja érzelemmentes hangon, miközben hátat fordít. Az ajtóban megáll, és továbbra is a hátát fordítva felém így folytatja: - Higgy nekem, Day! Azért mondom, mert jót akarok neked. June össze fogja törni a szíved. Előre látom. Össze fog törni, apró darabokra."

"Maga a szépség, kívül és belül.
 Ezüst fénysugár a sötétségben.
 Ő az én világosságom."
Ha megszeretnétek rendelni a könyvet ezen a linken megtehetitek:
Kartonálthttp://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/marie-lu-prodigy-szuletett-tehetseg-6181
Keménykötéses: http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/marie-lu-prodigy-szuletett-tehetseg-6182

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése