2016. május 20., péntek

Kiera Cass: A koronahercegnő

35 UDVARLÓ. 1 HERCEGNŐ. KEZDETÉT VESZI EGY ÚJ PÁRVÁLASZTÓ.
Eadlyn hercegnő kislánykora óta hallhatta a véget nem érő történeteket arról, hogyan ismerkedett meg édesanyja az édesapjával. Húsz éve történt, hogy America Singer benevezett a Párválasztóba, és elnyerte Maxon herceg szívét, akivel azóta is boldogan éltek. Eadlyn mindig is igen romantikusnak találta szülei tündérmesébe illő történetét, habár soha eszébe nem jutott volna a nyomdokaikba lépni. Ha rajta múlik, a házasságot addig halogatja, amíg csak lehetséges.
Csakhogy egy hercegnő sosem rendelkezhet maradéktalanul az élete felett, így bármennyire hevesen tiltakozik is, Eadlyn sem kerülheti el a saját Párválasztóját.
Eadlyn egyáltalán nem számít arra, hogy saját története a szülei meséjéhez hasonlóan boldogan végződik. Amikor azonban megkezdődik a versengés, talán mégis mutatkozik arra némi esély, hogy az egyik udvarló elnyerje a szívét, felfedje az összes előtte álló lehetőséget, és ezzel azt is bebizonyítsa, hogy Eadlyn számára korántsem olyan lehetetlen rátalálni a saját boldogságára, mint azt képzelte.
HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT ÉDESANYJA NYERTE EL A KORONÁT.
ELJÖTT VAJON AZ IDEJE ANNAK, HOGY EADLYN HERCEGNŐ IS RÁTALÁLJON AZ IGAZ SZERELEMRE? 


Nem gondoltam volna, hogy lesz még olyan történet, ami ennyire megfog. Azt kell, hogy mondjam jobb lett, mint Maxon és America története. Sokkal jobban bele tudtam élni magam Eadlyn szerepébe. Egyedül azt sajnálom, hogy olyan gyorsan kiolvastam és, hogy sokat kell várjak, míg végre június második felében megjelenik hazánkban A korona. Nem tudom hogyan fogom kibírni addig.
Az az élmény, amit kaptam olvasás közben nem jöhetett volna létre a Gabo Kiadó nélkül. Nagyon köszönöm nekik a könyvpéldányt.
Jogosan állíthatom, hogy ez a májusi hónapom teljes mértékben a Párválasztó sorozaté volt, és ez a kötet, A koronahercegnő volt a hab a tortán. Sohase gondoltam volna, hogy ennyire meg fog tetszeni nekem egy ilyen elképesztően jó sorozat és, hogy már most nem bírok magammal, hogy nincs még magyarul folytatás. Kínkeserves időszak elé nézek azt hiszem. Belőlem ennyi volt, térjünk át a könyvre.
Összehasonlítva a sorozat többi részével, Az Igazi után ennek van a második legszebb borítója. Kicsit sötétebb, mint a sorozatban megjelent köteteké, de ez nem is baj, mivel Eadlyn személyiségét és nézeteit sokkal jobban tükrözi, mintha a borító eggyé válna a hercegnőével, és ettől emelkedik ki, a szürke és kék színkombináció, pedig még tökéletesebbé varázsolja. Azt kell, hogy mondjam, hogy igazán sikerült megragadni a lényeget! Örülök, hogy ez a kötet is a polcom lakója lehet, és már alig várom, hogy teljes legyen a sorozat. Igazi ékkövei minden könyvespolcnak.

Első mondat: "Képtelen lennék hét percen át nem lélegezni."

Igazán érdekes ahogy kezdődik, a történet pedig magával ragadó. Megvan benne minden, ami ahhoz kell, hogy élvezetes és pörgős legyen. A már jól ismert szerelmespárunk életébe is betekintést nyerhetünk, amiből az is kiderül többek között, hogy mi lett Americával és Maxonnal a Párválasztó után. és aminek nagyon örülök, hogy a már jól ismert és szeretett szereplők is szerephez jutnak, további részleteket tudhatunk meg róluk és szerethettem meg még jobban őket. Ha nem lennének szereplői a történetnek, bizony hiányérzettel küszködnék. Egyrészt ez volt az egyik félelmem, hogy Kiera Cass figyelmen kívül hagyja az eddigi fontos szereplőket, többek között rájuk gondolok elsősorban: Marlee, Carter, Aspen, Lucy és May. Közülük May-en lepődtem meg nagyon, mert én alapjáraton nem így képzeltem el őt, mint felelősségteljes felnőttet. Marlee és Carter még mindig a szívem egyik csücske, Kile pedig... Aspen óriásit nőtt a történet ideje alatt a szememben. Eddig is értettem, hogy mit szeretnek benne annyira a rajongók, de csak most vált igazán világossá számomra. Lucy mindig is az egyik kedvenc szobalányom volt, és sajnálattal olvastam a problémájáról, remélem ez ügyben lesz valamiféle megoldás a befejező kötetben.


Másrészt attól is féltem, hogy sablonos lesz a történet, hiszen egy Párválasztót már egyszer végigasszisztáltam  és féltem, hogy nem fog tudni Kiera majd semmi újat mutatni, de szerencsére alaptalan volt az aggodalmam, mivel Eadlyn Párválasztója cseppet sem hasonlít az édesapjáéhoz. Megjegyezném, hogy iszonyat furcsa volt Maxont "megöregedve látni", furcsa volt, hogy felnőtt és titkolózó lett.
Eadlyn Schreave-ben megvan mind az a tulajdonság, ami ahhoz szükséges, hogy egy olyan karakter legyen, aki megmarad az emlékezetben és nem vész el a végtelenben. Imádtam, hogy egy csipet Maxon van benne, és egy jó nagy adag America. Nem elég, hogy dögös és okos, de még avval is tisztában van, hogy mi kell neki és mikor. Nem könnyen hagyja magát, céltudatos és, ha nem is ez jönne le elsőnek róla, de nem bírja a nyilvánosságot, és ha kell odateszi magát, még fekete özveggyé is átlényegül. Ez a rész felettébb szórakoztató volt, és itt szerettem meg nagyon Eady karakterét. A testvérei is mind nagyon szimpatikusak, főleg Ahren, még akkor is, ha nem értek egyet a döntésével. Ami Eadlyn és Ahren között van kapcsolat, elképesztő. Akinek van testvére, netalántán ikertestvére az tudja, hogy miről is beszélek.
Azt már az elejétől sejtettem, hogy a 35 udvarló, 1 hercegnő felállás jobban fog tetszeni, mint a 35 lány, 1 korona felállás Maxonnál. Viszont igaz, hogy a fiúkkal sokkal jobban kell vigyázni, mint a lányokkal. Ott van a tesztoszteron na meg az, hogy bárki könnyen lehet veszélyes, még akkor is, ha elsőre ne is gondoltuk volna az illetőről.
Kevesebb romantikus szállal találkozhatunk, össz-vissz néhány csók csattan el, de ez illik Eadlynhez. Érdekes volt szemmel kísérni azt, hogy a makacskodása, ragaszkodása az elveihez hogyan vált át a mű végére reménnyé, majd elhatározássá.


Természetesen vannak kedvenceim a fiúk közül, meg olyan is, akiben csalódtam. A legnagyobb csalódás Baden. Nem részletezném a miérteket, ha olvastátok, akkor tudjátok, ha még nem, akkor itt az ideje. Júniusig még van időtök a bepótlására. A legeslegnagyobb kedvencem Kile. részben azért is, mert csodálom a szüleit, de már az elején is sejtettem, hogy közel fog állni hozzám a karaktere. Az meg csak mellékes, hogy okos, könyvmoly és sokkal több rejlik benne, mint azt Eadlyn gondolná. Nem titok, hogy azért drukkolok, hogy Kile nyerje meg Eady szívét. Team Kile
Igaz, hogy Henrivel kapcsolatban nem áll rendelkezésre sok információ, mégis ahogy viselkedik és a tettei arra engednek következtetni, hogy jó ember és ehhez nagyban hozzájárul Eikko jelenléte is. Azt sajnálom, hogy ő nincs versenyben a hercegnőért. Ean és Hale még azok, akiknél látok valamiféle esélyt, de ha már választani kellene, akkor inkább Hale. Ő sokkal viccesebb és nincs úgy elszállva magától, mint Ean. Továbbá Foxot nem látom esélyesnek, mégis van valami a karakterében, ami megfogott. De azt nem tudnám megmondani, hogy mi.
Az események pörgősségét a különféle kínos, olykor szórakoztató randik teszik lehetővé. Volt nem egy olyan randi, amin én is szívesen részt vettem volna, ezt főleg a két csoportos randira értem és azokra, ahol Kile is ott volt.
Egyetlen negatívum volt, ami nagyon nem tetszett. Ez főleg a nép megbotránkoztató viselkedése és a sajtósok kegyetlensége. Mindezek ellenére teljes szívemből ajánlom A koronahercegnőt elolvasásra. Nagyon megéri, szórakoztató s egyben tanulságos olvasmány is.

Utolsó mondat: "És amikor ezt megtettem, az ujjamon gyűrű fénylik majd."

Kedvcsináló idézetek:
"Remek. Mert Nathaniel herceg úgy néz ki, mint egy zombi, Hector herceg úgy táncol, mint egy zombi, amennyiben pedig a Német Szövetség hercege nem eszmél rá a személyes higiénia fontosságára a karácsonyi parti idejéig, úgy meg sem kell hívni."

"Nem hinném, hogy a végzet vagy a sors létező dolog lenne. De azt elmondhatom, hogy néha pontosan az a személy sétál be az ajtón, akiben mindig is reménykedtél, s megtesz mindent azért, hogy távol tartson magától. Aztán valahogy mégis kiderül, hogy elégnek bizonyulsz hozzá."

"A matek és a jó mulatság szavak együtt oximoront alkotnak."

"Okos vagyok, szép és erős. Engem nem kell megmenteni."

" - Felség - üdvözölt. Ez elég különös dolog volt egyébként. Mindenki így szólított, de anyabarátnőinek a szájából inkább úgy hangzott, mintha azt mondták volna: kicsikém, pocok, esetleg buksi gyerek. Cseppet sem zavart, de mindig is kissé furának tartottam."

"Nem hinném, hogy az ember pontosan tudná, mit is keres, egészen addig, míg meg nem találja."

"Sosem nyomnám el. Sosem tartanám vissza. Még csak azt sem kérném öntől, hogy szeressen. Ha engem választana, olyan házasságot kapna velem, amely mentes a hagyományos kötelezettségektől. Tegyen a királyává, és szabadon kormányozhat, ahogy csak jónak látja."

"Hát persze! De... nem is tudom... valahogy jólesett, hogy megmutathattam valakinek a terveimet és nagyokat nevethettünk. Meg akartalak keresni azután, hogy hallottam Jackről, de attól tartottam, hogy nem akarsz beszélni róla. Aztán meg amiatt aggódtam, hogy esetleg épp azzal zaklatlak fel, hogy nem megyek oda hozzád. Tudod te, milyen bonyolult lány vagy?"

" - Ez meg mi volt? - lihegte.
  - Nem akarok gondolkodni. Csak csókolj."

"A szemébe néztem. Hogyan is képzelhettem róla valaha is, hogy nem okos, vicces, vonzó és kedves?"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése