2016. április 30., szombat

Cecelia Ahern: A Vétkes

A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia Ahern lélegzetelállító regényében.
Celestine North minden szempontból tökéletes életet él. Példás testvér és gyermek, osztálytársai és tanárai kedvelik, és a barátja is lenyűgöző pasi. Egy nap azonban váratlan helyzetben találja magát, és ösztönösen dönt. Szabályt szeg, ez pedig hatással lehet egész életére. Akár börtönbe is kerülhet. Kiközösíthetik, megbélyegezhetik, billogot süthetnek rá. Lehet, hogy Vétkessé nyilvánítják.
Az ismert sikerszerző, Cecelia Ahern fiatal felnőtteknek írt első regényének társadalmában csak az engedelmeseknek van helye, a lázadást csírájában elfojtják. Egy fiatal lány, aki kiáll magáért, mindent elveszíthet.
A Vétkes és folytatása, a Perfect hamarosan a mozivásznon is látható lesz, filmes jogaikat nemrégiben megvásárolta a Warner Bros.


Amikor megjelent ez a könyv tudtam, hogy el kell majd olvasnom. Hálával tartozom az Athenaeum Kiadónak, hogy egy recenziós könyvpéldánnyal ilyen gyorsan hozzá juthattam és elmerülhettem Celestine történetében. Köszönet érte!
Úgy igazán eddig még nem nagyon volt szerencsém az írónő könyveihez, de filmen már láttam a Love, Rosie-t (Ahol a szivárvány véget ér) és tetszett, de olvasni még nem olvastam. Nemcsak az keltette fel az érdeklődésemet a könyvvel kapcsolatban, hogy disztópia, hanem az is, hogy egy olyan írónő tollából született, aki eddig csak szívszorító szerelmes regényekkel debütált. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, nem is véletlenül. Olyan, mintha a kedvenceimet ömlesztették volna egybe. Olyan érzésem volt, mintha Az éhezők viadalát, A beavatottat (amit eddig csak filmen láttam sajnos) és A párválasztót (Pia Wang és az interjúk miatt) egyesítették volna, hogy megszülethessen A Vétkes. Ígéretes sorozatnak ígérkezik, megvan benne minden, ami igazán szükséges egy jó nyitányhoz. Dinamikus, könnyen olvasható és a hasonlóságok ellenére is sikerül egyedinek lennie. A disztópia rajongók imádni fogják, új kedvencet avathatnak. Én legalábbis ezt tettem.

Első mondat: "Én csak az egyértelmű és észszerű dolgokat szeretem."

Már a kezdés is iszonyú erős. Nagyon el lett találva, ahogy az események egymásra épülnek. Soha senki sem lehet vagy érezheti magát biztonságban még akkor sem, ha a Vizsgálóbizottság fejének fiával jár együtt az ember lánya. Sose tudhatod, hogy mikor fogsz te sorra kerülni. Mikor fognak Vétkesnek nyilvánítani egy olyan tett miatt, ami igazából nem bűn, csak együttérzés. Egyik nap lehet, hogy a szomszédodat viszik el és billogozzák meg a Vétkesek "V" betűjével, de holnap akár te is sorra kerülhetsz. Elég egy botlás, egy "rossz" tett és máris elítélnek, lehetsz bárki. Celestine North ezt a helyzetet nagyon is átérzi. Lehet, hogy ő Crevan bíró fiának, Artnak a barátnője, de ez még nem menti fel semmi alól, sőt még veszélyesebbé is válhat a helyzet, ha egy nagyon jól ismert központi figura az ismerősöd. Elég egy botlás és többszörösen szenveded meg az árát csak amiatt, mert ismered Crevan bírót. Ez Celestine esetében sincs másképp.


Ha egyszer Crevan a fejébe vette, hogy bűnös vagy, a mi esetünkben Vétkes és a lelkiismereted nem enged hazudni, akkor neked véged, mert hatszorosan is visszakaphatod, még akkor is, ha ez később az ellenfeled gyenge pontja lesz. Ha már rád sütötték a Vétkességet úgy érezheted, hogy mindennek vége, nincs értelme semminek, elvesztetted azt, ami a legfontosabb volt, de sokszor a reménytelenség idején nyílnak ki új kapuk, amik még a hasznodra is lehetnek. Ezekben az időkben derül ki igazán, hogy kinek is számítasz, de nagyon kell vigyázni, nehogy rossz célhoz használjanak fel, esetleg használjanak ki. Sokszor olyanoktól kapsz segítséget, akiktől nem is számítasz és az összeesküvés elméletek értelmet nyernek. Számomra nagyon izgalmas olvasmány, nagyon várom a folytatást.
Celestine nagyon erős karakter, cseppet sem idegesítő és meglepő módon teljes egészében tudtam vele azonosulni. A Vétkessé válás számára meghozta azt a szükséges rosszt, ami ahhoz kellett, hogy a személyisége tovább fejlődjön és meglássa azokat a dolgokat, amiket eddig nem, pedig a szeme láttára zajlottak. Kellett neki az, hogy olyanokban találjon támogatást, akikről nem is gondolta volna. Az ő szemén keresztül tökéletes betekintést nyerhetünk, ami segít megérteni, hogy milyen is egy Vétkes élete, még akkor is, ha igazából azért ítélték el, mert nem volt szívtelen és nem dobta el az emberségességét.
Artot már az elején megkedveltem, büszke voltam rá, hogy próbált kiállni a barátnőjéért, még akkor is, ha nem idejében tette. Nem számított neki, hogy emiatt szembe kellett mennie az apjával, aki az egyetlen megmaradt szülője.
Carrick még egy elég kezdetleges figura számomra, hiszen nem sok mindent tett, mégis inspirálta az élete Celestine-t, és még ki is állt érte.
Van egy olyan gyanúm, hogy a következő kötetek egyikében fen fog állni egy szerelmi háromszög, de ez esetben nem tudom, hogy örülnék e neki. Valószínűleg nem, de nálam ez változó.




Talán meg sem kell említenem, hogy nagyon utáltam Crevant, és alig várom, hogy elbukjon. Pia Wang volt az, akiben sikerült pozitívan csalódnom, és ennek örülök. De az még nem világos, hogy merre is fog dőlni a mérleg nyelve. Sose lehet tudni, de reméljük, hogy pozitív irányba, úgy lenne a jó, főleg Celestine-nek. Még ha nem is akarta, de sikerült megindítania valamit, ami miatt nem biztosak már az emberek abban, hogy jól is működik a társadalmuk. Azért megbillogozni valakit és a legvétkesebbé tenni a Vétkesek közül, mert segített egy öregembernek: TÚLZÁS: Legyen Vétkes vagy sem az az öregember. Mindenki megérdemli azt, hogy ha nincs jól segítő kezek nyúljanak érte.
Azt azért sajnálom, hogy nem kapott több szerepet Carrick, mert érdekes karakter. art is többször mozgósíthatta volna magát. Ezenfelül teljesen meg vagyok elégedve. Örülök, hogy magyarul is megjelent és ezáltal még több olvasóhoz eljuthat Celestine története. Talán ráébreszti az embereket arra, hogy igazából mi is az, ami vétek és mi nem.

Utolsó mondat: "Menekülök."


Kedvcsináló idézetek:

"A Vétkesek átlagos állampolgárok, akik valamilyen erkölcsi vagy etikai vétséget követtek el a társadalom ellen."

"A rossz döntésekért a halántékukra sütik a jelet. Hazugságért a nyelvüket égetik meg. Ha megkárosították a társadalmat, a jobb tenyerüket jelölik meg. Ha hűtlenek voltak a Vizsgálóbizottsághoz, a szívük tájékán a mellkasukat billogozzák meg. Ha nem illeszkedtek be a társadalomba, a jobb talpukra kerül az égetett V."

"Sokan hordunk ilyen tetoválást. Mi azt valljuk, hogy a vétkesség megerősít. Aki hibázik, tanul belőle. Ha valaki soha nem hibázik, hogyan tanulja meg, mi a helyes, és mi nem, hogyan ismeri meg önmagát? Honnan tudja, mit képes megtenni, és mi nem illik a személyiségéhez? Minél több hibát követ el az ember, annál többet tanul."

"Egész életemben keményen dolgoztam azért, hogy tökéletes legyek, hogy megdicsérjenek, de ne ünnepeljenek, hogy normális legyek, és ne lógjak ki a sorból. Kitűnő tanuló voltam, volt elég barátom ahhoz, hogy ne számítsak különcnek, de nem annyi, hogy népszerű legyek. Átlagos voltam, és nagyon keményen megdolgoztam azért, hogy átlagos legyek. Aztán egyetlen hibát vétek, a legrosszabbat, amit tehetek, és egy Vétkesekkel teli teremben most én vagyok az ünnepelt hős. Zavarban vagyok. Attól félek, ezek az emberek mind tévedtek, én nem az vagyok, akinek tartanak."

"Ne feledd: a tettek ékesebben szólnak minden szónál. Nem mindenki termett pódiumra, mikrofon elé. Én azt javaslom neked, keress egy társat, egy Vétkest, mert az a legegyszerűbb, igen. Ugyanolyan szabályok szerint élhettek szépen, kiegyensúlyozottan, két Vétkesből lesz egy Tökéletes. Szeress bele! Telepedj le, szülj gyerekeket, vigyázz rájuk! Élvezd az életed!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése