2016. március 22., kedd

Sarah J. Maas: Az orgyilkos pengéje

Celaena Adarlan legfélelmetesebb orgyilkosa.
Az orgyilkosok törvényei szerint teljes engedelmességgel tartozik mesterének, de ő senkire sem hallgat, és csak társában, Samben bízik.
Celaena öt kockázatos küldetésre indul távoli szigetekre és ellenséges sivatagokba, ahol a rabszolgák felszabadításáért küzd, és egyben elégtételt akar venni a kegyetlen királyon. Ám eközben megszegi mestere, Arobynn parancsait, egy ilyen árulásért pedig elképzelhetetlenül súlyos büntetés jár…
Fedezd fel az öntörvényű hősnő sötét és izgalmas világát, és tudd meg öt fordulatos előzménytörténetben, hogyan kezdődött az Üvegtrón-sorozat legendája!



Mióta elolvastam az Üvegtrónt azóta elakartam olvasni az előzményeket is, de csak most jutottam el odáig, hogy megvegyem és átadjam magam az élménynek. Biztos voltam benne, hogy tetszeni fog főleg, azért mert Celaena öt kalandjáról olvashattam. Ezek a kalandok a következők:
*Az orgyilkos és a kalózok fejedelme
*Az orgyilkos és a gyógyító
*Az orgyilkos és a sivatag
*Az orgyilkos és az alvilág
*Az orgyilkos és a birodalom
Most így, hogy már szembesültem a történettel egyértelmű, hogy utálom az utolsó részt, Az orgyilkos és a birodalmat. Tiszta szívemből gyűlölöm. Nem tudom, hogy mennyit áruljak el, de ha már olvastad az Üvegtrónt, akkor tudod, hogy SPOILER Sam bizony meghal, megkínozzák brutális módon SPOILER VÉGE. Eddig se volt szimpatikus Arobynn, de ezekután remélem, hogy Celaena az első adandó alkalommal megöli. Én azt tenném a helyében, de kicsit most előreszaladtam...
Szóval... ennek a kötetnek a borítója sokkal jobban tetszik, mint az Üvegtróné, mivel az még most se igazán nyerte el a tetszésemet. imádom ha egy könyvben van térkép és ebbe bizony van, nem is akármilyen. Kelly de Groot csodálatos munkát végzett vele. Nagyszerű lett. Lehet, hogy ez most eléggé furin jött ki, hogy egy térképről áradozok és nem a borítóról, de én már csak ilyen furcsa vagyok. 
Első mondat: " Celaena Sardothien az orgyilkosok búvóhelyén, a tanácsteremben ült, a székében hátradőlve."

Az orgyilkos és a kalózok fejedelmében Celaena igazán belopta magát a szívembe az emberségességével. Rolfe kapitányt a legszívesebben én is megöltem volna. Az olyan embereket, mint Rolfe szívből utálom. Azt hiszem ebben az első részben ért el először engem a Sam hurrikán. Olyan édes volt, de tényleg. Mindent megtenne Celaena kedvéért és ez számomra nagyon imponáló. Samnek sikerült teljesen levennie a lábamról. Amúgy azt hittem, hogy végig Celaena és Sam kapcsolatáról fog szólni az egész könyv, de nem, mert az elején még együtt sincsenek, amin nagyon meglepődtem. Kicsit el voltam tájolva.
Az orgyilkos és a gyógyító Celaena bűnködésének a kezdete egy olyan vétség miatt, amit én nem mondanék bűnnek, hiszen Celaena csak azt tette, amit jónak látott és amit tennie kellett. Akinek van lelkiismerete az egyetért Celaena döntésével és mélyen megveti Arobynn tettét! Én azt teszem és tiszta szívemből gyűlölöm is, de nem csak emiatt, hanem azért is, mert elárulta hősnőnket és Samet. Mindamellett, hogy rosszul kezdődött a gyógyító lány miatt és Celaena önzetlensége miatt jó volt olvasni és végre nemcsak Celaena szemszögéből láthattuk az eseményeket, hanem ott volt nekünk Yrene szemszöge is. Remélem a sorsa jóra fordul és eléri azt, amit mindig is akart. Igazán megérdemelné.


Az orgyilkos és a sivatagban Celaena szembekerül a Vörös-sivatag viszontagságaival. Megtudja, hogy mi is az a barátság, milyen ha semmibe veszik az embert, ha nem ő a sztár, hanem olyan mint mindenki más. Persze ez a rész sem szűkölködik akciódús és izgalmas jelenetekben, mégis hiányérzetem van vele kapcsolatban. Ansel számomra egy nagyon nagy kérdőjel és csalódás is egyben. Ha valaki szeret, akkor annak nem árt, főleg nem ha már régóta együtt vannak. A barátait sem árulja el. Nem tudom, hogy Sarah mégis miért csinált gonosztevőt a kedvesnek látszó lányból. 
Az orgyilkos és az alvilágban Celaena büntetéséből visszatérve találja csak magát igazán átverve. Ha eddig nem gyűlöltétek Arobynnt ezek után biztos, hogy fogjátok. Ott szúrt oda Celaenának, ahol a legjobban fájt neki. Az igazi büntetése csak most következett, hozzáteszem egyáltalán nem érdemelte meg, hogy így átvágják és, hogy miatta menjen végbe egy olyan üzlet, amit egyszer már sikeresen megakadályozott. Arobynn a felszín alatt és már felett is egy igazi féreg. Komolyan mondom, hogy ha Sarah a további kötetekben nem nyírja ki, én fogom!
Az orgyilkos és a birodalom rész számomra a fekete zászlós, mivel Sam és Celaena nem élvezheti sokáig a másik társaságát. Nagyon csúnyán átejtették őket és mind a ketten súlyosan megfizetnek érte. A legjobban Samet sajnálom. Nem ilyen sorsot érdemelt és még az ígéretét sem tudta betartani:
"Szeretlek. És mától soha nem fogunk elválni. Akárhová mész is, én jövök veled. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy egyenesen a pokolba megyünk, én akkor is ott akarok lenni, ahol te vagy. Örökre."





Nemcsak azt sajnálom, hogy végül nem jutott elég idő nekik, hanem azt is, amit Celaenának át kellett élnie. Az rendbe van, hogy orgyilkos, de nem önként és dalolva lett az. Azért kellett orgyilkossá válnia, hogy életben maradhasson. A sok szenvedést és árulást nem érdemelte meg, főleg Távolvéget nem. Akinek igazán ki kellett volna állnia mellette pont az hagyta cserben és árulta el őt. Igen, Arobynn rólad van szó!
Bízom benne, hogy az Éjkorona és A tűz örököse is hasonlóan izgalmas lesz és nem kell soha többet csalósnia Celaenának. Úgyhogy jaj nektek Dorian és Chaol, ha Celaena csalódik valamelyikőtökben. Vigyázzatok nagyon! Amúgy kevés ennyire erős karakternőről olvastam idáig, még ha lehetetlen is a helyzet Celaena, akkor sem adja fel és ez tetszik benne. Nagyon!

Utolsó mondat: " Celaena Sardothien felszegte az állát, és a távolvégi sóbányák területére lépett."

Néhány idézet a könyvből:

" – Sam – mormolta a melléhez simulva. 
    – Hm? 
    Celaena kibontakozott az öleléséből, és hátrébb lépett. 
    – Ha bárkinek, bármikor elmondod, hogy átöleltelek… akkor leszúrlak. 
Sam rámeredt, aztán hátraszegett fejjel felnevetett."


"    – Életem egyetlen titka az, hogy szeretlek téged – mondta, és halványan rámosolygott a lányra. – Már azt gondoltam, hogy ezt magammal viszem a sírba."


  A kiszögellés másik végén Sam bukkant fel. Tetőtől talpig poros volt, a homlokán vérző vágás éktelenkedett, de… 
    Celaena felszegte a fejét.
    – Neked kiabáltam!
    Sam megrántotta a vállát, és hanyagul elindult felé.
    – Úgy gondoltam, pár percet még várhatsz. Végül is a nap hőse én vagyok. – Szemöldökét felhúzta hamulepte homlokán.
    – Szép kis hős vagy! – Celaena a körülöttük lévő romokra mutatott. – Még sosem láttam ennyire slendrián munkát."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése