2016. március 21., hétfő

Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai

„Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég…”
A mű a végtelen szerelem szívszorítóan gyengéd története. 1946-ban, Észak-Karolinában kezdődik, amikor Noah Calhoun visszatér a második világháborúból. A harmincegy éves férfi, miközben megpróbálja birtokát felvirágoztatni, folyton egy gyönyörű lányra gondol, akivel tizennégy évvel korábban találkozott, és akit eddig mindenkinél jobban szeretett. Az emlékeinek él, egészen addig, amíg a lány meg nem érkezik a városba. Mi történt velük az elmúlt években, és hogyan alakul további életük? Mindezt megtudhatjuk e páratlanul szép, mesterien szőtt, megrendítő és igaz szerelmi regény lapjairól.



Elsősorban szeretném megköszönni a General Press Kiadónak a példányt, nélkülük nem biztos, hogy elolvastam volna. A környezetemben lassan már mindenki, de tényleg mindenki arról beszélt, hogy milyen jók is a Nicholas Sparks regényekből készült filmek. És pont emiatt döntöttem úgy, hogy megpróbálkozom vele, holott tudom, hogy a szirupos romantika nem a kedvencem, sőt... de ebben a regényben sikerült pozitívan csalódnom, mert a tömény romantika ellenére is jó volt. Gondolom ebből már rá is jöttetek, hogy nem vagyok egy romantikus alkat, de azért meg sem vetem azt. Néha jó kiszabadulni az akciódús könyvek világából és elmerülni egy teljesen más műfajban. 
Először kicsit érdekes, na jó furcsa volt Nicholas Sparks írás stílusa, de aztán megszoktam és élveztem a cselekményt. Leginkább azoknak ajánlom, akiknek hiányzik valami az életéből, mert ez a regény egész biztosan ki fogja tölteni azt az űrt. Lehet, hogy a fiatalabb korosztály nem élvezné annyira, de a nők 98%-a biztosan el tudna merülni benne. 
Miután én is elolvastam csak akkor tudatosult bennem, hogy igen ez nekem is tetszett. Ha minden jól megy ebben az évben, akkor olvashattok tőlem még Nicholas Sparks regény értékeléseket. De azt még egyelőre nem árulom el, hogy melyikekről. Egy kis segítség, hogy készült belőle film.



Első mondat: " Vajon hogyan végződik ez a történet?"
Már az első mondat rejtélyesen kezdődik, amit nagyon jó kis csavarnak tartok. Olyan ez, mintha a nagypapa mesélné el nekünk, hogyan is ismerkedett meg a nagymamával. Biztos van olyan, aki nem szívesen hallaná, de ez nem én vagyok. Engem kíváncsivá tett, hiszen mindig is érdekelt, hogy a szerelmes párok hol és hogyan ismerkedtek meg. A tér és idő kifejezése nagyon el lett találva. Tetszett, hogy nem csak a jelen, ami mondjuk ki lehangoló és szívet markoló, hanem a múlt is megjelenik, ami már sokkal jobban tetszik, mivel itt tudhatjuk meg, hogyan is születnek az igaz szerelmek. Szakíthatsz az aktuális pasiddal, de sose tudhatod, hogy tényleg ez lesz a vége, vagy még fogtok találkozni és, hogy kockára fogsz e tenni mindent az illetőért. Csapot-papot otthagyva rohanhatsz hozz, de sose tudhatod, hogy ez e a jó döntés. Ha ismét fellángol a tűz, akkor biztos, hogy jól döntöttél. Noah és Allie a regényben kétség sem fér hozzá, hogy jól döntöttek. Ez a regény sok mindenre megtanít, de talán az egyik legfontosabb gondolata mégis az, hogy ne hagyd elmúlni az igaz szerelmet és ne próbáld helyettesíteni azt. Itt szegény Lonra gondolok. Azért sajnáltam a pasast, de örültem, hogy Noah és Allie újra izzították a dolgot kettejük között. Kevés olyan pasiról olvastam, aki annyira romantikus lenne, mint Noah. Én is nagyon szívesen elmennék vele hajókázni ahhoz a szép tóhoz meg a hattyúkhoz. Noah egy igazán intelligens, irodalom kedvelő férfi és ez a megnyilvánulásainál is látszik. Két kedvenc idézetem is tőle származik.





" Minden imára, amit mondtam, te vagy a válasz. egy dal, egy álom, egy suttogás. Nem tudom, hogy tudtam ennyi ideig nélküled élni. Jobban szeretlek, Allie, mint amennyire te azt el tudod képzelni. Így volt ez eddig is, és így lesz azután is."

"A bánat és szomorúság pillanataiban majd ölellek, ringatlak, átveszem, magamra veszem fájdalmad. Ha sírsz, én is sírok, ha fáj valamid, nekem is fájni fog. Együtt majd megpróbáljuk visszatartani a könnyáradatot, a kétségbeesést, és így együtt járjuk végig az élet rögös útját."


Az jutott eszembe ezekről az idézetekről, hogy ha szerelmi bánatod van ez a könyv segíthet túljutni rajta egy nagy adag fagyival együtt. Az utolsó oldalig tudja tartani benned a remény szikráját, hogy te is, kedves olvasó megtalálhatod a te Noah-dat, az igaz szerelmet. A szakítást pedig úgy kell felfogni, hogy általa egyre közelebb kerültél az Igazihoz, aki csakis rád vár valahol.
Végezetül pedig szeretném megköszönni, hogy elolvastad ezt az értékelést, remélem meghoztam hozzá a kedved, hogy te is részese legyél Nicholas Sparks művészetének.



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése