2016. május 7., szombat

Nicholas Sparks: Üzenet a palackban

Theresa Osborne tehetséges, fiatal újságírónő. Nemrégiben vált el, egyedül neveli kamaszodó fiát, Kevint. Barátokkal nyaral egy tengerparti üdülőhelyen, amikor szokásos reggeli futása közben egy palackra lesz figyelmes, melyet a tenger vetett ki a partra. A meleg nyári estén a palack azonban nem hajótörésről számol be, és nem is az volt a feladata, hogy – mint szokásos – a tenger áramlatairól szolgáltasson adatokat. Egy üzenetet rejtett, amely örökre megváltoztathatta volna két ember életét, akik különben nem is találkoztak volna. Theresa elolvassa a palackba zárt üzenetet, s kíváncsi lesz, vajon ki írhatta a gyönyörű szerelmes levelet egy bizonyos Catherine-nek. Találkozásuk szerelem első látásra, amit azonban beárnyékol Garett múlja és Theresa jelene, alakuló karrierje, amit nem akar feladni a férfi kedvéért…




Már amikor elkezdtem olvasni nagyon ismerős volt, de nem értettem, hogy honnan. Aztán rájöttem, hogy láttam már filmen. Jó volt újra feleleveníteni azokat az érzéseket, amit a film nézése közben éltem át, de mint ahogy szokott lenni sokkal jobb volt a könyv. Olyan érzelmi lökettel bír, amiről nem is gondoltam volna, hogy bennem is megvan. Még mielőtt nagyon beleásom magam a történtekbe szeretném megköszönni a General Press Kiadónak a könyvpéldányt. Sikerült megint meglepnem saját magamat, pedig tényleg nem vagyok romantikus alkat. Garrett szerelmes levelei egyszerűen annyira gyönyörűek, főleg, hogy palackban küldi őket. 

"Édes Jóm, Mindenem, álmom, ébrenlétem, szenvedésem, örömem te vagy. Lásd és érezd meg, mennyire szeretlek. S könyörülj, ha tudsz és akarsz. Soha ennyire testem-lelkem nem voltál. Egész gyötrelmem s betegségem tekörötted vibrálnak. Ha úgy érzed, hogy igazságtalankodom, akkor lásd is meg az okát. Nagyon szeretlek, óhajtlak. Nagyon hamar el kell dőlnie a sorsomnak, mert így nem bírom. Százszor jelensz meg nekem éjszakánként, s én milliószor csókollak. Szeretlek, nagyon-nagyon, talán az elpusztulásig. Ha te ezt nem hiszed, s ha így viselkedsz, tönkremegyek, vagy nagyon veszettet, bolondot csinálok. Csókollak, szorítlak, vágyammal benned vagyok te édes, egyetlen Asszony. Szombat."

Ilyenkor, amikor ilyen gyöngyszemekhez van szerencsém sajnálom nagyon, hogy manapság kezd kihalni a romantika. Mindenki csak siet, és nem szakít arra időt, hogy valakit igazán megismerjen és foglalkozzon vele.
 A történet mondanivalója se mindennapi. Arra ébresztett rá, hogy édes mindegy, hogy mi történik, kudarc ér vagy csalódás, nem szabad feladni, élni kell az életet, hiszen mindig vannak új lehetőségek. Ha bezárul egy kapu az nem azt jelenti, hogy kész vége van mindennek, hanem azt, hogy egy újabb fog kinyílni. Meg kell ragadni a kínálkozó lehetőséget és a mának élni, jól érezni magunkat. Erre csak most sikerült rájönnöm igazán, nagyon örülök, hogy elolvashattam Nicholas Sparks lenyűgöző s egyben megható történetét.




Mindenképpen azt ajánlom, hogy nehogy elkezdjétek zsepi nélkül. Azok akikben van egy kis romantikus hajlam bizony megfogják siratni a könyv befejeztét. Nem is biztos, hogy a 100-as papírzsepi elég lesz. Szívbemarkoló, de egyben vicces és romantikus is. Igazi gyöngyszem lehet az olvasók szemében, az érett olvasókéban. Nagyon szépen bemutatja nekünk, hogy milyen is egy távkapcsolat, akinek volt már ilyenben része az tudja, de akinek még nem az most igazán megtapasztalhatja, hogy milyen is lehet, amikor nem tudsz találkozni a szerelmeddel, pedig nagy szükséged lenne rá, vagy éppen csak oda akarsz bújni hozzá.
Nagyon tetszett az benne, hogy a szerző napjainkban is fennálló, valós problémákról ír, ami akár veled is megtörténhetne. Oly sok kedvenc idézetet tudtam összegyűjteni a könyvből, hogy a kilógó papírfecnik miatt nem sokan mondhatnák már rólam, hogy nem vagyok nagy rajongója a munkásságának, mert sikerült valami olyan pluszt mutatnia, amivel megszerettette velem azt az irányt, amit ő képvisel és ezt egyáltalán nem bánom. Örülök, hogy végre én is kiszöktem a komfort zónámból és új élménnyel gazdagodtam. Határozottan megérte rávennem magam, hogy bővítsem a kedvenc íróim listáját. Még jó néhány kötetét el fogom olvasni az biztos.
A szereplőket, mind Theresát és mind Garrettet elég hamar megszerettem. Theresában azt csodáltam, hogy milyen odaadással tudott helytállni egyedülálló anya ként. sok nő igazán példát vehetne róla. Igazi példája ő az anyukák körében. Ugye a legtöbb jelenet az ő szemszögéből látható, mégsem tudom azt mondani, hogy ezt bántam volna. Jó volt belebújni a bőrébe, s ezáltal új "tapasztalatokat" szerezni. Garrett tipikusan az a pasi, akit minden nő magának akar, megakarja szelídíteni, hogy végre a páncél mögé is belássunk.
Nem tudom, hogy miért de ha az a bizonyos bonyodalom nem következik be, lehet hogy nem élveztem volna ennyire a történetet. Úgy érzem, hogy mindenféleképpen kellett bele, még akkor is ha ez nem éppen a legjobb módon jött össze. Mindig élvezem, hogy ha van valami kis szösszenet, ami még izgalmasabbá tesz egy-egy könyvet, nagyon jó volt, hogy az Üzenet a palackban ilyen volt.
Teljes szívemből tudom ajánlani, garantálom, hogy senki sem fogja megbánni, ha a keze közé téved és ráveszi magát, hogy elolvassa.
Megannyi kedvenc idézeteim közül szeretném a legkedvesebbeket megmutatni nektek.





Kedvenc idézeteim:

"Sorsunkat befolyásoló szelek fújnak, amelyek többnyire akkor támadnak, amikor a legkevésbé számítunk rá. Néha tombolnak, mint az orkán, néha pedig éppen csak fújdogálnak. A szelet mégsem szabad lebecsülni, mert gyakran a jövőt rejtegeti. Te vagy, drágám, az én életemben az a szél, amelyre nem számítottam, az a viharos erősségű szél, amelyet elképzelni sem tudtam eddig. Te vagy a végzetem."

"Mielőtt egymásra találtunk, céltalanul, haszontalanul éltem. Érzem, minden lépést, amit megtettem életemben, azért tettem, hogy rád találjak. Úgy rendelte a sors, hogy egymásra találjunk."

"Itt vagyok, hogy szeresselek, hogy a karomban tartsalak, hogy megvédjelek. Itt vagyok, hogy tanuljak Tőled, és viszontszeress. Itt vagyok, mert itt a helyem."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése