2016. május 25., szerda

Jennifer L. Armentrout: Wait for you- Várok rád

A 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét. 
Vannak dolgok, amiket meg kell élni… 
Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait. 
Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba… 
Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa? 
És vannak dolgok, amikért megéri harcolni…




Még karácsonyra kaptam ezt a könyvet egy kedves ismerősömtől, de csak most jutottam el odáig, hogy végre valahára el is olvassam. Kicsit féltem elkezdeni, mivel nem tudtam, hogy mégis mire számítsak. A Luxen sorozatot nagyon szerettem, az egyik kedvenc könyvsorozatom és nem tudtam, hogy vajon, ha Jennifer száműzi a luxeneket, akkor tud e olyan világot létrehozni, amire azt tudom mondani, hogy "igen, megcsinálta", vagy pedig mélységesen csalódom benne, mint írónőben. Szerencsére nem ez történt, és akármennyire is szívszaggató lett ez a történet, nagyon közel áll hozzám. Telitalálat volt. Sikerült bebizonyítania, hogy luxenek nélkül is lehet olyat alkotni, ami sikeres és megállja a helyét a bestseller listák élén. Bizonyos szempontból nem mondanám nagyon egyedinek a téma választást, hasonló esetről már olvastam, de ettől függetlenül nem találtam unalmasnak.
A borítóban nagyon tetszik, hogy letisztult és figyelemfelkeltő. Ez a fekete-fehér kontraszt istenien néz ki ezzel a pirossal. Nem éppen egy vékony kötet, de nagyon hamar el lehet veszni a sorok között, és mire feleszmél az ember, már szinte ki is olvasta és alig várja, hogy olvashassa Cam szemszögét is. Na, meg persze a folytatásokat.
A történet önmagában annyira szívbemarkoló, hogy az igazán érzelmeseknek nagyon ajánlott a zsepi olvasás közben. Jó néhány résznél szükségük lehet rá. Azért néha eléggé kíváncsivá tesz, hogyan lehet olvasás közben sírni, talán majd egyszer egy gyenge pillanatomban én is megtudom.





Első mondat: "Egész életemben csak két dologtól tartottam igazán."

Jennifer lehengerlő stílusa már az első oldalaknál megmutatkozott. Olyan tragikus eseményeket képes egy "dobozba" becsomagolni, hogy amikor kinyitod már alig várod, hogy megtudd mi is történt és addig nem vagy képes leállni, amíg meg nem tudod. Alig vártam, hogy az a bizonyos doboz végre kinyíljon és megtudjam az előzményeket. Mindig is szerettem azokat a témafeldolgozásokat, amik valamilyen belső mondandót is tartalmaznak, és azt nem félnek kimondani. Szívszaggató, mégis megmutatja, hogy nem szabad a múltban élni, túlélőnek kell lenni, nemcsak túlélni bizonyos dolgokat.
Lehet, hogy csak én vagyok így vele, de ösztönösen keresem azokat a történeteket, amik egyetemen vagy fősulin játszódnak túlnyomó részben. A gimis történeteket sose szerettem annyira, de ha jól meg van írva, akkor azt is tudom szeretni, de a fősulis történeteknél érzem azt igazán, hogy azokat bizony, mintha nekem írták volna. Habár nem vagyok fősulis, mégis közelebb állnak az ilyen történetek a személyiségemhez, valamilyen szinten képesek megérinteni a lelkemet.
A szereplők számomra nagyon valóságosak, ez nagyon tetszett, hogy végre egy olyan történetet kaptam, ahol akár TE is lehetnél a főszereplő. Cambe nagyon tetszett, hogy nem adta könnyen fel, nem ítélkezett és, hogy amit egyszer a fejébe vesz, addig küzd, amíg el nem éri. Persze, valamilyen szinten sebzett lelkű, mert nem újságolja el mindenkinek, hogy mi történt a múltjában, de pont ettől válik olyan nagyon valóságossá a karaktere. A titkáról csak azok tudnak, akikben megbízik. Averynek sajnos még ez sem megy. Hiába futott el a problémái elől, amiért egyébként nem hibáztatom és megértem, hogy miért, de akkor is szörnyű volt az, ami vele történt. Senki sem érdemel meg egy ilyen traumát, főleg nem nagyon fiatalon.





A történeti szálak iszonyat jól volt összefűzve, örülök, hogy a főszereplők mellett Jase-t, Ollie-t, Jacobot és Brit-et is sikerült megismernem, és alig várom már az ő történetüket. Mindamellett, hogy tetszett a történet, kicsit szomorú is vagyok. A hiperszuper szexi, menő srác megismerkedik egy ügyetlen vöröskével. Ez már volt. Kb. minden tinifilmben ez az alapsztori, mégis ezt az elképzelést szőtte tovább az írónő. Sikerült egy sablonos alaptémából valami egyedit alkotnia. A Luxen sikere miatt borítékolható volt a siker, de felmerül a kérdés, hogy nélküle is az lett volna? Nem vagyok benne biztos. Én speciel a Luxen miatt olvastam el, mert kíváncsi voltam, hogy Daemon nélkül mit tud alkotni Jennifer. Azt azért megjegyezném, hogy a tej és a süti ismerős volt.
DE, úgy vélem, hogy Cam és Avery múltja és személyisége meghozta volna a sikert. Bízom benne.
Mind Cam, és mind Avery olyan továbbfejlődésen, személyiség átalakuláson mentek keresztül, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Cam végre eldobta a macsóságát, és végre talált magának egy olyan lányt, akiért igenis megéri küzdeni. Avery pedig pont Cam miatt lépett ki a komfortzónájából, és végre tapasztalatokat szerzett. Végre megismerhette a dolgok pozitív oldalát, és nemcsak a negatívat. Együtt erős párost alkotnak, akik a nehézségek ellenére is képesek voltak megtalálni az egymáshoz vezető utat, még akkor is, ha piszok nehéz volt, főleg Avery részéről.
Cuki faktor jelenetekben sem szűkölködik a kötet, hála Camnek és a drága teknőcének, Raffaellónak.

Utolsó mondat: "-Hogy megvártál."


Kedvcsináló idézetek:

"- Apám, ha a sütimre is ennyire beindultál volna, most sokkal boldogabb pasi lennék!"

"- Augusztus vége óta mindennap elhívott. Most van november első napja. Csak azért mondom, ha esetleg nem tudnád, hogy mi a helyzet, Avery! Az igazság ugyanis az, hogy a legtöbb srác a csaj nevére sem képes visszaemlékezni ilyen hosszú időn keresztül."

"Cam egyszer biztosan továbblép majd, én pedig itt maradok, a darabokra tört szívemmel. Nem, nem is darabokra tört, inkább porrá zúzott szívemmel, mert Cam... nos, ő olyan srác, akibe az ember lánya fülig szerelmes szokott lenni. És ezt nem hagyhattam."

"- Te nagyon rendes srác vagy, Cam!
 - Nem- nagyot sóhajtott, és forró lehelete szinte megperzselte az arcomat. - Csak veled."

"Te nekem nem csak egy kósza dugás vagy. Nem egy ágyastárs. Ennél sokkal többet jelentesz nekem."

"- Ezt nem lett volna szabad megvenned, Cam! Ez... túlságosan sok.
 - Annyira azért nem, és mindenkinek szüksége van egy teknősre."

"- Bennem él még a remény! - mondta, és a tekintete egyetlen pillanatra sem szakadt el az enyémtől. - Él még a remény, mert nagyon szeretlek.. mert beléd szerettem, Avery! És valószínűleg már az előtt így éreztem irántad, hogy egyáltalán felfogtam volna, mi történik velem."

"- hűha, ez nagyon komolyan hangzik! - Brit a majonézzel teli táljára, majd a hasábburira meredt. Felsóhajtott. - Azért hiányzik Ollie! Élveztem, hogy gusztustalannak tartja, amit a majonézzel művelek."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése