2016. április 28., csütörtök

Brigid Kemmerer:Spirit- Szellem

Hunter Garrity csak azt szeretné, ha békén hagynák. A saját kárán tanulta meg, hogy nem mindennapi képességeiért súlyos árat kell fizetnie. És úgy tűnik, nem engedhet meg magának egyetlen szövetségest sem. 
Fuldoklik az ellenséges indulatokban. A nagyapja, akinek viszket a tenyere, ha csak ránéz. 
A Merrick fiúk, akik azt hiszik, hogy elárulta őket. 
Calla, ez az ármánykodó őrült, aki csalinak akarja használni őt. 
És ott van Kate Sullivan, az új lány az osztályban. Ő nem ellenséges. Kate merész. Vicces. Szexi. De ő is forral valamit. 
Ahogy az elvileg titkos erők felszínre törnek mindenütt, amerre csak jár, Hunter rájön, hogy valami szörnyűség fog történni. De ahhoz, hogy megtudja, mi vár rá, találnia kell valakit, akiben megbízhat…





Aki ismer az tudja, hogy imádom az olyan könyveket, sorozatokat, filmeket, amibe a szereplők rendelkeznek valamilyen erővel, legyen az természeti erők irányítása vagy tényleges szupererő pl.: láthatatlanná válás. nálam ez olyan dolog, hogy ha megvan, akkor édes mindegy, hogy könyv az vagy sorozat, mert imádni fogom, ez itt sincs másképp az Elementálok 3. részénél. Az első rész, a Storm-Vihar megnyert magának, és nem volt kérdés, hogy fogom e folytatni a sorozatot. A Spark-Szikra volt az a rész, ami teljes mértékben megvett magának. Chris története sem volt piskóta, na de Gabriel, ő vitte a pálmát. Hetekig utána Gabriel lázban égtem. Ezeket azért említem meg most, hogy megértsétek, hogy mihez viszonyítom Hunter történetét. Én személy szerint nem tartom olyan erős karakternek, hogy saját könyvet érdemeljen, de ezt Brigid másképp gondolta és itt is van végre nálunk Magyarországon, igényes fordításban.

Első mondat:" Hunter Garrity egy fegyver kattanására ébredt."

Az előző részekhez viszonyítva a Spiritnek is odaillő, esztétikus borítója lett. Egy Ötödikhez hűen illő fehér szín viszi a fővonalat, ami különösen tetszik az az, hogy a többiek is ott vannak a háttérben, bár az én drágámat lefelejtették, pedig ő is elementál. Tudom, hogy az eredetin sincs rajta, de akkor is. Mégis miért nincs Nick a borítón? Sejtem a választ, de na... Egy jó photoshop csodákra képes. Komolyan mondom, simán meg lehetett volna oldani.
Hunter még az elején eléggé kedvelt karakter volt, emlékszem, hogy még drukkoltam is neki, hogy jöjjön össze Beccával, de aztán a Spark alatt Gabriel kitúrta őt a szívemből, de Nicket nem sikerült neki, mert még mindig ő számomra az abszolút favorit. Hunter egy igazán érdekes karakter és nem csak amiatt, hogy keresi saját magát, nem találja a helyét. Végre úgy láthattam általa a Merrick testvérek kapcsolatát, ahogy egy kívülálló látja. Erősek, mégis törődnek másokkal, pedig simán megtehetnék, hogy romba döntenek mindent, de nem, ők nem ilyenek. Cseppet sem hasonlítanak Callára, aki sose volt szimpatikus. Ő egy tipikusan olyan karakter, akit képtelen vagyok akár egy pillanatra is kedvelni. Ha valakit meg kéne nevezzek, akkor ő vagy Silver lenne az, akit kérdés nélkül főgonosszá neveznék ki.





Lehet, hogy Silver külsőre jól néz ki meg minden, de ez nem elég. Belül romlott és nem képes nézetváltásra. Ami belé rögzült, az benne is marad és képtelenség változtatni rajta. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mi legyen vele, mert semleges volt számomra, de aztán az erőszakossága és a vérszomja eldöntötte a mérleg nyelvét az utálom, nem szimpatikus irányba. Igazán az után gyűlöltem meg, hogy azt tette Kate-tel, amit. Egyáltalán nem érdemelte meg a lány. Nála nagyon jól kijött az, hogy próbálta keménynek tituálni magát, de azért felszínre tört az is, hogy ő milyen is valójában. Hunternek sikerült kihoznia Kate jobbik oldalát. Nagyon élvezetes volt olvasni a kettejük kapcsolatának alakulását. A kezdeti heccelődések nagyon könnyen át tudnak alakulni valami egészen másba. Örültem nekik.
Hunter kutyusa, Casper nagyon a szívemhez nőtt. Volt jó néhány rész, amikor azt hittem, hogy vége van a kutyisnak, de szerencsére nem. Kétszer biztosan rám hozta a frászt! Nagyon mérges lettem volna, ha Brigid megöli a kutyust. 
Örültem, hogy Hunterön keresztül végre Michaelt is jobban megismerhettem. Megmondom őszintén, hogy eddig a legidősebb Merrick fivér volt a legunszimpatikusabb, de ez most szerencsére megváltozott. Végre egy kicsit közelebb érezhettem magamhoz. Gabriel, mint mindig most is hozta a formáját, pechemre több Gabrielt kaptam, mint Nicket. Jó lett volna, ha több Nick-Hunter van.





A "kedvesebbik" iker számomra sokkal izgalmasabb, mint Gabriel, akinek már megvan írva a története. Jó lenne az ő történetét is végre megismerni. Különösen tetszett az, hogy Kate és Hunter múltjából is egyre többet tudhattam meg a történet előrehaladtával, ami egy percig sem volt unalmas, sőt igazi felüdülés volt. Nagyon tetszett. Annak külön örülök, hogy Hunter végre jól döntött és arra az oldalra állt, ahova már az elején kellett volna. De ha egyből oldalt választ talán nem születik meg a története, szóval azért annyira nem sajnálom, hogy Brigid húzta-halasztotta ezt az oldal választást. A végére teljes mértékben eltűnt belőlem az, hogy Hunter nem olyan fontos, mert igenis az.
Az utolsó fejezet igazán szívszorító. Sajnáltam Huntert is és Kate-t is, hogy ez lett a vége.


Utolsó mondat:" Mehetünk. Menjünk haza!"

Érdekességként még ezekkel a borítókkal jelent meg külföldön a Spirit:




Kedvcsináló idézetek:

"Oké, tessék: szerintem szuperdögösnek kell lenned ahhoz, hogy piercingeket tetess be vagy tetováltass, különben csak a rondaságodat emeled ki velük."

"Mi mást kéne tennem? Egész életemben azt hallgattam, hogy a  tiszta elementáloknak meg kell halniuk, mielőtt bárki megsérülne. És hogy mi vagyunk azok, akiknek meg kell ölni őket, mert a mi kapcsolatunk az ötödik elemmel lehetővé teszi számunkra, hogy létrehozhassuk a legcsodálatosabb spirituális kapcsolatot, aminek a segítségével helyesen cselekedhetünk."

"Szeretnélek megcsókolni. De úgy szeretném megtenni, hogy nem választanak el bennünket hazugságok."

"Jó ember vagy, Hunter. Tudom, hogy érdekel, mi történik velük. Tudom, hogy te ezt gyengeségnek tartod, pedig hidd el, nem az. Te csak szeretnéd megmenteni őket."

"Az első nap, amikor megismerkedtek, barátok vagytok. A második nap már testvérek."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése