2016. április 16., szombat

M. A. Larson: Csillagfürt Akadémia

A Csillagfürt Akadémia bátor és vakmerő ifjak és leányok jelentkezését várja, akikből a jövő hercegnői és lovagjai lesznek…
Gyertek csak, gyertek!
Egy nevenincs lány, akinek fogalma sincs, mit keres ott, megérkezik egy királyságba, ahol nagy a sürgés-forgás. Az egész világ háborúban áll. A lányt felveszik a Csillagfürt Akadémiára, ahol hercegnőket és lovagokat képeznek ki a két nagy ellenség, a boszorkányok, és a sárkányok ellen. Itt kap nevet is: Titti. El kell viselnie a keménykezű Tündőrmester vezette csapat szigorú szabályait, és meg kell találnia a helyét a barátok és ellenségek teljesen új világában.
Miközben Titti megtanulja, hogy mit is jelent valójában hercegnőnek lenni, meglepő dolgokat tud meg magáról, családjáról, az emberi együttérzésről, és az embertelen kegyetlenségről. Ahogy a boszorkányok hada egyre közeledik, felfedezi, hogy a hercegnők és boszorkányok harca sokkal személyesebb, mint hitte.



Legelőször szeretném megköszönni a könyvpéldányt a Ciceró Könyvstúdiónak. Köszönöm :)
Ez a könyv tökéletesen beleillik azok könyvek sorába, amiket olvasok, mind tartalmilag, s mind történetét tekintve. kisgyermekkorunk óta mindig voltak olyan mesék, amik elvarázsoltak bennünket, akár többször is megnéztük őket. M. A. Larson regénye ezekre a mesékre épül, tovább szőtte azokat s egy új köntösbe öltöztette. Említés szintjéig találkozhatunk benne Hamupipőkével, Aranyhajjal és más számomra ismeretlen hercegnőkkel. Minden egyes hercegnőben közös nevező az, hogy egytől-egyig a Csillagfürt Akadémiára jártak. Könyvünk egy érdekes megközelítésben mutatja be, hogy milyen is az élet az Akadémián. Azok, akik szerették a Jók és rosszak iskoláját biztos vagyok benne, hogy ez is el fogja nyerni a tetszésüket. Kalandban, érdekességekben, varázslatban és titkokban gazdag kötet a Csillagfürt Akadémia első része, ami ha egyszer elkapta olvasóját nem ereszti. Én személy szerint nagyon nehezen tudtam letenni, olyannyira magával ragadott a történet, főleg Titti és Kalibur miatt. Érdemes lesz még odafigyelni rájuk.

Első mondat: "Ha éjszaka még mindig az erdőben leszek, sosem jutok ki innen."

Maga a borító a narancs-sötét zöld kombójával telitalálat. Egy kicsit a Halloween-t juttatja eszembe, szóval biztos vagyok benne, hogy nagyszerű olvasmány azoknak, akik a borzongatás éjszakáján szeretnének valami hangulatban odaillőt olvasni. A különböző figurák kontrasztja tökéletesen passzol a könyv témájához. Semmi fölösleges nincs rajta. Igazán szuper lett a borító. Nekem nagyon tetszik.




Történetünk egy olyan lányról szól, akinek nincs neve, majd három közül is választhat: Tizenegyes kadét, Titti és Nikolina. Erős hősnővel van dolgunk, aki már az első pillanattól kezdve rabul ejti a szívünket és nem ereszt. Kalibur mindenféleképpen odáig van érte, hisz ki ne lenne. Ha fiú lennék és megmentene egy lány a boszorkány karmai közül én is végtelenül hálás lennék érte és ott próbálnék segíteni neki ahol csak lehet. Kalibur e szempontból nem okozott csalódást, sőt eléggé megkedveltem a vágáre, bár voltak olyan pillanatok, amikor nem tudtam hova tenni a viselkedését. Maximillián volt a másik lovag, aki érdekesnek bizonyult. Nem sűrűn találkozik az ember elátkozott ember-állatokkal, akik valami csoda folytán visszaváltoznak emberré. 
Különösen tetszett az, hogy a boszorkányok csúfnak és gonosznak voltak beállítva. Végre egy olyan könyv, ami visszahozta a régi boszorkány ideált. Manapság túl vannak cicomázva és túlozva. Úgy próbálják beállítani őket, mintha jók lennének, pedig ha boszorkányokról van szó, akkor igenis legyenek ördögiek. Kapják vissza eredeti romlottságukat! Legyenek ők az igazi főgonoszok.
Számomra a sárkányok a könyvvel ellentétben nem gonosz teremtmények. Nagyon szeretem ezeket a lényeket. És inkább olyanok nekem, mint egy segítő társ, nem pedig olyanok, akik ellen lovagokat kellene kiképezni, hogy végezni tudjanak velük, pedig az Akadémián a lovagokat erre készítik fel, míg a hercegnőket arra, hogy a romlottság, vagyis a boszorkányok ellen harcoljanak. Tittinek meg még Goneril is ott van a boszorkányok mellett.
"Esküszöm, hogy eleget teszek kötelességemnek. Támogatom és védem a szabad világ polgárait minden boszorkánnyal szemben. Legjobb képességem szerint gyakorlom a Bátorságot, Együttérzést, Jóságot és Fegyelmezettséget, és mindig erkölcsöl életre törekszem."
Így hangzott a hercegnők esküje. De ahhoz, hogy ez beteljesüljön hosszú úton kell tovább menni, ahol az élet nem mindig fenékig tejfel.




Sok mindent kell elsajátítani, hogy egy hercegnő beteljesítse a sorsát. Talán a legnehezebb dolga Tárkonynak lesz, hiszen fiú és az anyja miatt hercegnőnek kell lennie. A kadétoknak kötelező a boszorkánytaktika óra, hercegnőtan-és történet, elvarázsolt erdőben való tájékozódás, tánc alapjai, hadgyakorlat, rokka működéséről szóló előadás, állattartás művészete, közelharc gyakorlata. S ha ez nem lenne még elég ott a Bálok bálja és a Gyámoltalan Hajadon.
Ezenfelül betekintést is nyerhetünk, hogy hogyan is születnek a boszorkányok.
"Üstből születik. Összetevőinek összessége. Először is kell egy sárkányszív. Az öregebb sárkányokból lesz a legjobb boszorkány, mert ők ismerik az élet legrosszabb oldalát, A sárkányszív dühéhez semmi sem fogható. A második hozzátevő, amire szükség van, egy becsületes szív. Ártatlan gyermekek, jóságos nők és férfiak. Mind megfelel, de amire leginkább vágyunk, az egy hercegnő szíve. Az csurig van erkölcsösséggel, jósággal és ártatlansággal. Hogy igazán kegyetlen boszorkányt hozzunk létre, találnunk kell egy erkölcsös, de rettegéssel átitatott szívet. Amilyen a tiéd most. Egy dühös sárkány szíve és egy rettegő, erkölcsös szív. Ez a legrosszabb boszorkák receptje az Üveghegyen innen és túl." 
Kalandot, váratlan fordulatokat, jövőbe látást és visszaemlékezést is éppúgy kapunk, mint egy csodálatos térképet, ami tökéletesen illik a könyvhöz.  

Utolsó mondat: "Aztán mosolyogva csúsztatta az arcképet a pikkelybe, ás óvatosan visszatette mindkettőt a szíve fölé."

Kedvenc idézeteim:

"Jaj, kedvesem, beléd annyi elegancia sem szorult, mint egy jégen piruettező óriásba."

"Hallottam már olyat, hogy egy farkas felnevelt egy cicát vagy mást, de hogy a sárkányok? A sárkányok lélektelen, gyilkoló szörnyek..."

"Nos, így kell kimenekülni egy toronyból. Köszönöm, kadétok!"

"Ha így bánnak egymással az emberek, én szívesebben lennék sárkány!"

"Néha úgy érzem, túl sok bennem a sárkány ahhoz, hogy hercegnő legyek. Vagy túl sok a hercegnő, hogy igazán sárkány lehessek. Nem tudom, mi vagyok."

"Titti, az élet nem igazságos. Sosem volt és sosem lesz az. Elüldögélhetsz azon sopánkodva, hogy milyen igazságtalan, míg a boszorkányok elözönlik az országot, vagy összeszeded magad és csinálod tovább."

"Születtem ahol születtem, abba a családba, ahová. Egyértelmű volt, hogy lovag leszek. De sosem élveztem. azt gondoltam, csak eljövök ide, magolok és teszem a dolgomat... de most már ismerlek téged, és semmi sem olyan, mint hittem."

"A boszorkányból hiányzik minden, ami különlegessé teszi. A boszorkány képes metsző félelme ébreszteni egyetlen pillantással, meg tudja idézni a legsötétebb varázslatot, és még az ártatlanok húsát is kővé változtathatja. Az azonban hiányzott belőle, amit Titti ebben a pillanatban érzett magában növekedni. A boszorkányban nincs bátorság."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése