2016. március 25., péntek

Marie Lu: Legend

A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.




Mindig is vonzottak azok a könyvek, filmek és sorozatok, amik azzal foglalkoznak, hogy milyen lenne a Földünk egy katasztrófa, járvány után. Hozzám hasonlóan sokan szenvedhetnek "disztópiában", hiszen egyre népszerűbb ez a műfaj, nem véletlenül. Ki tudja hova jutunk, ha a globális felmelegedés, háborúk arra a szintre jutnak, ahol már bármi megtörténhet? Könnyen lehet, hogy olyan történne, mint a disztópiákban. 
Marie Lu Legendjében nem kifejezetten azt boncolgatta, hogy mi lesz a globális elmelegedéssel, de a világa megalkotása során felhasználta a víz természeti erejét. Ha jobban belegondolunk és ténylegesen elolvadnak a jégsapkák és megemelkedik a vízszint könnyen megtörténhet, hogy tengerhez közeli városok fognak eltűnni, ne adjisten örökre megszűnni létezni és amolyan tengeralatti Atlantisszá válni. Könnyen megtörténhet, ha nem vigyázunk, még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy szeparálják az embereket, viszont a Próbát kicsit túlzásnak érzem. Hahó, nem Az éhezők viadalában vagyunk! Ettől függetlenül ütős lett a Legend trilógia kezdő kötete és teljes szívemből tudom ajánlani, hogy olvassátok el nyugodtan. Nagyon megéri!
Szinte minden tetszett, kivéve a borítót. Őszinte leszek: ha ránézek a borítóra az jut eszembe, hogy unalmas, egysíkú, nem tetszik. Ennél a kötetnél örültem volna, ha bekövetkezik egy borítótervező pályázat vagy valami hasonló. Nagyon jót tett volna neki.




Első mondat: " Anyám halottnak hisz."

A borítóért a történet maximálisan kárpótolt. Talán ha szebb borítót kapott volna, nem most 4 évvel a magyar megjelenés után került volna a kezembe. 4 évig nem tudtam, hogy mit hagyok ki. De most, hogy megtudtam mérges vagyok magamra, nem véletlenül lett Marie Lu könyve sikeres. Mindamellett, hogy izgalmas szerelmi szál is van benne, egy kis rejtéllyel és árulással van megfűszerezve, ami miatt letehetetlen lesz. Komolya, én alig bírtam letenni, de sajnos más dolgokat is kell csinálnom az olvasás mellett, pedig olyan jó lenne egész nap csak olvasni. Annyi minden vár még felfedezésre!
A könyvben egy bizonyos társadalmi forma volt elrendelve; voltak azok, akik jól teljesítettek a Próbán és akik nem. A Próba eredményei szerint dőlt el, hogy mi lesz az életükkel, ami lássuk be egyáltalán nem fair, mivel a Próbán 10 éves korban kell részt venni, baromi korán. Persze, aki jól teljesít, annak lesz egy olyan élete, ahol nem kell megküzdenie a napi élelemért, ha mondjuk beteg lesz és elkapja a Ragályt esélye sincs a gyógyulásra, mivel nagyon sokba kerül az ellenszer. nincs minden bokorban tikett. Szóval, ha rosszul teljesítesz mehetsz a különböző szektorok nyomornegyedeibe és imádkozhatsz, hogy ne kapd el a vírust. 
Történetünk két igen erős fiatalról szól: Dayről és June-ról. Nem azonos társadalmi rangba tartoznak, de mégis összehozza őket az igazság. Élhetsz a Köztársaságban jómódban, de ha már nem marad semmid mit tehetnél azon kívül, hogy az igazságra szomjazol? Semmit!
Élhetsz az egyik szektorban úgy, hogy a szeretteid halottnak hisznek és te továbbra is gondoskodhatsz róluk, csak ne vegyenek rólad tudomást, ne tudják meg, hogy mi van veled, mert az csak a bajt hozza rájuk. 





 Két látszólag különböző fiatal, mégis összehozza őket valami. Az igazság.  Lehet, hogy sok éven keresztül átvertek és elvettek tőled mindent, de ha nem állsz fel a padlóról és nem küzdesz meg az elveszett szeretteidért, te is csak egy leszel azok közül, akik azt tették velük, amit jónak láttak.  Sokszor a sötétség alatt lapul a jóság. June erről saját maga is meggyőződhet. Mindenki gonosznak, igazi bajkeverőnek gondolja Dayt, de mi van, ha nem az? Mi ha, ha ő a kulcs? Mi van, ha June-nak rá van szüksége, hogy végre meglássa az igazságot, ami a sok ki nem mondott szó és hazugság mögött rejtőzik.  Mi van, ha ő kell ahhoz, hogy June jobb emberré váljon? Mi van, ha... Ugye milyen sok ha? sose lehetünk benne biztosak, hogy amit mi igaznak gondolunk az tényleg az e. Mindamellett, hogy a könyv segít megtalálni a felszín alatt lévő igazságot jó néhány kemény, olykor önfeláldozó, éles eszű karaktert tartalmaz, ami miatt már bőven megéri elolvasni.

Utolsó mondat: " Egymás mellett fekszünk, nézzük a villámokat, hallgatjuk a mennydörgést, várjuk, hogy felvirradjon egy újabb esős hajnal."

Kedvenc idézeteim:

Minden nap azt jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Minden nap azt jelenti, hogy megint megtörténhet bármi. A pillanatnak élsz, és meghalhatsz egy szempillantás alatt, ezért aztán épp elég, ha egyszerre csak egy nappal törődsz. Próbálsz a fényben járni."

" Mekkora poén! Szegény kis gazdag csajszi belezúg a Köztársaság legismertebb bűnözőjébe. És hogy még viccesebb legyen, a srác elsősorban miatta van sitten! Jól látom? "




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése