2016. április 22., péntek

Anne L. Green: Eltitkolt múlt

Megszelídülhet egy vérbeli szívtipró?
„Alexander Cross vagyok, egy veszedelmes és vakmerő csábító, a határtalan gyönyörök legfőbb rajongója. Az erotikus hódításaimat hobbinak tekintem, a kapcsolataimból kizárok minden lehetséges érzelmi kötődést, életem elsődleges célja újabb és újabb nő meghódítása. Szándékaimat sosem titkoltam, éppen ezért nem is értem, mit esznek rajtam olyan nagyon a nők? Tényleg ennyit jelentene a külső? Az előkelőség? A gazdagság? A szép szavak? A szemtelenség valóban lefegyverző lenne? Vagy talán csak a rossz, a bűn, a gonoszság izgalma csalogatja őket?”
De mi történik, ha egy ilyen férfi beleun az addigi egyhangú, felszínes és érzelemmentes életébe és önmaga elszámoltatása közepette véletlenül elüti azt a nőt, aki életében először másképp tekint rá?
Amikor Alex belenéz szépséges áldozata kék szemeibe, minden megváltozik, függővé válik. Megtapasztalja, milyen szeretni, gondoskodni és szeretve lenni. Idővel ráébred azonban, hogy Lexie nem az a nő, akinek hitte, múltja tele van szenvedéssel, titkokkal és fájdalmas rejtélyekkel, ám addigra már késő: elnyeli őt a mély, őszinte érzelem, amit a lány iránt táplál.
Vajon a múlt sötét titkai engedik a fiatal szerelmeseket új életet kezdeni?


Elég régóta vártam már, hogy végre Alex történetét is olvashassam. Nem titok, hogy már A remény hajnalában is ő volt az én nagy kedvencem. Az Álomgyár Kiadó jóvoltából olvashattam el, amit köszönök nekik. Zárójelesen megjegyezném, hogy az új logójuk nagyon tetszik, és még az sem zavar, hogy rózsaszín. Szuper lett! Egy igazán jó kiadóhoz pont ilyen igényes logó dukál.
Visszatérve, mindig is gyötört a kíváncsiság, hogy vajon mi lesz a nőfaló Alexander Cross-szal, hogy ő mikor fogja megtalálni a szerelmet úgy, mint Matt Amy-t. Tudtam, hogy Anne az ő történetét is meg fogja írni, örülök, hogy nem kellett egy évnél többet várjak rá. Akkor lennék teljesen végeláthatatlanul boldog, hogy ha egyszer sikerülne dedikáltatnom Anne előző regényeivel együtt. De ami késik, nem múlik. Azért szeretem az írónő írásait, mert olyan köntösbe tudja bújtatni a tömény, csöpögős romantikát, ami nem túl giccses és nyálas. Mindig megfűszerezi valami plusszal, amivel szinte mindig sikerül levennie a lábamról. Ez esetben nem határtalan a boldogságom, de erről majd még írok.

Első mondat: "Kezdhetném a történetem azzal, hogy ki is vagyok én valójában, de sajnos erre a kérdésre már én magam sem tudom a választ."

Imásom, ahogy kezdődik. Sok jót ígér, habár azért eléggé lehangolt állapotban találjuk Alexet, de ez, mint szokott lenni megszűnik. A véletlenek azok a helyzetek, amiből mindig valami jó fog kisülni, hiszen véletlenek nem léteznek. Hiszek az ok-okozatiságban. Nem véletlen, hogy azok vagyunk, akik. Ha az kell ahhoz, hogy elüssünk valakit és boldogok legyünk, akkor azt úgyse tudjuk megakadályozni. Sokszor a tagadás, elutasítás az ami feltüzeli, felkelti a férfiak figyelmét. Ha ez a kettő megvan, akkor biztos a siker a boldogsághoz, még ha nem is egyenes út vezet hozzá. Ha valamit túl gyorsan kapunk meg nem biztos, hogy értékelni fogjuk, de ha küzdenünk kell, akkor biztos, hogy nem fogjuk csak úgy eldobni. Biztos vagyok benne, hogy ha Lexie könnyen adta volna magát, akkor Alexet sem sikerült volna lehengerelnie, és talán nem is küzdött volna érte ilyen intenzíven. Sokszor talán az a legjobb mindkét fél számára, ha egy kicsit elérhetetlenek vagyunk.


Egy olyan férfit, mint Alex, aki falta a nőket nehéz levenni a lábáról, főleg ha a múltja miatt nem igazán tud már megbízni a nőkben. Lexie-t is a múltja tartja vissza attól, hogy megnyíljon, ezért is olyan elérhetetlen. Csodálatos történet ez arra, hogy két meghasadt szív, igen súlyos múlttal, hogy is talál egymásra és, hogy min is kell végigmenniük ahhoz, hogy végre valahára igazán boldogok legyenek és szeressenek tiszta szívből. Ezt a könyvet csak ajánlani tudom mindenkinek, nőnek és férfinak egyaránt. A kor nem számít, de 16 év alatt nem ajánlott.
Sorsdöntő fordulatokban, akciódús jelenetekben, árulásban, apa-fia viszonyban, őrült sszereplőkben (Murphy, Jessica) gazdag írás. Mind Alexnek s mind Lexie-nek szüksége volt a másikra, még akkor is, ha Lexie nem akarta ezt tudomásul venni és nem akarta beengedni a szívébe azt a férfit, aki mindenbizonnyal oda tartozik és onnan el nem megy. Meglepő volt számomra, hogy egy olyan szoknyavadász, mint Alex képes a szerelemre, az érzelmekre és tudomásul veszi, ha a másikat nem érdekli a pénz, hanem csakis ő. A végén örültem, hogy végre valahára rendeződött Alex és James (Mr. Cross) között a kapcsolat.
Lexie-nek volt talán a legnehezebb dolga. Pokolian nehéz lehetett újra kezdenie mindent a nulláról, de nem adta fel és sikerült neki. A múltja miatti zárkózottság fogta eddig vissza  őt abban, hogy barátokra leljen, de Alexnek sikerült ledöntenie a falakat. Nagyon türelmes volt és ez irtózatosan tetszett, imponált. Ilyen egy igazi férfi, még akkor is ha kívülről azt mutatja, hogy ő milyen nagy macsó. Nem szabad elfelejteni, hogy legbelül mindenki érez, még ha azt nem is mutatja meg a külvilágnak.


Aiden volt az, akit nagyon megszerettem. Igazi kis csupaszív fiú. Minden anya ilyen fiút kíván magának. Igazi kis tünemény.  Említettem, hogy egy valami nem tetszett. Az pedig a sok forró, pikáns jelenet. Meg is indoklom, hogy miért: túl szürke ötvenes volt, és ez nem jött be, de ezenfelül meg voltam elégedve a történettel és büszke vagyok Anne-re, hogy ilyen szuper lett Alex története. Az különösen tetszett, hogy a már jól ismert Matt és Amy is szerepet kapott. Olyan jó volt, hogy egy kis belátást kaptunk abba, hogy mi történt A remény hajnala után. Alex története után már csak Caté és Adamé hiányzik, de azt nem tudom, hogy ha Anne megírja, akkor együtt maradnak e vagy sem.

Utolsó mondat: " Mindent megkaptam, amit csak kívántam."

Kedvenc idézetek:
"Alex, Alex! Nem várhatod, hogy az élet csak úgy hozzád vágja a nagy Őt!"
"A legínycsiklandóbb reggeli tejeskávé jutott róla az eszembe. Pechemre odavoltam a kávéért. Teljesen elbűvölt. Már akkor feltűnt, milyen helyes ez a pasi, amikor rémült tekintettel kiszállt az autójából, hogy felsegítsen a földről. Szőkésbarna haja, izmos, férfias felépítése csak még tökéletesebbé tette az összképet. elpirulva sütöttem le a szemem."
"Nem fogom neked lehazudni a csillagokat az égről, mert nem látok a jövőbe, de egy biztos, bármi történjen is, cserben nem hagylak. Én inkább attól tartok, én nem leszek képes megadni, amire te vágysz."
"Csak, hogy tisztán láss, úgy néztél rá, mint egy szerelmes kamasz. Te tényleg szerelmes vagy! Amy odalesz."
"Az egyik legfontosabb kapcsolat az életben a testvéri szeretet, mert a testvér az, aki életünk végéig hű marad hozzánk, nem ver át bennünket, nem féltékeny és nem irigy ránk. Ő az a személy, aki mindenét odaadná értünk, mindenét feláldozná, és még a széltől is meg szeretne óvni."


5 megjegyzés:

  1. Kész! Feladat teljesítve! :-)

    VálaszTörlés
  2. Mind teljesítve :) köszönjük a lehetőséget ^^

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szeretném elolvasni, remélem egyszer a kezem közé akad :)

    VálaszTörlés
  4. Minden kész, köszönjük a lehetőséget!! :)
    Imádnám, ha a polcomon lehetne ez a könyv <3

    VálaszTörlés
  5. Anne L.Green-től a Sötétség fogságában c. írását olvastam,alig bírtam letenni.Ha sikerül ezt a könyvét is elolvasom.

    VálaszTörlés