Emmy álma egy öt regényre szóló kiadói szerződés, romantikus vacsora a legjobb barátjával (aki végre bevallja iránta érzett halhatatlan szerelmét) és sok-sok csokitorta. Happy End. Ehelyett valami őrült öregember a Starbucksban összevissza zagyvál neki a sosem látott apjáról, a zsebébe csúsztat egy hipermodern telefont, aztán… meghal. Ennél csak az sokkolóbb, hogy az ismeretlent megölték, és a valódi célpont Emmy volt. Felbukkan a halott férfi arrogáns unokája, aki állítja, hogy a nagyapja él (miért van az, hogy a szexi srácok mind taplók és/vagy zakkantak?), és ráveszi a lányt, hogy iratkozzon át az ő szuperbiztonságos elitiskolájába, amíg meg nem oldják a rejtélyt. Emmynek semmi kedve Sebastian sznob sulijába járni, de minél hamarabb derül ki az igazság, annál kisebb a veszélye, hogy megfojtja a srácot egy kanál vízben. Vagy megcsókolja. Mindkét lehetőség egyformán csábító…
Akik jártasak a LOL könyvek világában azok tudják, hogy kicsoda is Marni Bates. Akik nem ismerik, azoknak bemutatnám őt. A népszerűségnek örvendő Smith Gimi portlandi szerzője. Mindig mosolygós, vidám és pozitív. Az igazán szerencsések tavaly találkozhattak is vele a Könyvhéten. Bizony, volt olyan cuki, hogy eljött hozzánk magyar rajongókhoz is. Én sajnos nem tudtam találkozni vele, de dedikálást két könyvembe sikerült szerezni, aminek még most is nagyon örülök. Többek között a magyarországi látogatásának is köszönhető ez a kötet, ami még Amerikában sem jelent meg, nálunk viszont már igen. Ilyenkor nagy büszkeséggel tölt el, hogy magyar vagyok. Kicsi hazánké a megtiszteltetés, hogy mi, vagyis a Móra Kiadó adhatta ki legeslegelőször. Ha ez még nem lenne elég, Marni a magyar olvasóinak ajánlja ezt a könyvet. Ugye milyen cuki?
Tudtam, hogy ha a Smith Gimit imádtam, akkor a Gyilkos a vonal végén is nagy kedvencem lesz. És milyen jól beletrafáltam. Imádtam! Igaz, hogy nem egy megszokott LOL típusú könyv, mégis tökéletesen beleillik a szekcióba mind történetileg s mind borítóját tekintve. Apropó, borító. Mint már tudjátok megveszek az igényes kivitelezésű borítókért. Tudom, tudom. Nem jó, ha az ember borító alapján ítéli meg a könyveket, de sajnos a megszokástól nagyon nehéz elrugaszkodni. Viszont már amikor megláttam a borítótervet el voltam ájulva. Nemcsak, hogy sikerült teljesen a sorozatba illő darabot létrehozni, de még Marni stílusát is sikerült belecsempészni. Egyedi, s egyben igényes kivitelezésű is. Nagyon szépen kiemeli a rózsaszín, zöld, fekete és fehér színek. Tökéletes az összhang. Ennél szebbet ki se lehetett volna találni. Nem csodálkoznék, ha Marni elcsaklizná a terveket. Legeslegjobban a gerince tetszik. Ez az új betűstílus iszonyat jó lett. Büszkén fogom a többi LOL mellé tenni.
Első mondat: "A lány felsóhajtott, amint a férfi ajka egyre követelődzőbben tapadt az övére."
Nagyon megtévesztett a kezdő sor. Utána megint elolvastam a fülszöveget és ahogy egyre többet olvastam az első oldalból, döbbentem rá, hogy mi is a helyzet. Főszereplőnk, Emmy Danvers képzelőereje túlságosan is szárnyal, de ez nem is baj, főleg, hogy a szorult helyzeteket fantáziával sokkal jobban meglehet oldani, ha mást tudunk a helyére képzelni.
Aki egy napon író szeretne lenni, és minden álma egy öt regényre szóló kiadói szerződés annak mindig felkészültnek kell lennie minden eshetőségre. Ez annyira emlékeztet engem Marnira. Nem lepődnék meg, ha végső soron ebben a sorozatban abba is betekintést kaphatunk, hogy tinédzserként milyen problémákkal kellett megküzdenie. Sose lehet tudni, hogy valójában mik is bújnak meg a sorok között. Sose lehet tudni, hogy mikor fog olyan történni veled, ami fenekestül felforgatja az életed. Lehet, hogy ez pont a sarki kávézóban fog megtörténni vagy éppen a postán.
Minden író álma, hogy az "ölébe" vagy esetleg rá pottyanjon az ihlet. Viszont Emmy Danversnél ez az ihlet nem biztos, hogy szerencsés kimenetelű. Lehet, hogy pont ez fogja felforgatni az életét és egy ideig rettegésben tartani. Ezekben az időkben sose lehet tudni, hogy ki lesz az, akiben megbízhatsz és kiben nem. Mint ahogy azt már megszokhattuk Marni oly természetességgel fűzi a szálakat, mint ahogy más éppen főz. Minden olyan tartalmi elem, ami ahhoz kell, hogy izgalmas, de akkor rejtélyes is legyen a történet könnyed szerrel árad a könyvből. Mindazonáltal, hogy komolyabb hangvételű olvasmánnyal van dolgunk, a barátok és a szerelem sem maradhat ki a jó nagy adag irónia mellett, ami az egyes szereplőkből árad.
Közelebbről megismerhetjük Kaylát, Bent, Audreyt és a titokzatos Sebastian St. Jamest, akinek mindig sikerül jó helyen felbukkannia és előállni egy kecsegtető ajánlattal. Így kerül Emmy az Emptor Akadémiára, egy látszólag biztonságos helyre, de mi van, akkor ha mégsem az? Ha ez nem lenne még elég ott van Emmy legjobb barátja, Ben, akibe elég régóta szerelmes, az anyja idióta pasijai, egy halott öregember és a rejtélyes Sebastian. És akkor még az Akadémia őrültebbnél őrültebb óráit, tanárait és diáljait még nem is említettem. És az, hogy Emmy nem ismeri az apukáját már csak hab a tortán, főleg, hogy elvileg ő lenne a kulcs mindenhez. De mit tesz egy lány, ha kilátástalan a helyzete? Romantikusabbnál romantikusabb történeteket talál ki? Nem, megpróbálja állni a sarat és a tőle telhető legtöbbet kihozni a szituációból.
Marni új sorozatának első kötete az eddigieknél jóval izgalmasabb és már az utolsó oldal után garantáltan akarod majd a folytatást. Ha nem az ügy megoldása miatt, akkor azért, hogy megtudd, hogy mi lesz Bennel és Sebanstiannel. Vajon kihez fogja Em-et szerelmi (valós szerelem, nemcsak a fejében létező csili-vili, rózsaszín szívecskés álomsztori) szál fűzni? Sebastianhoz vagy Benhez? Annyi kérdés merült fel bennem, hogy akár holnap estig is írhatnám.
Azt meg már meg se említem, hogy hány csillagos ez a könyv, mert Marni kötetei jóval 5 csillag felett vannak.
Utolsó mondat: "Ideje kideríteni, hogy ezek a figyelmeztetések az apámmal szemben is érvényesek-e."
Kedvcsináló idézetek:
"Egy jó tanács. Ha valaki mentőkötelet dob neked, jobb nem akadékoskodni, nehogy nélküled húzza vissza."
"Az isten szerelmére, Emmy! Ki fogod magad nyíratni, de az utolsó szavad az lesz, hogy "pedig ez egy szerelmes regényben működne"."
"- És ez vajon kinek a hibája? - robban ki belőlem. - Nem a az elmebaj meghatározása, hogy újra meg újra felteszed ugyanazt a kérdést, és mindig más választ vársz?"
"Azért akarta, hogy hazamenjek, mert barátok vagyunk. Haverok. Nem pedig azért, mert különleges lennék számára. A mellkasomban olyan gyötrelmes nyomást éreztem, mintha a salemi boszorkányperben arra ítéltek volna, hogy súlyos kőtömbök alatt végezzem."
"- Hé! - léptem hátra, mintha arcul csaptak volna.
- Ha nem tetszik a beceneved, Nudli, akkor tartsd feszesen a karod!"
"Úgyhogy itt az első lecke, amit tőlem kapsz: hogy elérhesd a célod, néha olyanokkal is együtt kell működnöd, akiket nem kifejezetten kedvelsz."
"A félelem képes megbénítani az embert, de az szinte semmi a megkönnyebbüléshez képest. Az szabályosan két vállra fektet."
"Ne gondold, hogy az életben mindent kisírhatsz magadnak, Emmy. A dolgok nem így működnek. Egy ponton túl ezek a szomorú kölyökkutyaszemek már nem hatnak meg senkit. És utána nem marad semmid."
Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre a Móra Kiadó nélkül. Köszönöm a könyvpéldányt.
Ha megszeretnétek rendelni a könyvet ezen a linken megtehetitek:
http://www.mora.hu/konyv/gyilkos-a-vonal-vegen
Mielőtt America Singert beválasztották a Párválasztóba… Szerelmesek voltak egymásba Aspen Legerrel, a Hatossal… Maxon hercegnek pedig egy másik lány volt a választottja… Ismerd meg a Párválasztó-trilógia előzmény történeteit és a főszereplők családfáját, valamint olvasd el a szerzővel készült interjút, és még sok minden mást!
Robog tovább a Párválasztó láz, hiszen már a Párválasztó történeteknél tartok. Ez nem valósulhatott volna meg ilyen gyorsan a Gabo Kiadó nélkül. Hálás köszönet érte!
Még amikor befejeztem Az Igazit is volt hiányérzetem és úgy örülök, hogy evvel a kötettel sikerült valamennyire kitöltenem ezt az űrt. Mindamellett, hogy Maxon és Aspen szemszögéből is olvashattam már ismerős eseményeket, jóval többet is kapunk ennél. Kiera megosztja velünk a saját gondolatait a sorozattal kapcsolatban, megismerhetjük a miérteket és megannyi kérdésre válaszol. A kiválasztott lányok listája is elénk tárul, ami azért is olyan fontos, mert ha akartuk volna se lehetett volna összeírni azt a 35 lányt, akik esélyt kaptak arra, hogy elnyerjék Maxon szívét, mivel nem mindenkit említenek, de ebben ez a lista sokat segít. Mindemellett részletes leírást kapunk arról, hogy kik is alkotják az egyes kasztokat, megmutatja, hogy milyen szakmát kell végezniük. Mindenféleképpen jó dolognak tartom, hogy Kiera ezt nyilvánosságra hozta, hiszen eddig elég kevés információt osztott meg velünk olvasókkal evvel kapcsolatban. Annak külön örülök, hogy America, Aspen és Maxon családfáját is megismerhettem a családok történetével együtt. Ezáltal kicsit közelebb is kerültem ahhoz, hogy végre kezdjem megérteni és megismerni Clarkson királyt és ehhez tökéletes az, hogy egy kis betekintést nyerhettem abba, hogy milyen családban is nőtt fel. Ez nagyon sokat számít, alapjában ez határozza meg, hogy milyen emberré válik valaki. Fontos az előtte álló példa, mert lényegében ez határozza meg a továbbiakban az ember személyiségét. Mind tudjuk, hogy milyen is Clarkson király, de ha ő olyan amilyen, akkor a szülei milyenek? Nagyon-nagyon várom már a történetét, főleg arra vagyok kíváncsi, hogy Amberly királynéval milyen és hogyan szerettek egymásba. Legfőképp ez érdekel nagyon. Remélem hamarosan megkapom rá a választ. Örülnék neki.
Volt olyan kedves az írónő, hogy A Párválasztóhoz és Az Elithez is összeállított egy hivatalos lejátszási listát, amiből a bejegyzés végén egy kis ízelítővel fogok szolgálni.
Alapvetően a fő hangsúly a két novellán van, A hercegen és A palotaőrön, azaz Maxonon és Aspenen.
Még amikor befejeztem Az Igazit is volt hiányérzetem és úgy örülök, hogy evvel a kötettel sikerült valamennyire kitöltenem ezt az űrt. Mindamellett, hogy Maxon és Aspen szemszögéből is olvashattam már ismerős eseményeket, jóval többet is kapunk ennél. Kiera megosztja velünk a saját gondolatait a sorozattal kapcsolatban, megismerhetjük a miérteket és megannyi kérdésre válaszol. A kiválasztott lányok listája is elénk tárul, ami azért is olyan fontos, mert ha akartuk volna se lehetett volna összeírni azt a 35 lányt, akik esélyt kaptak arra, hogy elnyerjék Maxon szívét, mivel nem mindenkit említenek, de ebben ez a lista sokat segít. Mindemellett részletes leírást kapunk arról, hogy kik is alkotják az egyes kasztokat, megmutatja, hogy milyen szakmát kell végezniük. Mindenféleképpen jó dolognak tartom, hogy Kiera ezt nyilvánosságra hozta, hiszen eddig elég kevés információt osztott meg velünk olvasókkal evvel kapcsolatban. Annak külön örülök, hogy America, Aspen és Maxon családfáját is megismerhettem a családok történetével együtt. Ezáltal kicsit közelebb is kerültem ahhoz, hogy végre kezdjem megérteni és megismerni Clarkson királyt és ehhez tökéletes az, hogy egy kis betekintést nyerhettem abba, hogy milyen családban is nőtt fel. Ez nagyon sokat számít, alapjában ez határozza meg, hogy milyen emberré válik valaki. Fontos az előtte álló példa, mert lényegében ez határozza meg a továbbiakban az ember személyiségét. Mind tudjuk, hogy milyen is Clarkson király, de ha ő olyan amilyen, akkor a szülei milyenek? Nagyon-nagyon várom már a történetét, főleg arra vagyok kíváncsi, hogy Amberly királynéval milyen és hogyan szerettek egymásba. Legfőképp ez érdekel nagyon. Remélem hamarosan megkapom rá a választ. Örülnék neki.
Volt olyan kedves az írónő, hogy A Párválasztóhoz és Az Elithez is összeállított egy hivatalos lejátszási listát, amiből a bejegyzés végén egy kis ízelítővel fogok szolgálni.
Alapvetően a fő hangsúly a két novellán van, A hercegen és A palotaőrön, azaz Maxonon és Aspenen.

A herceg
Örültem, hogy egy egészen rövid időre Maxon gondolataiba temetkezhettem, de ez még sajnos nem elégítette ki a kíváncsiságomat. Nem volt elég az a 8 fejezet ahhoz, hogy igazán megismerjem Maxont, de ahhoz igen, hogy még jobban megkedveljem. Már az elején is szimpatikus volt, de most legalább jobban értem a miérteket. Végre megtudhattam, hogy ki is volt az a titokzatos Daphne és milyen kapcsolat fűzte a herceghez. Én egész végig azt hittem, hogy Maxon tulajdonképpen örül annak, hogy 35 csodálatos lány érkezik a palotába, de nem. Eddig fel se merült bennem, hogy talán ő is kételkedhet, lehet ideges, kimerült, szándékosan bujkálgat bizonyos személyek elől. Nagyon meglepő volt. Olyan jó volt, hogy általa még közelebb érezhettem magam Amberly királynéhoz. Már értem honnan van meg benne az a nyugalom, ami majd szinte tökéletes királlyá teszi.
Idézetek:
"Minden lány álmodik arról, hogy milyen lehet hercegnőnek lenni. Hogy milyen érzés lehet az, amikor valaki elbűvöli, leveszi őket a lábukról, amikor korona kerül a fejükre... A sorsolás előtti héten egyéb sem járt a fejemben. Akkor még nem tudtam, hogy ennél jóval többről van szó. El sem tudtam képzelni, hogy mekkora lesz rajtam a nyomás, vagy hogy milyen kevés magánéletem marad. De azzal... hogy hozzámehettem apádhoz... hogy megszülhettelek téged... Ezzel minden álmom valóra vált."
"Az általa személyesen kiválasztott többtucatnyi lány között kellene ráakadnom arra az egyre, aki nekem is tetszik. Hogyan lehetséges ez egyáltalán?"
A palotaőr
Köztudott, hogy Aspen sose volt a kedvencem, de ez a novella segített abban, hogy megszeressem, hogy végre értelmet nyerjenek a tettei. ehhez persze az is hozzájárult, hogy elolvastam a családfájának a történetét. Úgy érzem, hogy Kiera inkább ráhelyezte a hangsúlyt, mint Maxonra, amit most nem bánok. Aspen által nemcsak a palotaőrök munkájába kaptam betekintést, hanem már kezd összeállni a fejemben, hogyan is működnek együtt a palotában dolgozók. Hogy mik azok a dolgok, amit nap, mint nap meg kell tenniük, hogy mennyire nem értékeli őket a király, hogy mennyire nem érdekli, hogy mit hallanak és mit nem. Enélkül a novella nélkül képtelen lettem volna átérezni, hogy milyen is lehetett Aspennek elveszítenie Americát. Ez kellett nekem ahhoz, hogy megértsem a szerelmét iránta, azt, hogy mennyire törődik vele, legyen bármi. Kevés ennyire hűséges ember létezik, és ez példaértékű!
Idézetek:
"Tudod, Aspen, America sosem hinné el, ha azt állítanám, hogy elég jó ehhez a helyhez. És bizonyos szempontból igaza is van. Merthogy túl jó hozzá."
"Eh! Amikor az ember szerelmes, a "minden" nem tűnik fontosnak. Főleg, amíg még fiatal."
"Nem tartozik rád. Aspen. Azért vagy itt, hogy védelmezd a királyságot. Ennyit erről. Összpontosíts Americára. Felőlem ott pusztulhat az egész világ, csak ő az enyém legyen."
"És valahogy összekaparni neked azt az egyetlen pennyt jobb érzés volt, mint amikor semmit sem tudok adni."
És akkor a beígért hivatalos lejátszási listából hozok nektek két számot.
A Párválasztóhoz:
"Van ember, akihez visszajársz. Ott áll, pont előtted."
"Ha ez ennyire egyszerű lenne, akkor mostanra már mindenkit kizártam volna a versenyből. Pontosan tudom, hogyan érzek irántad." - 24. fejezet
Az Elithez:
"Nincs választási lehetőségem, de így is téged választalak."
"Nem azt éreztem, hogy jobbá teszem Maxon életét. Azt éreztem, hogy én vagyok az élete. Nem olyan volt, mintha felrobbant volna körülöttünk a világ, nem volt tűzijáték - volt viszont tűz, ami lassan, a legbennsőmből kiindulva egyre jobban perzselt." - 29. fejezet