Marni Bates: Gyilkos a vonal végén

Emmy álma egy öt regényre szóló kiadói szerződés, romantikus vacsora a legjobb barátjával (aki végre bevallja iránta érzett halhatatlan szerelmét) és sok-sok csokitorta. Happy End. Ehelyett valami őrült öregember a Starbucksban összevissza zagyvál neki a sosem látott apjáról, a zsebébe csúsztat egy hipermodern telefont, aztán… meghal. Ennél csak az sokkolóbb, hogy az ismeretlent megölték, és a valódi célpont Emmy volt. Felbukkan a halott férfi arrogáns unokája, aki állítja, hogy a nagyapja él (miért van az, hogy a szexi srácok mind taplók és/vagy zakkantak?), és ráveszi a lányt, hogy iratkozzon át az ő szuperbiztonságos elitiskolájába, amíg meg nem oldják a rejtélyt. Emmynek semmi kedve Sebastian sznob sulijába járni, de minél hamarabb derül ki az igazság, annál kisebb a veszélye, hogy megfojtja a srácot egy kanál vízben. Vagy megcsókolja. Mindkét lehetőség egyformán csábító…

Akik jártasak a LOL könyvek világában azok tudják, hogy kicsoda is Marni Bates. Akik nem ismerik, azoknak bemutatnám őt. A népszerűségnek örvendő Smith Gimi portlandi szerzője. Mindig mosolygós, vidám és pozitív. Az igazán szerencsések tavaly találkozhattak is vele a Könyvhéten. Bizony, volt olyan cuki, hogy eljött hozzánk magyar rajongókhoz is. Én sajnos nem tudtam találkozni vele, de dedikálást két könyvembe sikerült szerezni, aminek még most is nagyon örülök. Többek között a magyarországi látogatásának is köszönhető ez a kötet, ami még Amerikában sem jelent meg, nálunk viszont már igen. Ilyenkor nagy büszkeséggel tölt el, hogy magyar vagyok. Kicsi hazánké a megtiszteltetés, hogy mi, vagyis a Móra Kiadó adhatta ki legeslegelőször. Ha ez még nem lenne elég, Marni a magyar olvasóinak ajánlja ezt a könyvet. Ugye milyen cuki?
Tudtam, hogy ha a Smith Gimit imádtam, akkor a Gyilkos a vonal végén is nagy kedvencem lesz. És milyen jól beletrafáltam. Imádtam! Igaz, hogy nem egy megszokott LOL típusú könyv, mégis tökéletesen beleillik a szekcióba mind történetileg s mind borítóját tekintve. Apropó, borító. Mint már tudjátok megveszek az igényes kivitelezésű borítókért. Tudom, tudom. Nem jó, ha az ember borító alapján ítéli meg a könyveket, de sajnos a megszokástól nagyon nehéz elrugaszkodni. Viszont már amikor megláttam a borítótervet el voltam ájulva. Nemcsak, hogy sikerült teljesen a sorozatba illő darabot létrehozni, de még Marni stílusát is sikerült belecsempészni. Egyedi, s egyben igényes kivitelezésű is. Nagyon szépen kiemeli a rózsaszín, zöld, fekete és fehér színek. Tökéletes az összhang. Ennél szebbet ki se lehetett volna találni. Nem csodálkoznék, ha Marni elcsaklizná a terveket. Legeslegjobban a gerince tetszik. Ez az új betűstílus iszonyat jó lett. Büszkén fogom a többi LOL mellé tenni.

Első mondat: "A lány felsóhajtott, amint a férfi ajka egyre követelődzőbben tapadt az övére."

Nagyon megtévesztett a kezdő sor. Utána megint elolvastam a fülszöveget és ahogy egyre többet olvastam az első oldalból, döbbentem rá, hogy mi is a helyzet. Főszereplőnk, Emmy Danvers képzelőereje túlságosan is szárnyal, de ez nem is baj, főleg, hogy a szorult helyzeteket fantáziával sokkal jobban meglehet oldani, ha mást tudunk a helyére képzelni. 

Aki egy napon író szeretne lenni, és minden álma egy öt regényre szóló kiadói szerződés annak mindig felkészültnek kell lennie minden eshetőségre. Ez annyira emlékeztet engem Marnira. Nem lepődnék meg, ha végső soron ebben a sorozatban abba is betekintést kaphatunk, hogy tinédzserként milyen problémákkal kellett megküzdenie. Sose lehet tudni, hogy valójában mik is bújnak meg a sorok között. Sose lehet tudni, hogy mikor fog olyan történni veled, ami fenekestül felforgatja az életed. Lehet, hogy ez pont a sarki kávézóban fog megtörténni vagy éppen a postán.
Minden író álma, hogy az "ölébe" vagy esetleg rá pottyanjon az ihlet. Viszont Emmy Danversnél ez az ihlet nem biztos, hogy szerencsés kimenetelű. Lehet, hogy pont ez fogja felforgatni az életét és egy ideig rettegésben tartani. Ezekben az időkben sose lehet tudni, hogy ki lesz az, akiben megbízhatsz és kiben nem. Mint ahogy azt már megszokhattuk Marni oly természetességgel fűzi a szálakat, mint ahogy más éppen főz. Minden olyan tartalmi elem, ami ahhoz kell, hogy izgalmas, de akkor rejtélyes is legyen a történet könnyed szerrel árad a könyvből. Mindazonáltal, hogy komolyabb hangvételű olvasmánnyal van dolgunk, a barátok és a szerelem sem maradhat ki a jó nagy adag irónia mellett, ami az egyes szereplőkből árad.
Közelebbről megismerhetjük Kaylát, Bent, Audreyt és a titokzatos Sebastian St. Jamest, akinek mindig sikerül jó helyen felbukkannia és előállni egy kecsegtető ajánlattal. Így kerül Emmy az Emptor Akadémiára, egy látszólag biztonságos helyre, de mi van, akkor ha mégsem az? Ha ez nem lenne még elég ott van Emmy legjobb barátja, Ben, akibe elég régóta szerelmes, az anyja idióta pasijai, egy halott öregember és a rejtélyes Sebastian. És akkor még az Akadémia őrültebbnél őrültebb óráit, tanárait és diáljait még nem is említettem. És az, hogy Emmy nem ismeri az apukáját már csak hab a tortán, főleg, hogy elvileg ő lenne a kulcs mindenhez. De mit tesz egy lány, ha kilátástalan a helyzete? Romantikusabbnál romantikusabb történeteket talál ki? Nem, megpróbálja állni a sarat és a tőle telhető legtöbbet kihozni a szituációból. 

Marni új sorozatának első kötete az eddigieknél jóval izgalmasabb és már az utolsó oldal után garantáltan akarod majd a folytatást. Ha nem az ügy megoldása miatt, akkor azért, hogy megtudd, hogy mi lesz Bennel és Sebanstiannel. Vajon kihez fogja Em-et szerelmi (valós szerelem, nemcsak a fejében létező csili-vili, rózsaszín szívecskés álomsztori) szál fűzni? Sebastianhoz vagy Benhez? Annyi kérdés merült fel bennem, hogy akár holnap estig is írhatnám.
Azt meg már meg se említem, hogy hány csillagos ez a könyv, mert Marni kötetei jóval 5 csillag felett vannak.

Utolsó mondat: "Ideje kideríteni, hogy ezek a figyelmeztetések az apámmal szemben is érvényesek-e."

Kedvcsináló idézetek:

"Egy jó tanács. Ha valaki mentőkötelet dob neked, jobb nem akadékoskodni, nehogy nélküled húzza vissza."

"Az isten szerelmére, Emmy! Ki fogod magad nyíratni, de az utolsó szavad az lesz, hogy "pedig ez egy szerelmes regényben működne"."

"- És ez vajon kinek a hibája? - robban ki belőlem. - Nem a az elmebaj meghatározása, hogy újra meg újra felteszed ugyanazt a kérdést, és mindig más választ vársz?"

"Azért akarta, hogy hazamenjek, mert barátok vagyunk. Haverok. Nem pedig azért, mert különleges lennék számára. A mellkasomban olyan gyötrelmes nyomást éreztem, mintha a salemi boszorkányperben arra ítéltek volna, hogy súlyos kőtömbök alatt végezzem."

"- Hé! - léptem hátra, mintha arcul csaptak volna.
  - Ha nem tetszik a beceneved, Nudli, akkor tartsd feszesen a karod!"

"Úgyhogy itt az első lecke, amit tőlem kapsz: hogy elérhesd a célod, néha olyanokkal is együtt kell működnöd, akiket nem kifejezetten kedvelsz."

"A félelem képes megbénítani az embert, de az szinte semmi a megkönnyebbüléshez képest. Az szabályosan két vállra fektet."

"Ne gondold, hogy az életben mindent kisírhatsz magadnak, Emmy. A dolgok nem így működnek. Egy ponton túl ezek a szomorú kölyökkutyaszemek már nem hatnak meg senkit. És utána nem marad semmid."

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre a Móra Kiadó nélkül. Köszönöm a könyvpéldányt.
Ha megszeretnétek rendelni a könyvet ezen a linken megtehetitek:
http://www.mora.hu/konyv/gyilkos-a-vonal-vegen

Anne L. Green: A sötétség fogságában

Milyen messzire mennél az igaz szerelemért?

Ez a gondolat foglalkoztatta sok nőtársával együtt Anne L. Greent is, A remény hajnala című sikerkönyv szerzőjét, mikor belekezdett második regényének megírásába.
Az egykori műkorcsolya bajnok, Chris Stuart drogcsempészek fogságába esik, miután bátyja magára haragítja egy bűnszervezet vezetőjét. A szókimondó, csinos nő élete veszélybe kerül, de az igazi kockázatot az a kínzó szenvedély és őrült vágy jelenti számára, melyet akkor tapasztal, mikor jóképű fogva tartójának tengerkék szemébe néz. Ekkor döbben rá, hogy az addigi élete milyen szürke és üres volt. Christine teljesen összezavarodik, mert ott talál önmagára, ahol a legkevésbé számít rá.
Egyetlen dolog válik számára egyre világosabbá: senki nem az, akinek mutatja magát. Vajon Andrew Dark, a sármos rosszfiú tényleg csak egy gátlástalan bűnöző? Mindkettőjük számára kezdetét veszi az érzelmi hullámvasút, amelyet a másik közelsége vált ki belőlük. Folyamatosak lesznek a belső vívódások, megszűnnek a józan, ésszerű döntések és már csak a féktelen szenvedély marad.
De vajon a férfi múltjával van esélyük a felhőtlen szerelemre?

Anne L. Green az a magyar írónő, akinek a művei megunhatatlanok. Mindig sikerül valami újat mutatnia, evvel fenntartva az olvasók figyelmét. A sötétség fogságában a második megjelent regénye, ami még az elsőnél is jobban sikerült. Igazán akciódús lett. Minden megvan benne, ami ahhoz kell, hogy sikeres legyen, és nemcsak a nők körében. Ezt a kötetet a férfiaknak is teljes szívből tudom ajánlani. Garantáltan unalommentes. Akciódús regény egy kis romantikával megspékelve. Pont annyi érzelem van benne, ami nem teszi giccsessé, és amiatt is élvezhető annyira. Nem megy el a rossz irányba érzelmek terén, nekünk nőknek pedig megadja a mindig is vágyott rosszfiút, aki a megfelelő személy miatt képes jó útra térni. Le merném fogadni, hogy a "gyengébbik nem" képviselői egyszer már tuti biztosan elgondolkodott, hogy milyen lenne az élet egy rosszfiú mellett. Anne megadja nekünk erre a választ.
Az eddig megjelent három kötet közül (A remény hajnala, A sötétség fogságában, Eltitkolt múlt) ennek a borítója az ami nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. A hajó és a tenger még rendben van, nincs vele bajom. A színkombináció is telitalálat. Ami számomra ront az összhangon az a borítón szereplő pár, nem tudom, hogy miért, de nekem idegenek, nem illenek bele a kompozícióba. Nem tudom azt mondani, mint az Eltitkolt múltnál, hogy tetszik és nagyon el lett találva. De mégis van benne valami, ami arra sarkall, hogy ha eltüntetném a borítómodellek fejét szinte tökéletes lenne. Az meg, ahogy halványul a hajó nagyon tetszetős. Kedvenc elemem a borítóról.

Első mondat: "Egy sötét sikátor árnyékában a falnak dőlve álltam és vártam."

Mint ahogy azt már megszokhattuk két szemszögből, két szálon fut a cselekmény. Mind Christine, s mind Andrew gondolataiba betekintést nyerhetünk. Megismerhetjük mindkét fél életét még azelőttről, hogy összehozta volna őket a sors. Chris élte a maga kis világát, ahol nem volt boldog. Andrew élte a nagyszabású életét, ahol ő sem volt kifejezetten boldog. Egész életében küzdenie kellett, mégis amit annyira akart nem kaphatta meg. Hiába volt gazdag és sikeresnek mondható, magányos volt mindaddig, míg a sors keze, jelen esetben Simon közbe nem szólt. Az elején próbáltam nagyon pozitíven hozzáállni Simonhoz, elvégre Chris tesója volt, és ő olyan kis ártatlan teremtésnek tűnt, de Simon... na ő minden volt, csak ártatlan nem. A regény végére mérhetetlenül dühős voltam rá. Egy igaz testvér, legyen bármilyen is, kötelessége kiállni a szerette iránt, még akkor is, ha a felszín alatt gyűlöli. Hailey-vel ellentétben, Simon nagyon is megérdemelte a sorsát. Alapszabály, hogy családtagot nem árulunk el.

Az írónőnek sikerült egy olyan főhőst alkotnia nekünk, aki lehet, hogy külsőleg ízig-vérig rosszfiú, macsó, egy igazi nőcsábász, de a belső értékei még ennél is figyelemre méltóbbak. Odaadó, gondoskodó és képes szem előtt tartani a másik fél igényeit. Christine a maga jóságával és szendeségével egy olyan nő, aki még a rosszfiúkat is képes megszelídíteni. Nem azok közé a nők közé tartozik, akik könnyen adják magukat és ez még jobban szítja a tüzet.
Már az első pillanatok alatt érezhető volt Chris és Drew között a vonzalom, ami veszélyes vizekre eveztet minket. Nem tudom, hogy miért, de talán majd egy interjú keretein belül megkérdezem az írónőt, hogy miért van az, hogy akár csak említés szintjéig is, de a regényeiben az alvilági drogbárók, maffiózok szerepet játszanak. Talán A sötétség fogságában az, ahol az eddigieknél is nagyobb szerepük van. A regény középpontjában ez áll. Bizony, Andrew egy drogcsempész, ami már önmagában is veszélyes, de az érzelmeknek nem lehet parancsolni. Nem te szabod meg, hogy kibe szeress bele.
A történet, mint ahogy azt már megszokhattuk, gördülékeny és alig 300 oldal alatt annyi minden történik, hogy csak kapkodja a fejét az ember. Címszavakba összefoglalva: Los Angeless, Rio, Mexikó, Görögország, repülőgép, első együttlét, esküvő, árulás, szenvedély, mindent elsöprő szerelem, drogkartell, szorult helyzet, mézeshetek, nászéjszaka és még sorolhatnám.
Bonyodalom bonyodalom hátán. Cselszövések. Imádtam! És pont emiatt a regény miatt kaptam kedvet Borsa Brown: Maffia trilógiájához, ami új borítót kapott. Csodálatos. Láttátok már?

Utolsó mondat: "Végre igazi család lehetünk, élhetünk boldogan és gondtalanul a legszebb, legbékésebb tengerparton, amit valaha láttam."

Kedvcsináló idézetek:

"Én nem is magára gondoltam. Túl tiszta, érzékeny és naiv maga ehhez, nem úgy a bátyja. Maga a két lábon járó kísértés. Minden férfi képzeletét megmozgatja az igéző kék szeme, szőke haja, helyes arca, gömbölyű idomai. Ne gondolja, hogy a bátyja ezekkel az adottságaival nincs tisztában."

"Gyűlölnöm kellett volna ezt az alakot, mégis többet adott nekem, mint eddig bárki más. Önmagamat kaptam vissza tőle. "

"Ó, istenem, hogy lehet egy ilyen jóképű férfi egy nyavalyás drogcsempész? Tényleg kicseszett velünk, nőkkel az élet. minden jó pasinak van valami beütése."

"- Te, nem lehet, hogy kezdesz belezúgni egy kicsit?
 - Ugyan már, én nem vagyok az a szerelmes típus. Képtelen vagyok fejest ugrani a mélybe egy      férfiért.
 - Biztos vagy te ebben?"

"Chris, én érted hajlandó lennék ezt az egészet befejezni, ha te ezt akarnád, csak kérned kellene. És már meg is kaptad a másik kérdésedre is a választ, hogy mi a másik ok. Odavagyok érted, kellesz nekem- szaladt ki a számon teljesen őszintén. ezen megrökönyödtem."

"Semmi különös, azon kívül, hogy szuperhősnek képzelted magad. Nem tudom, mit gondoltál. Egyet azonban szeretném, ha megjegyeznél: az én életem nem ér annyit, mint a tiéd. Én szeretnélek megmenteni téged, és nem fordítva."

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre az Álomgyár Kiadó nélkül. Köszönöm a könyvpéldányt.

Ha megjött a kedvetek IDE kattintva meg is tudjátok rendelni kedvezményesen!

Jennifer L. Armentrout: Wait for you- Várok rád

A 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét. 
Vannak dolgok, amiket meg kell élni… 
Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait. 
Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba… 
Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa? 
És vannak dolgok, amikért megéri harcolni…

Még karácsonyra kaptam ezt a könyvet egy kedves ismerősömtől, de csak most jutottam el odáig, hogy végre valahára el is olvassam. Kicsit féltem elkezdeni, mivel nem tudtam, hogy mégis mire számítsak. A Luxen sorozatot nagyon szerettem, az egyik kedvenc könyvsorozatom és nem tudtam, hogy vajon, ha Jennifer száműzi a luxeneket, akkor tud e olyan világot létrehozni, amire azt tudom mondani, hogy "igen, megcsinálta", vagy pedig mélységesen csalódom benne, mint írónőben. Szerencsére nem ez történt, és akármennyire is szívszaggató lett ez a történet, nagyon közel áll hozzám. Telitalálat volt. Sikerült bebizonyítania, hogy luxenek nélkül is lehet olyat alkotni, ami sikeres és megállja a helyét a bestseller listák élén. Bizonyos szempontból nem mondanám nagyon egyedinek a téma választást, hasonló esetről már olvastam, de ettől függetlenül nem találtam unalmasnak.
A borítóban nagyon tetszik, hogy letisztult és figyelemfelkeltő. Ez a fekete-fehér kontraszt istenien néz ki ezzel a pirossal. Nem éppen egy vékony kötet, de nagyon hamar el lehet veszni a sorok között, és mire feleszmél az ember, már szinte ki is olvasta és alig várja, hogy olvashassa Cam szemszögét is. Na, meg persze a folytatásokat.
A történet önmagában annyira szívbemarkoló, hogy az igazán érzelmeseknek nagyon ajánlott a zsepi olvasás közben. Jó néhány résznél szükségük lehet rá. Azért néha eléggé kíváncsivá tesz, hogyan lehet olvasás közben sírni, talán majd egyszer egy gyenge pillanatomban én is megtudom.

Első mondat: "Egész életemben csak két dologtól tartottam igazán."

Jennifer lehengerlő stílusa már az első oldalaknál megmutatkozott. Olyan tragikus eseményeket képes egy "dobozba" becsomagolni, hogy amikor kinyitod már alig várod, hogy megtudd mi is történt és addig nem vagy képes leállni, amíg meg nem tudod. Alig vártam, hogy az a bizonyos doboz végre kinyíljon és megtudjam az előzményeket. Mindig is szerettem azokat a témafeldolgozásokat, amik valamilyen belső mondandót is tartalmaznak, és azt nem félnek kimondani. Szívszaggató, mégis megmutatja, hogy nem szabad a múltban élni, túlélőnek kell lenni, nemcsak túlélni bizonyos dolgokat.
Lehet, hogy csak én vagyok így vele, de ösztönösen keresem azokat a történeteket, amik egyetemen vagy fősulin játszódnak túlnyomó részben. A gimis történeteket sose szerettem annyira, de ha jól meg van írva, akkor azt is tudom szeretni, de a fősulis történeteknél érzem azt igazán, hogy azokat bizony, mintha nekem írták volna. Habár nem vagyok fősulis, mégis közelebb állnak az ilyen történetek a személyiségemhez, valamilyen szinten képesek megérinteni a lelkemet.
A szereplők számomra nagyon valóságosak, ez nagyon tetszett, hogy végre egy olyan történetet kaptam, ahol akár TE is lehetnél a főszereplő. Cambe nagyon tetszett, hogy nem adta könnyen fel, nem ítélkezett és, hogy amit egyszer a fejébe vesz, addig küzd, amíg el nem éri. Persze, valamilyen szinten sebzett lelkű, mert nem újságolja el mindenkinek, hogy mi történt a múltjában, de pont ettől válik olyan nagyon valóságossá a karaktere. A titkáról csak azok tudnak, akikben megbízik. Averynek sajnos még ez sem megy. Hiába futott el a problémái elől, amiért egyébként nem hibáztatom és megértem, hogy miért, de akkor is szörnyű volt az, ami vele történt. Senki sem érdemel meg egy ilyen traumát, főleg nem nagyon fiatalon.

A történeti szálak iszonyat jól volt összefűzve, örülök, hogy a főszereplők mellett Jase-t, Ollie-t, Jacobot és Brit-et is sikerült megismernem, és alig várom már az ő történetüket. Mindamellett, hogy tetszett a történet, kicsit szomorú is vagyok. A hiperszuper szexi, menő srác megismerkedik egy ügyetlen vöröskével. Ez már volt. Kb. minden tinifilmben ez az alapsztori, mégis ezt az elképzelést szőtte tovább az írónő. Sikerült egy sablonos alaptémából valami egyedit alkotnia. A Luxen sikere miatt borítékolható volt a siker, de felmerül a kérdés, hogy nélküle is az lett volna? Nem vagyok benne biztos. Én speciel a Luxen miatt olvastam el, mert kíváncsi voltam, hogy Daemon nélkül mit tud alkotni Jennifer. Azt azért megjegyezném, hogy a tej és a süti ismerős volt.
DE, úgy vélem, hogy Cam és Avery múltja és személyisége meghozta volna a sikert. Bízom benne.
Mind Cam, és mind Avery olyan továbbfejlődésen, személyiség átalakuláson mentek keresztül, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Cam végre eldobta a macsóságát, és végre talált magának egy olyan lányt, akiért igenis megéri küzdeni. Avery pedig pont Cam miatt lépett ki a komfortzónájából, és végre tapasztalatokat szerzett. Végre megismerhette a dolgok pozitív oldalát, és nemcsak a negatívat. Együtt erős párost alkotnak, akik a nehézségek ellenére is képesek voltak megtalálni az egymáshoz vezető utat, még akkor is, ha piszok nehéz volt, főleg Avery részéről.
Cuki faktor jelenetekben sem szűkölködik a kötet, hála Camnek és a drága teknőcének, Raffaellónak.

Utolsó mondat: "-Hogy megvártál."


Kedvcsináló idézetek:

"- Apám, ha a sütimre is ennyire beindultál volna, most sokkal boldogabb pasi lennék!"

"- Augusztus vége óta mindennap elhívott. Most van november első napja. Csak azért mondom, ha esetleg nem tudnád, hogy mi a helyzet, Avery! Az igazság ugyanis az, hogy a legtöbb srác a csaj nevére sem képes visszaemlékezni ilyen hosszú időn keresztül."

"Cam egyszer biztosan továbblép majd, én pedig itt maradok, a darabokra tört szívemmel. Nem, nem is darabokra tört, inkább porrá zúzott szívemmel, mert Cam... nos, ő olyan srác, akibe az ember lánya fülig szerelmes szokott lenni. És ezt nem hagyhattam."

"- Te nagyon rendes srác vagy, Cam!
 - Nem- nagyot sóhajtott, és forró lehelete szinte megperzselte az arcomat. - Csak veled."

"Te nekem nem csak egy kósza dugás vagy. Nem egy ágyastárs. Ennél sokkal többet jelentesz nekem."

"- Ezt nem lett volna szabad megvenned, Cam! Ez... túlságosan sok.
 - Annyira azért nem, és mindenkinek szüksége van egy teknősre."

"- Bennem él még a remény! - mondta, és a tekintete egyetlen pillanatra sem szakadt el az enyémtől. - Él még a remény, mert nagyon szeretlek.. mert beléd szerettem, Avery! És valószínűleg már az előtt így éreztem irántad, hogy egyáltalán felfogtam volna, mi történik velem."

"- hűha, ez nagyon komolyan hangzik! - Brit a majonézzel teli táljára, majd a hasábburira meredt. Felsóhajtott. - Azért hiányzik Ollie! Élveztem, hogy gusztustalannak tartja, amit a majonézzel művelek."

Kiera Cass: A koronahercegnő

35 UDVARLÓ. 1 HERCEGNŐ. KEZDETÉT VESZI EGY ÚJ PÁRVÁLASZTÓ.

Eadlyn hercegnő kislánykora óta hallhatta a véget nem érő történeteket arról, hogyan ismerkedett meg édesanyja az édesapjával. Húsz éve történt, hogy America Singer benevezett a Párválasztóba, és elnyerte Maxon herceg szívét, akivel azóta is boldogan éltek. Eadlyn mindig is igen romantikusnak találta szülei tündérmesébe illő történetét, habár soha eszébe nem jutott volna a nyomdokaikba lépni. Ha rajta múlik, a házasságot addig halogatja, amíg csak lehetséges.

Csakhogy egy hercegnő sosem rendelkezhet maradéktalanul az élete felett, így bármennyire hevesen tiltakozik is, Eadlyn sem kerülheti el a saját Párválasztóját.

Eadlyn egyáltalán nem számít arra, hogy saját története a szülei meséjéhez hasonlóan boldogan végződik. Amikor azonban megkezdődik a versengés, talán mégis mutatkozik arra némi esély, hogy az egyik udvarló elnyerje a szívét, felfedje az összes előtte álló lehetőséget, és ezzel azt is bebizonyítsa, hogy Eadlyn számára korántsem olyan lehetetlen rátalálni a saját boldogságára, mint azt képzelte.

HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT ÉDESANYJA NYERTE EL A KORONÁT.
ELJÖTT VAJON AZ IDEJE ANNAK, HOGY EADLYN HERCEGNŐ IS RÁTALÁLJON AZ IGAZ SZERELEMRE? 

Nem gondoltam volna, hogy lesz még olyan történet, ami ennyire megfog. Azt kell, hogy mondjam jobb lett, mint Maxon és America története. Sokkal jobban bele tudtam élni magam Eadlyn szerepébe. Egyedül azt sajnálom, hogy olyan gyorsan kiolvastam és, hogy sokat kell várjak, míg végre június második felében megjelenik hazánkban A korona. Nem tudom hogyan fogom kibírni addig.
Az az élmény, amit kaptam olvasás közben nem jöhetett volna létre a Gabo Kiadó nélkül. Nagyon köszönöm nekik a könyvpéldányt.
Jogosan állíthatom, hogy ez a májusi hónapom teljes mértékben a Párválasztó sorozaté volt, és ez a kötet, A koronahercegnő volt a hab a tortán. Sohase gondoltam volna, hogy ennyire meg fog tetszeni nekem egy ilyen elképesztően jó sorozat és, hogy már most nem bírok magammal, hogy nincs még magyarul folytatás. Kínkeserves időszak elé nézek azt hiszem. Belőlem ennyi volt, térjünk át a könyvre.
Összehasonlítva a sorozat többi részével, Az Igazi után ennek van a második legszebb borítója. Kicsit sötétebb, mint a sorozatban megjelent köteteké, de ez nem is baj, mivel Eadlyn személyiségét és nézeteit sokkal jobban tükrözi, mintha a borító eggyé válna a hercegnőével, és ettől emelkedik ki, a szürke és kék színkombináció, pedig még tökéletesebbé varázsolja. Azt kell, hogy mondjam, hogy igazán sikerült megragadni a lényeget! Örülök, hogy ez a kötet is a polcom lakója lehet, és már alig várom, hogy teljes legyen a sorozat. Igazi ékkövei minden könyvespolcnak.

Első mondat: "Képtelen lennék hét percen át nem lélegezni."

Igazán érdekes ahogy kezdődik, a történet pedig magával ragadó. Megvan benne minden, ami ahhoz kell, hogy élvezetes és pörgős legyen. A már jól ismert szerelmespárunk életébe is betekintést nyerhetünk, amiből az is kiderül többek között, hogy mi lett Americával és Maxonnal a Párválasztó után. és aminek nagyon örülök, hogy a már jól ismert és szeretett szereplők is szerephez jutnak, további részleteket tudhatunk meg róluk és szerethettem meg még jobban őket. Ha nem lennének szereplői a történetnek, bizony hiányérzettel küszködnék. Egyrészt ez volt az egyik félelmem, hogy Kiera Cass figyelmen kívül hagyja az eddigi fontos szereplőket, többek között rájuk gondolok elsősorban: Marlee, Carter, Aspen, Lucy és May. Közülük May-en lepődtem meg nagyon, mert én alapjáraton nem így képzeltem el őt, mint felelősségteljes felnőttet. Marlee és Carter még mindig a szívem egyik csücske, Kile pedig... Aspen óriásit nőtt a történet ideje alatt a szememben. Eddig is értettem, hogy mit szeretnek benne annyira a rajongók, de csak most vált igazán világossá számomra. Lucy mindig is az egyik kedvenc szobalányom volt, és sajnálattal olvastam a problémájáról, remélem ez ügyben lesz valamiféle megoldás a befejező kötetben.

Másrészt attól is féltem, hogy sablonos lesz a történet, hiszen egy Párválasztót már egyszer végigasszisztáltam  és féltem, hogy nem fog tudni Kiera majd semmi újat mutatni, de szerencsére alaptalan volt az aggodalmam, mivel Eadlyn Párválasztója cseppet sem hasonlít az édesapjáéhoz. Megjegyezném, hogy iszonyat furcsa volt Maxont "megöregedve látni", furcsa volt, hogy felnőtt és titkolózó lett.
Eadlyn Schreave-ben megvan mind az a tulajdonság, ami ahhoz szükséges, hogy egy olyan karakter legyen, aki megmarad az emlékezetben és nem vész el a végtelenben. Imádtam, hogy egy csipet Maxon van benne, és egy jó nagy adag America. Nem elég, hogy dögös és okos, de még avval is tisztában van, hogy mi kell neki és mikor. Nem könnyen hagyja magát, céltudatos és, ha nem is ez jönne le elsőnek róla, de nem bírja a nyilvánosságot, és ha kell odateszi magát, még fekete özveggyé is átlényegül. Ez a rész felettébb szórakoztató volt, és itt szerettem meg nagyon Eady karakterét. A testvérei is mind nagyon szimpatikusak, főleg Ahren, még akkor is, ha nem értek egyet a döntésével. Ami Eadlyn és Ahren között van kapcsolat, elképesztő. Akinek van testvére, netalántán ikertestvére az tudja, hogy miről is beszélek.
Azt már az elejétől sejtettem, hogy a 35 udvarló, 1 hercegnő felállás jobban fog tetszeni, mint a 35 lány, 1 korona felállás Maxonnál. Viszont igaz, hogy a fiúkkal sokkal jobban kell vigyázni, mint a lányokkal. Ott van a tesztoszteron na meg az, hogy bárki könnyen lehet veszélyes, még akkor is, ha elsőre ne is gondoltuk volna az illetőről.
Kevesebb romantikus szállal találkozhatunk, össz-vissz néhány csók csattan el, de ez illik Eadlynhez. Érdekes volt szemmel kísérni azt, hogy a makacskodása, ragaszkodása az elveihez hogyan vált át a mű végére reménnyé, majd elhatározássá.

Természetesen vannak kedvenceim a fiúk közül, meg olyan is, akiben csalódtam. A legnagyobb csalódás Baden. Nem részletezném a miérteket, ha olvastátok, akkor tudjátok, ha még nem, akkor itt az ideje. Júniusig még van időtök a bepótlására. A legeslegnagyobb kedvencem Kile. részben azért is, mert csodálom a szüleit, de már az elején is sejtettem, hogy közel fog állni hozzám a karaktere. Az meg csak mellékes, hogy okos, könyvmoly és sokkal több rejlik benne, mint azt Eadlyn gondolná. Nem titok, hogy azért drukkolok, hogy Kile nyerje meg Eady szívét. Team Kile
Igaz, hogy Henrivel kapcsolatban nem áll rendelkezésre sok információ, mégis ahogy viselkedik és a tettei arra engednek következtetni, hogy jó ember és ehhez nagyban hozzájárul Eikko jelenléte is. Azt sajnálom, hogy ő nincs versenyben a hercegnőért. Ean és Hale még azok, akiknél látok valamiféle esélyt, de ha már választani kellene, akkor inkább Hale. Ő sokkal viccesebb és nincs úgy elszállva magától, mint Ean. Továbbá Foxot nem látom esélyesnek, mégis van valami a karakterében, ami megfogott. De azt nem tudnám megmondani, hogy mi.
Az események pörgősségét a különféle kínos, olykor szórakoztató randik teszik lehetővé. Volt nem egy olyan randi, amin én is szívesen részt vettem volna, ezt főleg a két csoportos randira értem és azokra, ahol Kile is ott volt.
Egyetlen negatívum volt, ami nagyon nem tetszett. Ez főleg a nép megbotránkoztató viselkedése és a sajtósok kegyetlensége. Mindezek ellenére teljes szívemből ajánlom A koronahercegnőt elolvasásra. Nagyon megéri, szórakoztató s egyben tanulságos olvasmány is.

Utolsó mondat: "És amikor ezt megtettem, az ujjamon gyűrű fénylik majd."

Kedvcsináló idézetek:

"Remek. Mert Nathaniel herceg úgy néz ki, mint egy zombi, Hector herceg úgy táncol, mint egy zombi, amennyiben pedig a Német Szövetség hercege nem eszmél rá a személyes higiénia fontosságára a karácsonyi parti idejéig, úgy meg sem kell hívni."

"Nem hinném, hogy a végzet vagy a sors létező dolog lenne. De azt elmondhatom, hogy néha pontosan az a személy sétál be az ajtón, akiben mindig is reménykedtél, s megtesz mindent azért, hogy távol tartson magától. Aztán valahogy mégis kiderül, hogy elégnek bizonyulsz hozzá."

"A matek és a jó mulatság szavak együtt oximoront alkotnak."

"Okos vagyok, szép és erős. Engem nem kell megmenteni."

" - Felség - üdvözölt. Ez elég különös dolog volt egyébként. Mindenki így szólított, de anyabarátnőinek a szájából inkább úgy hangzott, mintha azt mondták volna: kicsikém, pocok, esetleg buksi gyerek. Cseppet sem zavart, de mindig is kissé furának tartottam."

"Nem hinném, hogy az ember pontosan tudná, mit is keres, egészen addig, míg meg nem találja."

"Sosem nyomnám el. Sosem tartanám vissza. Még csak azt sem kérném öntől, hogy szeressen. Ha engem választana, olyan házasságot kapna velem, amely mentes a hagyományos kötelezettségektől. Tegyen a királyává, és szabadon kormányozhat, ahogy csak jónak látja."

"Hát persze! De... nem is tudom... valahogy jólesett, hogy megmutathattam valakinek a terveimet és nagyokat nevethettünk. Meg akartalak keresni azután, hogy hallottam Jackről, de attól tartottam, hogy nem akarsz beszélni róla. Aztán meg amiatt aggódtam, hogy esetleg épp azzal zaklatlak fel, hogy nem megyek oda hozzád. Tudod te, milyen bonyolult lány vagy?"

" - Ez meg mi volt? - lihegte.
  - Nem akarok gondolkodni. Csak csókolj."

"A szemébe néztem. Hogyan is képzelhettem róla valaha is, hogy nem okos, vicces, vonzó és kedves?"

Kiera Cass: Párválasztó történetek 2.

Mielőtt America Singer története elkezdődött volna, egy másik lány érkezett a palotába, hogy egy másik herceg kezéért versenyezzen: Maxon herceg édesanyja, Amberly. Olvasd el, hogyan találkoztak és szerettek egymásba Maxon szülei, és hogyan lett egy hétköznapi lányból királyné! 

Míg America Singer Aspen és Maxon herceg között habozott, barátnője Marlee pontosan tudta, mit akar – és megfizette az árát. Annak a végzetes Halloween éjaszakának a története, amely megváltoztatta Marlee és Carter életét.

Az előző bejegyzésnél nem említettem a borítót. ez azért is van, mert inkább ennél a bejegyzésnél szeretnék róla írni. Eredetileg nem ez a hivatalos borító, hanem egy sokkal szebb (kicsit sajnálom, hogy nem az lett), de nekem ez a megoldás is tetszik, amit a Gabo Kiadó kitalált. Ha lerakom egymás mellé a két novelláskötetet olyan, mintha tükörképei lennének egymásnak és ez baromira tetszik. Maga a színkombináció is telitalálat. Tökéletesen illik a sorozathoz.
Örülök, hogy lehetőségem volt elolvasni és bejegyzést írni róla. Köszönöm Gabo Kiadó!
Az előző kötethez viszonyítva talán még több mindenre derül fény, mint azt gondoltam volna. Amberly királyné és Marlee története mellett annyi mindenre kapok választ, még olyanokra is, amire nem is vártam volna. Olyan szereplőket ismerhettem meg jobban, akik eddig is közel álltak hozzám vagy éppen nem olyan rég ismertem meg a jobbik oldalát, ami miatt közelebb került hozzám a karaktere. Öröm volt olvasni, hogy Kiera nem felejtette el az Elit tagjait, és megosztotta, hogy mi is van most velük. A kezdeti nehézségeket sikeresen megoldották és megkapták a maguk kis happy endjét. Érdemes úgy látszik a kudarc után felállni és folytatni tovább, mert a boldogság a legmeglepőbb pillanatokban jelentkezhet, és mindig készen kell állni rá. 

A szobalány

Nem titok, hogy America szobalányai nagy kedvenceim, főleg Lucy. Nem véletlen, hogy ő a favoritom. Lehet, hogy csendes, kedves és önzetlen, mégis annyit szenvedett ezidáig, hogy nagyon is megérdemli a boldogságot. Annyi mindent tett Americáért, és még ezután is hű hozzá, miatta nem mer belevágni egy kapcsolatba egy igen rokonszenves fiúval. Tudom, tudom. Eddig nem rajongtam Aspenért, de Kierának sikerült azt elérnie, hogy őt is megkedveljem és rájöjjek, hogy mi bajom volt vele. Igazából az elejétől kezdve csupa szív srác, hűséges és próbál mindig jól cselekedni, hogy a másiknak jó legyen, de közbe meg magára nem gondol. A legnagyobb bajom az volt Aspennel, hogy Americát akarta, én meg Americát Maxonnak akartam. Amint kikerült a lány a képből, Aspen is szimpatikusabb lett. Végre azt tudtam mondani, hogy nincs szüksége arra, hogy egy olyan szalmaszálba kapaszkodjon, ami már rég elszakadt. Remélem értitek, hogy mire gondolok. Innentől egyértelmű volt, hogy örülni fogok a boldogságának bárkit is válasszon. A lehető legjobb társat megtalálta magának. Jobbat se kívánhattam volna neki.

Idézetek:

"Azt hiszem, egy részem mindig is szeretni fogja. Képtelen vagyok szabadulni a késztetéstől, hogy harcoljak érte, hogy megvédjem. Nem hinném, hogy igazi, romantikus szerelem lenne, de tudom, hogy megvan bennem ez az érzés. Ahogy azt is, hogy nem viselem majd jól, amikor a herceg veszi feleségül... amiben most már egészen biztos vagyok. Mert nem könnyű végignézni, ahogy szertefoszlik előttünk valami, amit annyira akartunk."

"Lucy te tényleg azt képzeled, hogy a földön jársz? Mert szerintem repülsz. Egyenruhában látod magad? Mert szerintem köpönyeget viselsz. Hős vagy, a legcsendesebb, de legvalódibb hős."

Celeste jelenetei

Celeste volt az, akit az elejétől kezdve utáltam, majd volt egy pont ahonnan már azt mondhattam, hogy megkedveltem és nem olyan sorsot szántam volna neki, mint amilyet kapott. Félve kezdtem neki az ő fejezeteinek, főleg a vég miatt, de szerencsére az írónő máshol fejezte be a a történetét és ezért iszonyú hálás vagyok neki. Mindemellett furcsa volt Celeste gondolataival, aggályaival szembesülnöm. Azt hittem, hogy maradéktalanul boldog és élvez minden egyes pillanatot, hiszen sikeres és látszólag mindene megvan. És pont az a momentum, hogy ő sem tökéletes hozta még közelebb hozzám a karakterét. Kellett neki ez a történet morzsa, hogy jobban megértsük őt.
Viszont a fő hangsúly a két novellán van, A királynén és A kedvencen, azaz Amberly királynén és Marlee-n. Mindehhez még America-Maxon pillanatokat is kaptunk csak, hogy igazán érezzük, hogy Kiera őket sem felejtette el, sőt...

A királyné

Ha eddig nem voltatok teljesen oda a királynéért, ez most biztosan meg fog változni. Egyrészt nagyon furcsa volt fiatalnak és fülig szerelmesnek látni Amberly-t, másrészt pedig nagyon örültem is. Sikerült Clarkson királyt egy új szemszögből megismernem és nagyon meglepődtem. A fiatalkori sehol sincs a királyi Clarksonhoz képest. Abban a hitben éltem, hogy már fiatalon is szívtelen zsarnok, de nem. tévedtem, viszont megláttam azt, hogy mi tette olyanná. Az odaadása és gondoskodása Amberly iránt teljesen lenyűgözött, nem tudtam elképzelni, hogy valaha is léteztek benn pozitív tulajdonságok. Eddig nem értettem, hogy mégis, hogy tudott Amberly beleszeretni, de már mindent világosan látok. És nagyon szívesen olvastam volna tovább a történetüket.

Idézetek:

"Hétéves korom óta vagyok szerelmes belé.Nem telt el év, hogy ne énekeltem volna bele a párnámba egy boldog születésnapot kívánó dalt neki, de hangtalanul, nehogy kinevessen a nővérem , mert fejben tartom az ilyesmit. Amikor elkezdtem írni tanulni, úgy gyakoroltam, hogy egymás mellé leírtam kettőnk nevét... És az első alkalommal, amikor megszólít, pont azt kell megtudakolnia, hogy mennyire pocsék az egészségi állapotom. Nem vagyok elég jó hozzá."

"Egyáltalán nem! De attól még más. Mintha a régi könyvek szaga keveredne benne a fűével, meg valami tisztítószerével, amit a szobalányok használnak. Bárcsak sikerülne valahogy kis fiolába tölteni, hogy mindig velem maradhasson ez az illat!"

"Nem, önnek semmiképpen sem kell olyan emberré válnia, amilyen nem szeretne lenni. Szereti a rendet? Akkor tervezgessen, készülődjön. képzelje el, hogy milyen király, milyen férj, milyen apa kíván lenni, és tegyen meg mindent, hogy valóban olyan személy váljon önből."

"Maga lesz az egész világon az egyetlen dolog, ami csakis az enyém. És én olyan magas piedesztálra állítom, hogy nem akad majd senki, aki ne rajongana magáért."

A kedvenc

Ez az a történet, amit a legtöbb nézőpontból élhettem át, ez volt a legfájdalmasabb. Eddig America és Aspen szemén keresztül láthattuk a történteket, de most Marlee-n keresztül is betekintést nyerhetünk, az előzményeket is végre megismerhetjük. Annyira vártam, hogy végre megtudjam, hogyan is kezdődött, holott tudtam, hogy fájdalmas lesz. Azt gondolni se gondoltam, hogy az egymásra találás egy véletlen "baleset" miatt következik be. Kiera addig húzta-halasztotta ameddig csak tudta, de így is fájdalmasan gyönyörű szerelmi történetet sikerült kihozni, amit már olyan régóta vártak a rajongók és itt a fájdalmasat szó szerint értettem. Annak nagyon örülök, hogy Marlee-nak is sikerült megtalálnia a boldogságot, akkor is, ha rendesen meg kellett küzdenie érte, de az ilyen esetekben, mint Marlee és Carter szerelme teljes mértékben kifizetődő volt. Ezt a legjobban Kile-lal tudnám bizonyítani, akire érdemes lesz még jobban odafigyelni.
Maxon gondoskodása teljesen levett a lábamról. Teljesen, 100%-ig biztos vagyok benne, hogy egy nagyon erős királlyá fog válni, akit a népe imádni fog.

Idézetek:

"Állandóan azt képzelem, hogy már kezdem felfogni, mit is jelent szerelmesnek lenni, aztán hallom magukat, ahogy minden erejükkel egymást kímélnék, és eltűnődöm, hogy vajon értek-e bármit is az egészből."

"Amikor felnéztem rá, csak arra tudtam gondolni, hogy ha én választhatnék férjet a legjobb barátnőm számára, akkor az biztosan a herceg lenne."

Kiera Cass: Párválasztó történetek

Mielőtt America Singert beválasztották a Párválasztóba… Szerelmesek voltak egymásba Aspen Legerrel, a Hatossal… Maxon hercegnek pedig egy másik lány volt a választottja… Ismerd meg a Párválasztó-trilógia előzmény történeteit és a főszereplők családfáját, valamint olvasd el a szerzővel készült interjút, és még sok minden mást!

Robog tovább a Párválasztó láz, hiszen már a Párválasztó történeteknél tartok. Ez nem valósulhatott volna meg ilyen gyorsan a Gabo Kiadó nélkül. Hálás köszönet érte!
Még amikor befejeztem Az Igazit is volt hiányérzetem és úgy örülök, hogy evvel a kötettel sikerült valamennyire kitöltenem ezt az űrt. Mindamellett, hogy Maxon és Aspen szemszögéből is olvashattam már ismerős eseményeket, jóval többet is kapunk ennél. Kiera megosztja velünk a saját gondolatait a sorozattal kapcsolatban, megismerhetjük a miérteket és megannyi kérdésre válaszol. A kiválasztott lányok listája is elénk tárul, ami azért is olyan fontos, mert ha akartuk volna se lehetett volna összeírni azt a 35 lányt, akik esélyt kaptak arra, hogy elnyerjék Maxon szívét, mivel nem mindenkit említenek, de ebben ez a lista sokat segít. Mindemellett részletes leírást kapunk arról, hogy kik is alkotják az egyes kasztokat, megmutatja, hogy milyen szakmát kell végezniük. Mindenféleképpen jó dolognak tartom, hogy Kiera ezt nyilvánosságra hozta, hiszen eddig elég kevés információt osztott meg velünk olvasókkal evvel kapcsolatban. Annak külön örülök, hogy America, Aspen és Maxon családfáját is megismerhettem a családok történetével együtt. Ezáltal kicsit közelebb is kerültem ahhoz, hogy végre kezdjem megérteni és megismerni Clarkson királyt és ehhez tökéletes az, hogy egy kis betekintést nyerhettem abba, hogy milyen családban is nőtt fel. Ez nagyon sokat számít, alapjában ez határozza meg, hogy milyen emberré válik valaki. Fontos az előtte álló példa, mert lényegében ez határozza meg a továbbiakban az ember személyiségét. Mind tudjuk, hogy milyen is Clarkson király, de ha ő olyan amilyen, akkor a szülei milyenek? Nagyon-nagyon várom már a történetét, főleg arra vagyok kíváncsi, hogy Amberly királynéval milyen és hogyan szerettek egymásba. Legfőképp ez érdekel nagyon. Remélem hamarosan megkapom rá a választ. Örülnék neki.
Volt olyan kedves az írónő, hogy A Párválasztóhoz és Az Elithez is összeállított egy hivatalos lejátszási listát, amiből a bejegyzés végén egy kis ízelítővel fogok szolgálni.
Alapvetően a fő hangsúly a két novellán van, A hercegen és A palotaőrön, azaz Maxonon és Aspenen.

A herceg

Örültem, hogy egy egészen rövid időre Maxon gondolataiba temetkezhettem, de ez még sajnos nem elégítette ki a kíváncsiságomat. Nem volt elég az a 8 fejezet ahhoz, hogy igazán megismerjem Maxont, de ahhoz igen, hogy még jobban megkedveljem. Már az elején is szimpatikus volt, de most legalább jobban értem a miérteket. Végre megtudhattam, hogy ki is volt az a titokzatos Daphne és milyen kapcsolat fűzte a herceghez. Én egész végig azt hittem, hogy Maxon tulajdonképpen örül annak, hogy 35 csodálatos lány érkezik a palotába, de nem. Eddig fel se merült bennem, hogy talán ő is kételkedhet, lehet ideges, kimerült, szándékosan bujkálgat bizonyos személyek elől. Nagyon meglepő volt. Olyan jó volt, hogy általa még közelebb érezhettem magam Amberly királynéhoz. Már értem honnan van meg benne az a nyugalom, ami majd szinte tökéletes királlyá teszi.

Idézetek:

"Minden lány álmodik arról, hogy milyen lehet hercegnőnek lenni. Hogy milyen érzés lehet az, amikor valaki elbűvöli, leveszi őket a lábukról, amikor korona kerül a fejükre... A sorsolás előtti héten egyéb sem járt a fejemben. Akkor még nem tudtam, hogy ennél jóval többről van szó. El sem tudtam képzelni, hogy mekkora lesz rajtam a nyomás, vagy hogy milyen kevés magánéletem marad. De azzal... hogy hozzámehettem apádhoz... hogy megszülhettelek téged... Ezzel minden álmom valóra vált."

"Az általa személyesen kiválasztott többtucatnyi lány között kellene ráakadnom arra az egyre, aki nekem is tetszik. Hogyan lehetséges ez egyáltalán?"

A palotaőr

Köztudott, hogy Aspen sose volt a kedvencem, de ez a novella segített abban, hogy megszeressem, hogy végre értelmet nyerjenek a tettei. ehhez persze az is hozzájárult, hogy elolvastam a családfájának a történetét. Úgy érzem, hogy Kiera inkább ráhelyezte a hangsúlyt, mint Maxonra, amit most nem bánok. Aspen által nemcsak a palotaőrök munkájába kaptam betekintést, hanem már kezd összeállni a fejemben, hogyan is működnek együtt a palotában dolgozók. Hogy mik azok a dolgok, amit nap, mint nap meg kell tenniük, hogy mennyire nem értékeli őket a király, hogy mennyire nem érdekli, hogy mit hallanak és mit nem. Enélkül a novella nélkül képtelen lettem volna átérezni, hogy milyen is lehetett Aspennek elveszítenie Americát. Ez kellett nekem ahhoz, hogy megértsem a szerelmét iránta, azt, hogy mennyire törődik vele, legyen bármi. Kevés ennyire hűséges ember létezik, és ez példaértékű!

Idézetek:

"Tudod, Aspen, America sosem hinné el, ha azt állítanám, hogy elég jó ehhez a helyhez. És bizonyos szempontból igaza is van. Merthogy túl jó hozzá."

"Eh! Amikor az ember szerelmes, a "minden" nem tűnik fontosnak. Főleg, amíg még fiatal."

"Nem tartozik rád. Aspen. Azért vagy itt, hogy védelmezd a királyságot. Ennyit erről. Összpontosíts Americára. Felőlem ott pusztulhat az egész világ, csak ő az enyém legyen."

"És valahogy összekaparni neked azt az egyetlen pennyt jobb érzés volt, mint amikor semmit sem tudok adni."

És akkor a beígért hivatalos lejátszási listából hozok nektek két számot.

A Párválasztóhoz:

"Van ember, akihez visszajársz. Ott áll, pont előtted."

"Ha ez ennyire egyszerű lenne, akkor mostanra már mindenkit kizártam volna a versenyből. Pontosan tudom, hogyan érzek irántad." - 24. fejezet

Az Elithez:

"Nincs választási lehetőségem, de így is téged választalak."

"Nem azt éreztem, hogy jobbá teszem Maxon életét. Azt éreztem, hogy én vagyok az élete. Nem olyan volt, mintha felrobbant volna körülöttünk a világ, nem volt tűzijáték - volt viszont tűz, ami lassan, a legbennsőmből kiindulva egyre jobban perzselt." - 29. fejezet

Becca Prior: A tanítvány

A fikciós történet egy kiemelkedően tehetséges, fiatal egyetemi professzor és azonos nemű tanítványa között kibontakozó, perzselő szenvedélyről szól, sajátos formában. A vonzalom, az önmarcangolás, a beismerés és a beteljesülés fázisait mindkét főszereplő szemszögéből láthatja az olvasó, betekintést nyerve abba, mi játszódik le egy fiatal fiú lelkében, aki ráébred, hiába futott eddig a lányok után, most mégis egy férfi iránt táplál eddig soha nem tapasztalt, olthatatlan vágyat.

A tanítvány tabukat döntöget, kendőzetlenül tárja az olvasó elé a szexuális beteljesülés legintimebb részleteit is, de bebizonyítja, a szerelem azonos neműek között is lehet ugyanolyan elsöprő, mint férfi és nő között. A szerző az elsőkönyves Becca Prior, aki nem megbotránkoztatni, hanem szórakoztatni szeretné olvasóit, és elvinni egy olyan világba, amely ugyan rengeteg embert érdekel, mégis nagyon ritkán merünk beszélni, sőt olvasni is róla.

"Szóval azt akartam mondani, hogy az ilyen gyönyörű, lehengerlő fiúknak nagyon nehéz. Mindenkit megkaphatsz, akit csak akarsz, pontosan ezért értéktelenek számodra. Azt kell választanod, akit TE akarsz mindenkinél jobban. És akkor is küzdened kell érte, bármilyen akadály merül fel. Csak vele lehetsz boldog. Nem szabad lejjebb adnod az igényeidet. Érted, amit mondani akarok?"

Felüdülés új kedvenceket olvasni. Már azelőtt sejtettem, hogy nagyon fogom szeretni, hogy egyáltalán elkezdtem volna. A hiedelmekkel ellentétben nem gondolom azt, hogy cukik a melegek, bár tény, hogy vannak köztük nagyon helyesek is.  Az LMBT, mint téma nem újdonság számomra. Már A végzet ereklyéiben is nagy Malec drukker voltam és vagyok is. Azt sajnálom, hogy kevés ilyen témájú könyvet dobnak a piacra, holott A tanítványból is nagy a kereslet. Annak meg külön örülök, hogy ez az első magyar, erotikus melegregény. Nem szabad megijedni az ilyen típusú könyvektől, nyitottnak kell lenni új irányzatok iránt. Én evvel a szemlélettel kezdtem el olvasni, és magam is meglepődtem, hogy mennyire tetszett. A One Direction fanok biztosan falták a sorokat, mondjuk ez rám is igaz, bár sose égtem 1D lázban.
A borító nagyon tetszik. Szép, esztétikus lett. Különösen tetszik benne, hogy puzzle darabokból van kirakva. Nagyon el lett találva. Egy olyan elemet nem tudok megnevezni, ami túlzás lenne. Az, hogy külön darabkán láthatjuk a szerelmesek kézfogását valami nagyon szuper. Egyből felkelti az ember figyelmét, hogy hol is lehet a hiányzó darabka. Hol lehet a lényeg, ugyebár?
Nem ez az első olyan olvasmányom, ahol a főszerep két srác kibontakozó szerelmén van, és nem csak mellékszereplők. 

Első mondat: "Arra ébredtem, hogy szemembe süt a nap."

A könyv különlegességét már a legelején észrevehetjük. Nem egyszerűen két narrátorunk van, hanem sokszor az eseményeket is két szemszögből élhetjük át. Ez teszi számomra különlegessé, hogy mind a két srác fejébe bebújhatok olvasás közben és élvezhetem a történések folyamatát. Már a kezdet iszonyat erős. Tiltott tanár-diák viszony áll a cselekmény középpontjában. Nem is tudom, hogy mi lenne az emberiséggel tiltott elvek nélkül. A pikantériát ez hozza ki, na meg persze az, hogy Dr. Tomlinson biológiatanát. Tudom jól, hogy a biológiáról nem feltétlenül a szerves élőlények működése jut elsőre mindenkinek az eszébe.
Imádtam, hogy már a legelején szembesülhettünk Harry változásán. Az emberi test és működése kifürkészhetetlen. Ugyebár, Harry? Komolyra véve a szót: a kémia hamar átvette az irányítást. Pikáns, szexi jelenetekben egyáltalán nem szűkölködhettünk. A zuhanyozós jelent volt talán a legjobb, a legmeglepőbb számomra. Hiába akarta a kezdetek kezdetén bebeszélni magának Harry is és Lewis is, hogy a másik biztosan nem lehet meleg, a vonzódásuk egymás iránt tagadhatatlan.
A szerencsés véletlennek köszönhető csupán, hogy végül mindketten táborozni kényszerültek menni, aminek felettébb örülök, mivel így legalább megannyi pajkos jelenetet kaptunk. A vadászleses az favorit. Benne van a Top10-be. De a legszebb a "Kiss me"-hez fűződik. Akik olvasták már, ők értik. Akik meg nem, azoknak tessék bepótolni!

A mellékszereplők közül Grace és Nasir keltette fel az érdeklődésemet. Grace egy tünemény, lehengerlő, életvidám személyiség. Az, hogy már az elején átlátja a dolgokat és örül Lewis boldogságának felbecsülhetetlen. Becca Prior nagyon jól ábrázolta, hogy milyen is az, ha valakit hidegen hagy, hogy az illető éppen a saját neméhez vonzódik. Az elfogadás egyik legszebb példáját tárta az olvasók elé. Nasir, az ügyeletes rosszfiú már most iszonyat kíváncsivá tett.  Le merném fogadni, hogy a nőcsábász, mindenkit megdöngetek külső, belül érző szívet takar. Érdemes lesz még odafigyelni rá a továbbiakban.
Olyannyira belevesztem az oldalakba, hogy csak akkor ocsúdtam fel, amikor befejeztem. Akartam lapozni tovább, és már nem volt hova. Az írónő nagyon ért ahhoz, hogy végig fenntartsa az olvasó érdeklődését, és már az utolsó sor után a második kötetet akarja, ami véleményem szerint talán még szívszaggatóbb lesz, mint A tanítvány első része.
Szívfacsaróan gyönyörű lezárást kaptunk. De ahogy Harry is mondta, reménykednünk kell. Nem hiszem el, egyszerűen nem akarom, hogy így érjen véget Harry és Lewis románca. Kínkeserves volt az, ahogy elváltak, de én hiszek benne, hogy le tudják győzni az akadályokat és nem így lesz vége, főleg, hogy ami elindult közöttük az lenyűgöző. Ha két szívnek egyszerre kell dobbannia, akkor muszáj megtalálni egymáshoz az utat. Nem érhet így véget!
Meleg szívvel ajánlom azoknak, akik szeretnének valami újat felfedezni, akik nyitottak a világ felé, és nem akadnak fenn azon, hogy egy első szerelmes meleg pár történetét olvassák. Mindenki, aki el tudja dobni az előítéletét, imádni fogja és hozzám hasonlóan nem akarják majd letenni.

Utolsó mondat: "Nem jártam sikerrel."

Kedvcsináló idézetek:
"Nem elég, hogy meleg vagyok, de egy tizenéves lelkivilágával. Remek."

"Lehet valaki egyszerre két emberbe szerelmes? Mert én Lewis után, határozottan belezúgtam a nagymamájába is."

"Egyszer találkozol majd valakivel, akire ránézve érzed, hogy a vonzódás szinte fizikai tüneteket produkál. Mintha lenne egy kötés, ami a szemnek láthatatlan, de téged úgy húz, hogy nem tudsz neki ellenállni. Ha szerencséd lesz, akkor viszonozni fogja, és akkor megtapasztalod a legszebb dolgot, amiben életed során részed lehet. A teljes feloldódást egy közös lélekben. Együtt dobog majd a szívetek, és egy lesz az akarat, ami összefűt benneteket."

"Igen? Én mindig azt hittem, hogy tűzoltónak, vagy vízvezeték szerelőnek lenni, az a szexi."

"Annyira hiányzol, hogy belepusztulok! Tudom, hogy semmi értelme annak, amit most teszek, de könyörgöm... Add nekem legalább ezt az egy hetet, hogy legyen valami, amire hátralévő életemben emlékezhetek!"

"Nem érdekel, mi lesz ezután! Szerinted érdekel, hogy mi lesz egy hónap, egy év, vagy tíz év múlva? Az se érdekel, ha jövő héten meghalok. Nekem csak ez az egyetlen hét van, jobban mondva hat nap. Nekem ennyi jut. Képtelen vagyok lemondani róla. Képtelen vagyok lemondani rólad, amíg erőszakkal el nem szakítasz magadtól. KÉRLEK!"

"Ráeszméltem, hogy hiába áll anyaszült meztelenül mellettem egy szuper jó pasi, rám semmilyen hatást nem gyakorol. Ezek szerint vannak a heteroszexuálisok, a homoszexuálisok, és vagyok én, aki csak "louszexuális". Megnyugodtam."

"Sohasem tudhatod, mit hoz a jövő. Te csak bízz a gondviselésben és engedd, hogy megkapj mindent, amit neked szánt a sors. Ha fáj, hadd fájjon, ha jó, akkor élvezd ki minden cseppjét!'

Amie Kaufman & Meagan Spooner: These broken stars- Lehullott csillagok

Az Icarus fedélzetén ez az éjszaka is olyan, mint a többi. És egyszer katasztrófa történik: a hatalmas, luxusűrhajó valami kirántja a hiperűrből, és a jármű a legközelebbi bolygóra zuhan. Csak Lilac LaRoux és Tarver Merendsen élik túl a katasztrófát, és úgy tűnik, hogy rajtuk kívül senki más nem él az égitesten. 
Lilac az univerzum leggazdagabb emberének lánya, Tarver ugyanakkor nincstelenségből indult. Fiatal kora ellenére már háborús hős, aki régen megtanulta, hogy a Lilac féle lányok csak bajt hoznak ez ember fejére. Mivel csak egymásra számíthatnak, együtt kell működniük, hogy átjussanak a kísértetés vidéken, melyen túl talán segítséget remélhetnek. 
És egyszer csak, a körülmények dacára, Lilac és Tarver ráébred, hogy furcsamód volt valami haszna is annak a tragédiának, ami egymáshoz sodorta őket. Mivel a valódi világukban nem lehet közös jövőjük, így azon kezdenek el töprengeni, hogy vajon nem lenne-e jobb örökre itt maradni? 
Minden megváltozik, amikor rájönnek, hogy mi a titka a lépteiket kísérő, hátborzongató suttogásnak. Lilac és Tarver talán elhagyja ezt a bolygót, de azt biztos, hogy már nem ugyanazok, akik korábban ide érkeztek.

Amilyen mániákusan keresem a lélegzetelállítójú borítóval rendelkező könyveket, könnyen meglehet, hogy az elsők között voltam azok között, akik előrendelték. A borító hihetetlen. Egyből megakadt rajta a figyelmem, és tudtam, hogy nekem ez a könyv kell. Muszáj a polcom lakójának lennie. Miután végre-valahára kézbe foghattam le se bírtam tenni. Csak ámultam-bámultam rajta. Nem hittem el, hogy tényleg a kezeim között lehet. De mint az szokott lenni nem tudtam elkezdeni és őszintén nem is akartam. Nem akartam, hogy ha elkezdem, vége legyen. De csak győzött a kíváncsiságom, ezért olvashatjátok ezt a bejegyzést kedves olvasóim. Azt azért még tudnotok kell rólam, hogy a sci-fi nem az én világom. Se a Star Wars-ért, se a Star Trek-ért nem vagyok oda, sőt kifejezetten utálom. Tudom, tudom, de ha lehet ne kövezzetek meg ezért. Unalmasnak tartom őket és fogalmam nincs, hogy lehet szeretni, főleg rajongani értük, mindegy, ez egyéni szoc problem.
A borítóról még annyit, hogy a csillagok a háttérben teszik fel az i-re a pontot. Lenyűgöző!

Első mondat: "Mikor találkozott először LaRoux kisasszonnyal?"

A kezdés nem tetszett annyira, főleg amiatt, hogy Star Wars feelingem volt. Oké, hogy szép lehet egy űrhajó, de semmi pénzért nem utaznék rajta. Sose lehet tudni, hogy mikor lesz valamilyen hiba, és mikor fog letérni a pályájáról, mikor nyeli el egy feketelyuk, vagy mikor csapódik a Napba. Annyi veszélyt rejt magába.
Lilac LaRoux cseppet sem volt szimpatikus, nemcsak azért, mert úgy beszélt Tarver Merendsennel, hanem azért is, mert egy elkényeztetett kis liba volt. akit dróton rángattak az emberek, Annyira örültem, hogy lezuhant egy lakatlan bolygóra, ahol végre megvolt az esélye arra, hogy más ember legyen. Nem kell álarc mögé bújnia, szabadjára engedheti magát és végre valaki olyanná változik, akit nem lehet csak úgy irányítgatni és képes szembeszállni bárkivel, akár még az apjával is. Nagyon nem szerettem, hogy viaskodik saját magával. Ha valamit nagyon szeretne az ember, akkor tegye meg. Ha fontos, meg kell tennie, nem pedig elszalasztani a lehetőséget.

Sokkal izgalmasabb karaktert lehetett volna belőle faragni. már kezd nagyon unalmassá válni, hogy a főhősök, ez esetben főhősnő nem egyedi. Annyi vörös hajú karaktert fel lehet sorolni, de ő mitől lenne különb? Az nem számít, hogy Havas Jon után szabadon visszatért. Kicsit idegesítő karakter volt.
Tarver annyival jobbat érdemelt volna nála. A bátor, erős, határozott, célratörő férfiak mellé nem egy luxuscica dukál, de sikerült úgy-ahogy Lilac-nek kitörnie ebből a sztereotípiából. Ha sokkal #badass-ebb lett volna, imádtam volna a karakterét. Annyiban volt érdekes, hogy olyan dolgokat látott és hallott, amit kezdetben Tarver nem.
A történettel nem volt semmi bajom. Azt szerettem, sőt imádtam. Új élet egy emberektől mentes bolygón? Zseniális ötlet és a megvalósítása is a helyén volt. Imádtam, hogy nem lehetett tudni, hogy mikor mi fogja keresztezni Tarverék útját. Volt benne kellő mennyiségű kaland, misztikum és a jó öreg szerelem. De még mindig nem tartom Lilac-et Tarverhöz valónak. Lehet, hogy önfeláldozó volt, de közben mindvégig megmaradt benne a "régi énjének" a szeszélyei. Azt viszont sajnáltam, hogy látnia kellett a halottakat és kezdte azt hinni, hogy megőrül. Viszont sikerült találnom egy új szót, ami iszonyatosan tetszik: TERRAFORMÁCIÓ.

Nem szoktam ilyet csinálni, de, hogy levezessem a feszültséget Lilac együgyűsége miatt elkezdtem nézni a The 100 című sorozatot, ami az elején tökéletesen kiegészítette az elképzeléseimet arról, hogy milyen is lehetett az a bolygó, ahova végül főhőseink kerültek.
Az egyes fejezeteket elválasztó kikérdezések felettébb szórakoztatóak voltak. Mondanom sem kell, hogy Tarver igazi kedvenc lett. Jobban örültem volna, ha csak az ő szemszögéből láttam volna a történteket. És mielőtt téves információ menne át, szerettem a történetet, minden egyes hibájával együtt, ezt főleg Lilac kisasszonyra értem. De a végére már majdnem igazi #badass lett belőle, ami miatt már nem is annyira utált karakter.
Ha tehetitek olvassátok el, mert a történet és Tarver miatt megéri. Lilac-et pedig hagyjátok figyelmen kívül.

Utolsó mondat: "Így végül már csak mi maradunk."

Kedvcsináló idézetek:

"Felség, lehet, hogy maga megelégszik azzal, hogy a hercegre vár a fehér lovon, de én nem fogok itt ücsörögni, és várni, amíg elfogynak a készleteink."

"Ó, bízz bennem, LaRoux kisasszony! Én aztán tudnék mit kezdeni vele. Ha akarod, egy egész listára való ötlettel előállok."

"Várj! Gyere vissza! Mondd, hogy nem tűnsz el abban a pillanatban, amint megtalálnak bennünket! Mondd, hogy nem veszítelek el, ha hozzád érek!"

"Ha tényleg elhitted azt a színjátékot, akkor őrültebb vagy, mint gondoltam. Én már az elejétől fogva téged akartalak. De úgy gondoltam, jobb távol tartani magam tőled, és inkább arra koncentrálni, hogy kijussunk innen. Féltem attól, hogy most itt vagy nekem, de aztán elveszítelek. De akkor is megérte volna. Hülye voltam, sajnálom."

"Biztos vagyok benne, hogy ha meg akartalak volna csókolni az első nap, miután keresztülvonszoltalak az erdőn, akkor fejbe vertél volna azzal a nevetséges cipőddel."

"Te te vagy. Te ugyanaz a lány vagy, aki lezuhant velem ezen a bolygón, akit erdőn-hegyen át vonszoltam, aki bemászott a holttestekkel teli hajóba, hogy megmentse az életemet. Ugyanaz a lány vagy, akit szerettem, és most is szeretek."

Kiera Cass: Az Igazi

A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet. 
Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön. 
Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért. 
"Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére. 
Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."

Még magam sem gondoltam volna, hogy amikor elkezdtem A Párválasztót olvasni ilyen gyorsan a végére érek és ennyire fogom szeretni. Valami azt súgja, hogy megvan az idei év kedvenc olvasmánya. Az Igazi (The One) volt számomra az abszolút kedvenc. Az érzelmek mellett pont annyi akciót kaptam, amennyi kellett. Azt kell, hogy mondjam az írónő nagyon kitett magáért, hogy egy ilyen szuper befejezést adjon America és Maxon szerelmének. Teljes mértékben elégedett vagyok. Kívánni sem kívánhattam volna ennél szebb lezárást. Ez persze nem valósulhatott volna meg a Gabo Kiadó nélkül, amit nagyon köszönök nekik. Vétek lett volna, ha a magyar olvasóközönség nem ismeri meg. Már tudom, hogy ha valaki megkérdezi majd tőlem, hogy mit olvasson, akkor biztosan A Párválasztó sorozatot fogom ajánlani neki. Kicsit azért bánt, hogy későn jutott el hozzám America, Maxon és Aspen, de csöppet sem bánom. Így legalább nem kellett éveket (2-t pontosan) várnom Az Igazira. Nagyon-nagyon köszönöm a Gabo-nak a könyvpéldányt. Egy igazi élményben lehetett részem.

Első mondat: "Ezúttal éppen a Díszteremben kornyadoztunk etikettórán, amikor óriási zajjal betörtek az ablakok, és téglák süvítettek be rajtuk."

A kezdés iszonyú erős. Egyből a történések középpontjában találjuk magunkat, egyből avval szembesülünk, hogy a lázadók bármit megtehetnek. Nem számít, hogy nem állsz készen, ők mindig készek lesznek támadni. Ez a kötet az eddigi legizgalmasabb, a legtöbb akcióban lehet benne részünk. Ilyen egy igazi ütős befejezés. De még mielőtt nagyon belevesznék az események forgatagába, szeretném egy kicsit a borítót méltatni. Úgy gondolom, hogy ez lett a lehető legszebb. Imádom, hogy fehér és azt is, hogy America kacér, mosolygós, de azért kicsit szégyenlős is rajta. Maga a színválasztás tökéletes, letisztult, finom, gyengéd, magában hordozza a közelgő esküvő ígéretét és reményt ad. Ennél szebbet nem is lehetett volna választani. Talán még az első résznél is gyönyörűbb. Valami eszméletlen! Imádom benne, hogy megragadja a lényeget és nem vesz bele az apró részletekbe. Egyszóval meseszép!

A történetben olyan fordulatok vannak, amiket álmodni sem mertem volna. Nagyon megvagyok elégedve a cselekmények alakulásával. Örülök, hogy végre több hangsúlyt kaptak az Északi lázadók és végre megtudhattam, hogy mik a mozgatórugóik. Ha jobban belegondolunk hasonlóak az elképzeléseik, mint Maxonnak és nem félnek harcolni értük. Ha kell mindent megtesznek, akkor is, ha egy társuk közben odavész. Nem az számít nekik, mint a Délieknek, akik csak rombolnak és ölnek. Náluk a cél nem szentesíti az eszközt. Ahogy egyre mélyebbre merültem az olvasásban egészen kis apró részletekre lettem figyelmes, de akkor még nem tűntek fontosnak, pedig olyan jó lett volna, ha jobban belegondolok a dolgokba, és akkor talán nem ért volna váratlanul. Fel tudtam volna készülni érzelmileg. Clarkson királyt nem sajnáltam, de Amberly királynét és Celeste-t igen. Amikor már Celeste tudja, hogy ő úgysem lehet Maxoné kezd egyre kedvesebb lenni Americával, s ez a kedvesség kellett nekem ahhoz, hogy végre megkedveljem. Sikerült megértenem, hogy mit miért tett és büszkeséggel töltött el, hogy képes felismerni a hibáit és bocsánatot kérni miattuk. Nagyot nőtt a szememben ezáltal. America apját is sajnáltam, de azt még jobban, hogy ez kellett ahhoz, hogy America felismerje az apró kis részletekben rejlő összefüggéseket, és összerakja egy nagy egésszé. Aspen is változott. Lehet, hogy amiatt, hogy végre képes azért harcolni amiért eddig is kellett volna neki, a barátságért. Annak azért jobban örültem volna, ha erre korábban eszmél rá, de csak az számít, hogy megtörtént. Az pedig, hogy lányt sikerült közel engednie magához, akit jómagam is nagyon megkedveltem öröm. Tökéletes pár lesznek érzem.

America és Maxon kapcsolata sosem volt zökkenőmentes, és sosem lesz az, de a lehető legjobb párost alkotják. Olyan sokára vallották meg érzelmeiket, hogy azt hittem már sosem fogják megtudni, hogyan érez a másik. De a vallomás megért minden várakozást.

"Ezt remélem is. Részben azért, mert... igen, kötelességünk utódot nemzeni. De emellett... America, én veled mindent akarok. Akarom az ünnepeket és a születésnapokat, a szorgos időszakokat és a lusta hétvégéket. Szeretném mogyoróvajas ujjacskák nyomát látni az íróasztalomon. Kellenek nekem a családi viccek, a viták, minden. Azt akarom, hogy közös életünk legyen."

"America, szerelmem, te vagy a lehulló falevelek között átszüremlő napfény. Nevetésed a bánat falán is áttör. Szellő vagy egy kánikulai napon. Te vagy a káosz fölött is uralkodó értelem. Nem te vagy az egész világ, de tőled lesz jó a világ. Nélküled is élnék, e ennél többre nem lennék képes."

America sok megpróbáltatás árán juthatott el oda, ahova tartozik. Már a hazalátogatásakor tudatosult benne, hogy többé már nem ez az otthona, és nem csak a veszteség miatt. Ez a távollét kellett ahhoz is, hogy Maxon utat engedjen az érzelmeinek. Nincs is jobb annál, mikor két szív megtalálja az egymáshoz vezető utat. Hiábavaló volt minden gonoszság, amit Clarkson király kitervelt, még az Ítélkezésnél is felsült, kudarcot vallott. Állíthatta Americát mindenféle nehézség elé, ő akkor is helyt állt és a nép imádta érte. Mindig sikerült olyan döntést hoznia, ami miatt nagyon büszke volt rá mindenki, de főleg a családja.
Az Epilógusban történteket már nem is tudom, hogy mióta vártam. Végre minden a helyére került, beleértve a mi drága Marlee-nkat és Cartert. Aspen mindig ott volt Mernek és mindig ott is lesz. Ezen az sem változtat, hogy már mindketten mást szeretnek. Sose fogják tudni igazán elengedni a másikat, de ez így van rendjén. Örökké barátok maradnak! Ilyen befejezést szerettem volna a kapcsolatuknak, és meg is kaptam. Felettébb hálás vagyok érte.
De nem minden űrt sikerült betöltenie ennek a kötetnek. Annyi mindenre vagyok még kíváncsi, annyi titok vár még felfedezésre. Szeretnék többet megtudni Celeste pálfordulásáról, Marlee-ról, Clarkson király és Amberly királyné kapcsolatáról, Lucyról és persze Aspenről is. Ahogy az elején nem kedveltem, most úgy "szeretem". Jó lenne Maxonból is jóval többet megtudni. Azok a levelek, amiket írt eszméletlenül cukik. Tudtam, hogy érzelmes, de azt még gondolni sem mertem volna, hogy ilyen aranyos módon engedi szabadjára az érzelmeit. Kell nekem ezek után egy Maxon!

Utolsó mondat: "Ez nem a "boldogan éltek, míg..." Ez annál sokkal, de sokkal több."

Kedvcsináló idézetek:

"Ha nem vágysz a koronára, akkor valószínűleg pontosan te vagy az a személy, akinek el kellene nyernie."

"El sem mondhatom, mit jelent nekem, hogy ezt hallom. Majd' belepusztultam, annyira vágytam arra, hogy valaki azt mondja: én vagyok az, aki számít."

"Nem arról van szó... Mindig is tudatában voltam annak, hogy hányas kasztba tartozom. Még akkor is rengeteget görcsöltem ezen, amikor a palotába érkeztem. Hogy akkor most mi vagyok, Ötös vagy Hármas? Akarok-e Egyes lenni? Most viszont már nem szenvedek ettől. És azt hiszem, ezt Maxonnak köszönhetem. Félre ne érts, rengetegszer elszúrja ám... De ha vele vagyok, akkor Americának érzem magam. Akkor nem egy kaszt tagja vagyok, nem is valami program résztvevője. Sőt, rá sem úgy szoktam gondolni, mint aki messze fölöttem áll. Ő egyszerűen csak ő, én pedig én vagyok."

"Ma talán még valóban nem hercegné, de nem lepne meg, ha ez csak ideiglenesen lenne így."

"Akarlak, America. Azt akarom, hogy egyedül az enyém légy. És neked szeretnék adni mindent. Olyasmivel is meg szeretnélek ajándékozni, amiről azt sem tudod, hogy vágysz rá. Azt akarom... Annyira akarom..."

"Akkor most készülj fel arra, hogy olyasmit fogok mondani, amit sosem vártál volna tőle. Tulajdonképpen örülök, hogy megismerkedtél Maxonnal."

"America, sose add fel a harcot. Talán nem azokért a dolgokért küzdesz majd, amiért mások szoktak, pénzért vagy hírnévért, de azért te csak harcolj tovább. Ha vágysz valamire, akkor minden erőddel küzdj meg érte!"

"Ha túléled, ígérem, hogy nyugodtan szólíthatsz kedvesemnek. Ígérem, nem fogok nyafogni miatta."