2016. március 2., szerda

Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis

Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte, ha súlyos árat fizet érte? Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez? 
Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre. 
A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk.




Hűha! Rendesen össze kell szednem a gondolataimat. Egyszerre volt felüdülő olvasmány ás akcióban gazdag történet. Fanni megmutatta, hogy lehet úgy zombis történetet írni, hogy ne legyen sablonos és élvezni is lehessen. Már a történések középpontjába nemcsak Pippa áll, hanem Mya is, a vérvörös hajú lány, aki a családi átok terhe alatt látja a jövőt, de a legfontosabbakat nem látja, pedig kellene, hogy meg tudja fékezni az elkerülhetőt.
A napszemű Pippa Kennben ott hagytuk abba, hogy Pippa és Ruben átkeltek a Vörös-erdőn, hogy elérjenek a kolóniába, ez ugyebár összejött nekik, de bár ne sikerült volna, akkor talán nem utálom meg mégjobban Rubent. Aki olvasta az első részről a bejegyzésemet az tudja, hogy már akkor sem volt a szívem csücske, de most a második részben rendesen megutáltam. Azt még képes voltam elnézni neki, hogy először csúnyának gondolta Pippát, de összejött ennek ellenére vele és talán beleszeretett. Azért talán, amit ebben a részben leművelt az nagyon nagy csalódás nekem. Gyűlöltem érte! Pippán a túlélés miatt beavatkozást kellett elvégezni, és emiatt undorodott meg Pippától Ruben. Ha tényleg szerette volna, akkor képesnek kellett volna lennie elfogadnia őt úgy, ahogy van, nem pedig hátat fordítani neki. Ez nagyon nagy szemétség volt tőle. Ez volt az a pont, ahol rádöbbentem, hogy sose fogja belopni magát a szívembe. Nem lehet mindenki olyan mint Gage. Nagyon nagy volt az öröm, hogy él és ez szerencsére a könyv végére sem változott. Köszönöm Fanni!!!!!! Hajlamosak a kedvenc karaktereim meghalni. Gage-dzsel szerencsém van, de egy másik kedvenctől el kellett búcsúznom, ami miatt nagyon dühös lettem Fannira, mivel ha ő nem lenne, akkor talán mindenki meghalt volna. A düh mellett mérhetetlen szomorúságot is éreztem, mert nem teljesülhetett be a szerelem nála, pedig már olyan közel volt, még csók is csattant el.



Imádtam, hogy mindig volt valami, ami meglepett és izgalomba tartott. Az egyes szemszögek tökéletes kontrasztot alkotott. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy bele lett szőve a mesterséges intelligencia TaMi által és a génmódosítás, génkezelés. Ez utóbbi miatt volt olyan sokszínű a kolónia, ahova Pippáék kerültek. Voltak olyanok, akik váltogatták a színűket, feromont bocsátottak ki, és olyan is volt, aki olyan fehér volt, mint egy sápadt. A születésszabályozást és az elrendezett párokat, mint elképzelést az életben maradáshoz szörnyű volt olvasni, és erről nemcsak nekem ez a véleményem. Egy szereplő emiatt drasztikus lépésre szánja el magát, amit én nem tennék meg soha, és ezen a véleményem sem változtat. Nem vetemednék ilyen őrültségre, nem sodornám halálba embertársaimat. 
Egy picit most rátérek a szereplőkre. Már az elején is nagyon szimpatikusak voltak a Kenn-nek, főleg Hazel és Phil. Hazel azért, mert igazi kishúg benyomását keltette, ami ráébresztett, hogy milyen jó is lenne egy ilyen kíváncsi, életvidám, cserfes kishúg. A szerelmi élete is szóba kerül, de remélem a harmadik részben többet megtudhatok róla és végre beteljesülhetne a szerelme, hiszen akik a végsőkig kitartanak egymás mellett nem lehetnek mással. Ugye?
Phil egy kedves, okos srác, aki mindig is kedvenc mellékszereplőm lesz. Igazi Kenn, mindig próbál higgadt maradni és előrébb helyezi azokat, akik igazán számítanak neki. Ha ő nincs nem is tudom, hogy mi lett volna. 
Myát még talán Pippánál is jobban megkedveltem. Sajnáltam, hogy az elején senki sem hitt neki. Talán minden elkerülhető lett volna és az sem hal meg, akinek nem kellett volna. Az lett volna a legjobb befejezés számomra, hogy a kis kedvencem életben marad, ebben az utolsó sorokig reménykedtem. Myát is sajnálom. A be nem teljesült szerelmet is. Mindig a kedvenceim purcannak ki! Mindig! Bárcsak átírhatnám azt a részt!




Két olyan karakter volt, akit utáltam: Wyatt és Ian. Mind a ketten elszúrták, de legalább megkapták a méltó büntetésüket, Ian legalábbis igen. Wyattról sajnos nincs infóm, de nagyon remélem, hogy nem élte túl. Ruben a harmadik, de ő fog még eleget szenvedni azt hiszem. De ha meghalna se nagyon sajnálnám, Jelly-t jobban sajnáltam. Lehet, hogy érzéketlen vagyok, de Ruben mindent elcseszett és nem hiszem, hogy valaha is jóvá tudná tenni. Az lenne a legjobb, ha örökre elfelejtené Pippát!
Ha választanom kellene a két Mack tesó között egy másodpercig sem gondolkodnék, hogy kit is választanék. Egyértelmű, hogy Gage-t. Örökre belopta magát a szívembe avval, hogy ott volt, amikor Pippának igazán szüksége volt valakire. Úgy kíváncsiságból: van olyan aki Ruben párti?
végezetül pedig szerintem csodálatos lett a borító. Nagyon illik Myához. Szuperül el lett találva! Mostmár nemcsak a harmadik részt várom, hanem azt is, hogy vajon ki lesz a borítón és, hogy van e cseppnyi esélyem arra, hogy Ruben és Mya rosszul mérték fel az életjeleket és még él a kedvencem. Olyan jó lenne.




Fogalmam sincs, hogy fogom kibírni addig, amíg Fanni megírja a trilógia befejező részét és oda kerül a sor, hogy az is végre megjelenjen. Addig is izgulhatok, hogy Fanni vissza hozza e a drágámat. Kimondhatatlanul örülnék neki ha igen, de tudom, hogy erre igazán nincs sok esély, sőt egészen elenyésző, hiszen akit egyszer halottnak tituálnak nem fog csak úgy visszatérni. Arra is kíváncsi vagyok, hogy hova tovább, hogyan fogja alakítani Fanni a történetet és a szerelmi szálakat.  Bízok benne, hogy Gage-nek lesz szerencséje és nem Rubennek. De van egy sanda gyanúm, hogy sajnos Rubennek lesz. Én ezt nem akarom! Azokután, amit Pippával művelt egyszerűen nem érdemli meg. Gage sokkal jobb lenne Pippának! Ha okos, márpedig az, akkor jól dönt és örökre kiveti Rubent a szívéből!!!!!!

1 megjegyzés:

  1. Jó volt olvasni, én is szerettem nagyon Kemese Fanni könyvét, a második részéig ugyan nem jutottam még el. DE igyekszem. :) Izgatottan várom, és ha nagyon akarnám, el is olvashatnám, DE pont az általad leírtak miatt nem akarom még elolvasni, mert nagyon várnám a harmadik részt és rossz lenne végigizgulni, hogy után tovább izgulni. Ruben meg érdekes számomra. Én már az előző részben sem szerettem, nem volt túl szimpi ahogyan önzően magában tartott meg egy kulcsfontosságú infót az a első könyv végén.... :S

    VálaszTörlés