2016. április 9., szombat

Maggie Stiefvater: Blue Lily, Lily Blue (Kék liliom)

Az álom veszélyes műfaj, ám az ébredés talán még veszélyesebb.
Blue Sargentnek szerencséje volt. Életében először olyan barátokra lelt, akikben megbízhat, akik nem vetik ki maguk közül. A hollófiúk befogadták őt, és jóban-rosszban kitartanak mellette.
A szerencsével azonban van egy óriási baj, tudniillik forgandó.
A barátaid elárulhatnak.
Anyukád eltűnhet.
A látomásaid megtéveszthetnek.
A magabiztosságod meginoghat.



Az első benyomásom erről a sorozatról, a Hollófiúkról nem éppen volt kifejezetten pozitív, de negatív sem. Semleges volt még a kezdetek-kezdetén. Az első részt a borítója miatt és Maggie miatt olvastam el. Már a Shiver, Linger, Forever trilógia is a kedvencem volt, a Skorpióvágta is érdekes olvasmánynak bizonyult, így szerencsét próbáltam. A második résznél éreztem azt, hogy jól döntöttem, hogy  elkezdtem a sorozatot. Számomra a fura első rész után jött egy ütős második, de most a harmadik résznél érzem azt, hogy igazán megérett a történet és meglehetősen könnyen olvasható. Az első két részt eléggé döcögősen olvastam, de a Kék liliom nagyon hamar levett a lábamról. Úgymond vele húsvétoztam, amit egyáltalán nem bánok. Jó volt kikapcsolódni az ünnepi körforgatagból. Igazi felüdülés volt!
Ugye ennek a kötetnek két borítóváltozata is van, ez a kék és egy zöldes. Mind a kettő nagyon jó lett, de nekem a zöld jobban tetszik, pedig kék párti vagyok, de ezekkel a rózsaszín vieágokkal sokkal jobban illik a történethez, mint a zöld.
Első mondat: "Persephone a kopár hegytetőn állt, csontfehér ruhája redőkbe gyűrődve csapkodott a lába körül, platinaszőke fürtjei bodros felhőként lebegtek a háta mögött."


A történet csak most érett meg igazán. Telis-tele van fordulatokkal, váratlan halálesetekkel és személyiségfejlődésekkel. Ez utóbbi szinte mindenkin megfigyelhető, de a legjobban Adamen, aki végre felfogja, hogy Gansey nem szánalomból akar segíteni neki, hanem azért, mert a barátja és a barátok segítenek egymásnak. Az előző kötetekben e téren Adam halálra idegesített, de örülök, hogy végre észhez tért.
Szerintem Blue vállát nyomja a legnagyobb teher, mivel nem elég, hogy ott van Cabeswater, de még az anyja is eltűnt és nem tudja, hogy viszont fogja e még látni valaha. És akkor a körülötte ólálkodó halálról nem is beszéltem még, de Blue egy igazán erős karakter, aki Ganseyhez hasonlóan nem adja fel. Annyira rossz volt, hogy még mindig nem lehetnek együtt. De megértem Bluet, én se akarnék senkit sem megölni, szóval ezért nem is haragszom rá, de azt a bizonyos kémiát nem lehet letagadni, még a vak is látja, hogy őket egymásnak teremtették.
Noah, a szellemfiú mindig egy üde folt lesz számomra, remélem, hogy Gansey kívánsága valóban be fog teljesülni, ha oda kerül a sor, mivel Noah nagyon is megérdemli, hogy éljen.
Már az első részekben is Ronan volt a kedvenc karakterem, és ez most sem változott. Mindenki tudja, hogy a kemény külső érző szívet takar, és ez Ronan esetében sincs másképp. Mutathatja a bunkó oldalát, de akkor is ő lesz a kulcsfontosságú szereplő a történetben és nem más. Ő az, aki gondoskodik Láncfűrészről (elég morbid név egy hollónak, de Ronantől nem is lehet elvárni, hogy Cukorborsónak szólítsa, az nagyon fura lenne, már az, hogy azt mondja, hogy drága, na az is eléggé szokatlan és idegen). Imádom amúgy a beszólásait. Az egyik kedvencem:
"Tök jó, hogy ezt a sok lúzert jobban érdekli az Instagram, mint az, hogy mentőt hívjon. Hogy rohadnátok meg!"

Az ő szájából még maga a káromkodás is jól hangzik.




 Az a fajta misztikum és történelem, amit Maggie belecsempészett a történetbe nekem személy szerint baromira tetszik. Szinte mindig képes valami olyat kitalálni, ami amúgy lehetetlen lenne, de éppen azért olvasunk ilyeneket, hogy a lehetetlen is lehetségesnek tűnjön, én legalábbis részben ezért olvasok. Ronan az álmaival, Adam a sugallatokkal és Gansey a megcsípés félelmével teszi igazán feledhetetlenné a történetet, igazán egyedivé, egy új szintre emelve az olvasás művészetét. Maggie-nek talán még azt is elhiszem, hogy csontokból képes állatokat teremteni, ami persze nem igaz, de attól még baromi hitelesen elő tudja adni azt, hogy a mozgásképtelen, ledermedt állatok újra éledhetnek. Azon felül, hogy kalandos, természetfeletti történetet kapunk azt sem kellene elfelejteni, hogy példaértékű baráti szálakat is bemutat nekünk. Sajnos a mai világban kevesen mondhatják el magukról, hogy igaz barátai vannak, de tessék itt egy példa: Gansey-éké mindent legyőz.

Utolsó mondat: "Ébredj!"

Izgalmas befejezésnek nézünk elébe, alig várom!





Kedvenc idézetek:

"– Nektek halállistátok is van? – vágott közbe Ronan. – Ez nagyon durva! Én is rajta vagyok? 
– Néha azt kívánom, bárcsak rajta lennél – felelte Blue."

"– Tudod mit, nem is vagy akkora seggfej – szólalt meg végül. 
– De, az vagyok – felelte Ronan."

"– Összeházasodunk? – kérdezte a nő. 
Greenmantle eltűnődött. 
– De én saját magamat szeretem a legjobban. Nem zavar, hogy mindig a második helyen leszel? 
– Dettó – felelte Piper."

"– A hülyeség áthatolhatatlan."



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése