2016. április 13., szerda

Kiera Cass: A Párválasztó

Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.




Annyi jót hallottam már erről a könyvről, hogy nekem is mindenféleképpen el kellett már, hogy olvassam. Szeretném megköszönni ezúttal is, hogy én is részese lehettem Kiera Cass művészetének. Köszönöm a Gabo Kiadónak a könyvpéldányt. 
Már elég régóta szemezgettem Kiera Cass írásaival, s életemben most érkezett el az a pillanat, hogy el is olvassam az egyik könyvét. Nagyon akartam szeretni és ez sikerült is. Sose gondoltam volna, hogy ennyire oda leszek a történetért. Kevés olyan könyv van, ami valami újat tud mutatni, ez közéjük tartozik semmi kétség sem fér hozzá. Mindenkinek el kellene olvasnia. Engem sikerült teljesen levennie a lábamról. Erre nagyon kevés kezdő kötet képes, ebből is látszik, hogy milyen csodálatos írónő Kiera Cass. Sikerült úgy írnia egy ízig-vérig csajos regényt, hogy az egy percig se legyen unalmas. Mindig tudott valami újat mutatni, ami miatt fejezetről-fejezetre faltam a sorokat. Az elején még nem tudtam, hogy ennyire fog tetszeni, de nem is csodálkozom, hogy ennyire imádom már most, hiszen rajtam kívül még nagyon sokan égnek Párválasztó lázban. Engem is beleértve. Alig várom, hogy a többi kötetet is olvashassam. 
Maga a borító valami hihetetlenül gyönyörű. Lélegzetelállító. Annyi jelzővel tudnám illetni. Egyszerűen meseszép. A könyvespolcok ékei lehetnek a kötetek. Nemcsak a borító, hanem a könyv gerince is csodálatos. Tudom ez most nagyon fangirl-ösen hangzott, de imádom a kéket és a kék evvel a borítóval olyan szép, hogy szavak sincsenek rá. És nemcsak a külseje, hanem a belseje is igényes, gondosan megírt, minden részletre figyelő. 

Első mondat: "Amikor a postával megjött a levél, anyám magánkívül volt az örömtől."

Már az első oldalak megragadtak és nem engedtek el. Olyannyira magával ragadó, hogy szinte minden korosztály nyugodtan olvashatja nappal s akár éjjel is. Teljes szívemből tudom ajánlani. Maga az alaptörténet egy nagyon jó gondolat és a kivitelezéssel is teljesen meg vagyok elégedve. Egyáltalán nincs semmilyen hiányérzetem, pedig még néha a kedvenceimnél is van, de a Párválasztónál semmi. Azt hiszem, hogy új kedvencet avattam, aminek nagyonis örülök. Mindig jó érzés új gyöngyszemekre lelni a tömegkönyvek sokasága között, ezt arra értem, hogy népszerű a sorozat és sokan olvassák világszerte. Mindig öröm látni, ha valaki Kiera Cass tollából olvas, főleg ha a Párválasztó valamelyik része az.




Az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt nekem America Singer karaktere, és nem csak amiatt, hogy ő a főszereplő. Teljes mértékben tudtam vele azonosulni. Minden gondolat, cselekvés a helyén volt. Azt tudni kell róla, hogy Ötös, ami azt jelenti, hogy művészlélek és minden egyes nap keményen dolgoznia kell, hogy segíteni tudjon a családjának. Eléggé meglepődtem, amikor tudatosult bennem, hogy bizony ez a sorozat egy disztópia és különböző kasztokban élnek az emberek. A legszerencsésebbek lehetnek akár Egyesek, Kettesek vagy Hármasok, míg a legszegényebbek Nyolcasok, de ezt persze nem te döntöd el, hogy hova tartozol, hanem a családod, származásod. America nem az a tipikus Illéa-i lány, aki alig várja a Párválasztót, amikoris Maxon herceg a 35 szerencsés lány közül kiválasztja azt az egyet, akivel együtt szeretne lenni élete végéig. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lett volna, ha America anyja és Aspen nem erősködik annyira, hogy adja be America a jelentkezését. Talán szorosabbra fűződött volna Aspennel a kapcsolata, de ezt nem igazán szerettem volna. Még a legelején szimpatikus volt a srác, de a végére megutáltam. Utálom azokat, akik csak azért akarnak újra összejönni az exükkel, hogy ne legyen mással. Viszont igaznak bizonyul az, hogy csak azután értékeled igazán a másikat, miután már elvesztetted. Most nyert számomra értelmet ez a "mondás". Eddig hülyeségnek tartottam, de a Párválasztó képes volt arra, hogy megváltoztassa a véleményemet. De még így se látok esélyt arra, hogy a későbbiekben megkedvelhetném Aspent, túl távol áll tőlem. 
Maxon herceg egy pozitív csalódás volt. America szavai miatt egy sznobra számítottam, de egy okos, kedves, megértő, szerethető, igazságos leendő uralkodót kaptam. Azért azt még most se értem, hogy mi a fenét eszik Celesten, mikor a csaj egy számító, manipulatív dög. Ő az egytlen olyan karakter, akit tiszta szívből gyűlöltem. Sose bírtam az olyanokat, akik ennyire fenn hordják az orrukat és azt hiszik, hogy ők mindent megtehetnek és mindent megkaphatnak. Lehetetlennek tartom, hogy valaha is megkedveljem Celeste karakterét. Kizárt!




Visszatérve Maxonhoz jó néhány jelenet volt, ami hihetetlenül cuki volt, főleg az első csókja. Örültem, hogy nem csak a külső, hanem a belső is számít neki. Tartalmasan el lehet vele beszélgetni és mindig meghallgatja a másikat. Pontosan az ilyen emberekből lesznek az igazán ígéretes uralkodók. Nagyon drukkolok, hogy megtalálja a tökéletes lányt, csak remélni tudom, hogy ez a tökéletes lány America lesz, főleg Maxon vallomása után. Teljesen elolvadtam tőle.

" Ha ez ennyire egyszerű dolog lenne, akkor mostanra már mindenkit kizártam volna      a versenyből. Pontosan tudom, hogyan érzek irántad. Talán elhamarkodott dolog ezt    gondolnom, de hiszem, hogy veled boldog lennék. "

Nemcsak Maxon és America váltak a kedvenceimmé, hanem America szobalányai is. Náluk kedvesebb teremtés nem is létezik. Hihetetlenek. Nagyon megszerettem őket. A harmincnégy lány között is voltak szimpatikusak természetesen. Van, aki már kiesett és olyanis, aki még bent van és bekerült az Elitbe. Az egyik ilyen Marlee. Ha nem America lesz végül a befutó, hanem Marlee, akkor biztos, hogy nem panaszkodnék, de tuti, hogy nem ő lesz az. Érzelmek nélkül nem lesz övé Maxon. Sajnos olyanok is vannak és lehet, hogy a kiesettek közül is volt olyan, akit a korona érdekelt csak és nem Maxon. Még nem tudom, hogy Celeste melyik csoportba tartozik, de semmi jót nem tudok kinézni belőle, viszont nem tudom azt se kinézni belőle, hogy ne érdekelné Maxon. Nagy dilemma.
Külön tetszett, hogy Illéa történelmét is megismerhettem és, hogy a történet a lázadók támadásaival még izgalmasabb lett.
A kedvenc jelenetem talán az, amikor America és Maxon először találkoztak és Maxon első csókja. Azt szándékosan nem mondom el, hogy ki volt az a szerencsés lány, akié lett végül Maxon csókja.
Ha lehetne kismillió csillagot adnék erre a könyvre.

Utolsó mondat: " Ledobtam magamról a takarót, és lendületesen nekiindultam a napnak."


Kedvenc idézeteim:

"– Ha nem akarod, hogy beléd szeressek, akkor igyekezz kevésbé szépnek lenni. Holnap reggel szólok is a szobalányaidnak, hogy ezentúl krumpliszsákokat öltögessenek össze neked ruhának."

"– Ha már ilyen forrófejű, elképzelhető-e az, hogy ön kiabált a hercegünkkel? 
Mélyről jövőt sóhajtottam. – Igen, én voltam az. És tudom, hogy anyám ebben a szempillantásban rohamot kapott."

"– Olyan jóképű, nem gondolod? – nézett rám. 
Egy kicsit hallgattam. – Igen, elég helyes. 
– Ugyan már, America! Csak észrevetted a szemét meg a hangját… 
– Kivéve, amikor elneveti magát! (…) 
– Na jó, a nevetése tényleg vicces kicsit, de azért az is cuki. 
– Na persze, már amennyiben élvezed az asztmaroham füledben felhangzó édes dallamát minden alkalommal, ahányszor csak elmondasz egy viccet."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése