2016. május 27., péntek

Anne L. Green: A sötétség fogságában

Milyen messzire mennél az igaz szerelemért?
Ez a gondolat foglalkoztatta sok nőtársával együtt Anne L. Greent is, A remény hajnala című sikerkönyv szerzőjét, mikor belekezdett második regényének megírásába.
Az egykori műkorcsolya bajnok, Chris Stuart drogcsempészek fogságába esik, miután bátyja magára haragítja egy bűnszervezet vezetőjét. A szókimondó, csinos nő élete veszélybe kerül, de az igazi kockázatot az a kínzó szenvedély és őrült vágy jelenti számára, melyet akkor tapasztal, mikor jóképű fogva tartójának tengerkék szemébe néz. Ekkor döbben rá, hogy az addigi élete milyen szürke és üres volt. Christine teljesen összezavarodik, mert ott talál önmagára, ahol a legkevésbé számít rá.
Egyetlen dolog válik számára egyre világosabbá: senki nem az, akinek mutatja magát. Vajon Andrew Dark, a sármos rosszfiú tényleg csak egy gátlástalan bűnöző? Mindkettőjük számára kezdetét veszi az érzelmi hullámvasút, amelyet a másik közelsége vált ki belőlük. Folyamatosak lesznek a belső vívódások, megszűnnek a józan, ésszerű döntések és már csak a féktelen szenvedély marad.
De vajon a férfi múltjával van esélyük a felhőtlen szerelemre?


Anne L. Green az a magyar írónő, akinek a művei megunhatatlanok. Mindig sikerül valami újat mutatnia, evvel fenntartva az olvasók figyelmét. A sötétség fogságában a második megjelent regénye, ami még az elsőnél is jobban sikerült. Igazán akciódús lett. Minden megvan benne, ami ahhoz kell, hogy sikeres legyen, és nemcsak a nők körében. Ezt a kötetet a férfiaknak is teljes szívből tudom ajánlani. Garantáltan unalommentes. Akciódús regény egy kis romantikával megspékelve. Pont annyi érzelem van benne, ami nem teszi giccsessé, és amiatt is élvezhető annyira. Nem megy el a rossz irányba érzelmek terén, nekünk nőknek pedig megadja a mindig is vágyott rosszfiút, aki a megfelelő személy miatt képes jó útra térni. Le merném fogadni, hogy a "gyengébbik nem" képviselői egyszer már tuti biztosan elgondolkodott, hogy milyen lenne az élet egy rosszfiú mellett. Anne megadja nekünk erre a választ.
Az eddig megjelent három kötet közül (A remény hajnala, A sötétség fogságában, Eltitkolt múlt) ennek a borítója az ami nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. A hajó és a tenger még rendben van, nincs vele bajom. A színkombináció is telitalálat. Ami számomra ront az összhangon az a borítón szereplő pár, nem tudom, hogy miért, de nekem idegenek, nem illenek bele a kompozícióba. Nem tudom azt mondani, mint az Eltitkolt múltnál, hogy tetszik és nagyon el lett találva. De mégis van benne valami, ami arra sarkall, hogy ha eltüntetném a borítómodellek fejét szinte tökéletes lenne. Az meg, ahogy halványul a hajó nagyon tetszetős. Kedvenc elemem a borítóról.

Első mondat: "Egy sötét sikátor árnyékában a falnak dőlve álltam és vártam."

Mint ahogy azt már megszokhattuk két szemszögből, két szálon fut a cselekmény. Mind Christine, s mind Andrew gondolataiba betekintést nyerhetünk. Megismerhetjük mindkét fél életét még azelőttről, hogy összehozta volna őket a sors. Chris élte a maga kis világát, ahol nem volt boldog. Andrew élte a nagyszabású életét, ahol ő sem volt kifejezetten boldog. Egész életében küzdenie kellett, mégis amit annyira akart nem kaphatta meg. Hiába volt gazdag és sikeresnek mondható, magányos volt mindaddig, míg a sors keze, jelen esetben Simon közbe nem szólt. Az elején próbáltam nagyon pozitíven hozzáállni Simonhoz, elvégre Chris tesója volt, és ő olyan kis ártatlan teremtésnek tűnt, de Simon... na ő minden volt, csak ártatlan nem. A regény végére mérhetetlenül dühős voltam rá. Egy igaz testvér, legyen bármilyen is, kötelessége kiállni a szerette iránt, még akkor is, ha a felszín alatt gyűlöli. Hailey-vel ellentétben, Simon nagyon is megérdemelte a sorsát. Alapszabály, hogy családtagot nem árulunk el.


Az írónőnek sikerült egy olyan főhőst alkotnia nekünk, aki lehet, hogy külsőleg ízig-vérig rosszfiú, macsó, egy igazi nőcsábász, de a belső értékei még ennél is figyelemre méltóbbak. Odaadó, gondoskodó és képes szem előtt tartani a másik fél igényeit. Christine a maga jóságával és szendeségével egy olyan nő, aki még a rosszfiúkat is képes megszelídíteni. Nem azok közé a nők közé tartozik, akik könnyen adják magukat és ez még jobban szítja a tüzet.
Már az első pillanatok alatt érezhető volt Chris és Drew között a vonzalom, ami veszélyes vizekre eveztet minket. Nem tudom, hogy miért, de talán majd egy interjú keretein belül megkérdezem az írónőt, hogy miért van az, hogy akár csak említés szintjéig is, de a regényeiben az alvilági drogbárók, maffiózok szerepet játszanak. Talán A sötétség fogságában az, ahol az eddigieknél is nagyobb szerepük van. A regény középpontjában ez áll. Bizony, Andrew egy drogcsempész, ami már önmagában is veszélyes, de az érzelmeknek nem lehet parancsolni. Nem te szabod meg, hogy kibe szeress bele.
A történet, mint ahogy azt már megszokhattuk, gördülékeny és alig 300 oldal alatt annyi minden történik, hogy csak kapkodja a fejét az ember. Címszavakba összefoglalva: Los Angeless, Rio, Mexikó, Görögország, repülőgép, első együttlét, esküvő, árulás, szenvedély, mindent elsöprő szerelem, drogkartell, szorult helyzet, mézeshetek, nászéjszaka és még sorolhatnám.
Bonyodalom bonyodalom hátán. Cselszövések. Imádtam! És pont emiatt a regény miatt kaptam kedvet Borsa Brown: Maffia trilógiájához, ami új borítót kapott. Csodálatos. Láttátok már?


Utolsó mondat: "Végre igazi család lehetünk, élhetünk boldogan és gondtalanul a legszebb, legbékésebb tengerparton, amit valaha láttam."

Kedvcsináló idézetek:
"Én nem is magára gondoltam. Túl tiszta, érzékeny és naiv maga ehhez, nem úgy a bátyja. Maga a két lábon járó kísértés. Minden férfi képzeletét megmozgatja az igéző kék szeme, szőke haja, helyes arca, gömbölyű idomai. Ne gondolja, hogy a bátyja ezekkel az adottságaival nincs tisztában."

"Gyűlölnöm kellett volna ezt az alakot, mégis többet adott nekem, mint eddig bárki más. Önmagamat kaptam vissza tőle. "

"Ó, istenem, hogy lehet egy ilyen jóképű férfi egy nyavalyás drogcsempész? Tényleg kicseszett velünk, nőkkel az élet. minden jó pasinak van valami beütése."

"- Te, nem lehet, hogy kezdesz belezúgni egy kicsit?
 - Ugyan már, én nem vagyok az a szerelmes típus. Képtelen vagyok fejest ugrani a mélybe egy      férfiért.
 - Biztos vagy te ebben?"

"Chris, én érted hajlandó lennék ezt az egészet befejezni, ha te ezt akarnád, csak kérned kellene. És már meg is kaptad a másik kérdésedre is a választ, hogy mi a másik ok. Odavagyok érted, kellesz nekem- szaladt ki a számon teljesen őszintén. ezen megrökönyödtem."

"Semmi különös, azon kívül, hogy szuperhősnek képzelted magad. Nem tudom, mit gondoltál. Egyet azonban szeretném, ha megjegyeznél: az én életem nem ér annyit, mint a tiéd. Én szeretnélek megmenteni téged, és nem fordítva."

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre az Álomgyár Kiadó nélkül. Köszönöm a könyvpéldányt.
Ha megjött a kedvetek IDE kattintva meg is tudjátok rendelni kedvezményesen!

1 megjegyzés:

  1. Anne L. Green-t nagyon szerettem egy nagyon kedves írónő és a könyvei is szuperek.

    VálaszTörlés