2016. március 30., szerda

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.



Ezelőtt még nem olvastam Jenny Han egyetlen könyvét sem, pedig a Nyár trilógia összes része megjelent már magyarul, de engem sosem vitt rá a lélek, hogy neki kezdjek. Nem tudtam, hogy tetszene e nekem, de ha olyan jó a trilógia, mint A fiúknak, akiket valaha szerettem, akkor egyszerűen muszáj bepótolnom a hiányosságaimat. Lehet, hogy ha nem erre cserélem el a könyvem, akkor ebből az élményből is kimaradtam volna, szerencsére nem így történt és borzasztóan örülök, hogy elolvastam. Ha valaki megkérne, hogy egyetlen dolgot mondjak a könyvvel kapcsolatban, akkor az lenne, hogy letehetetlen. Még jó, hogy tavaszi szünetben olvastam ki, mert suli mellett nem biztos, hogy ilyen hamar végeztem volna vele, és csak gyötört volna a kíváncsiság, hogy mi lesz ezután. Azt mindenféleképpen meg kell említenem, hogy nagyon várom a folytatást, mert csak ezután lesz igazán érdekes a történet.
A könyv mottója: 

"Lazítanod kell, Lara Jean. Az életet nem kell annyira eltervezni. Csak sodródj az árral, és hagyd, hogy megtörténjen."

Első mondat: "Szeretem megőrizni a dolgokat."

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. minden egyes apró részlet iszonyatosan tetszett. Úgy érzem, hogy ezt a könyvet csak az én lelki világomnak írták. Már első pillantásra levett a lábamról a borító. Eszméletlenül jó! Csajos is, meg picit romantikus is, úgy, hogy közbe én nem vagyok oda a romantikáért, mégis megvett magának. Nem tudom, hogy szoktátok e nézni a hátsó borítót, de az valami eszméletlen. Le a kalappal a borítótervező előtt! Nagyon érti a munkáját.
A történet egyben volt cuki és tanulságos. Régen olvastam ennyire magával ragadó történetet. Az a 358 oldal pillanatok alatt elszállt, szomorú voltam, hogy még nem tudom olvasni a folytatást, de az élmény kárpótol. Nekem sajnos nincs lány tesóm, így nem tudhatom, hogy milyen két lány testvéri viszonya, netalántán 3 lány kapcsolata, de imádtam Margot, Lara Jean és Kitty szoros kapcsolatát. Mindig is ilyet szerettem volna.




Sokkal többről szól ez a kötet, mint hogy milyenek is vagytok egymáshoz. Megmutatja, hogy ha az élet akadályt gördít eléd, azt bizony át lehet ugrani és tovább lépni. Margot csodálom, hiszen anyjuk helyett anyjuk volt a lányoknak. Minden tőle telhetőt megtett, hogy jól helyt tudjon állni, és itt a jón van a hangsúly. Kicsit sem haragudtam amiatt rá, hogy több felelősséget helyezett Lara Jeanre és Kittyre. Ez az ő döntése volt és tiszteletben kell tartani. Csak egy valami miatt haragszom rá, az pedig Josh. Nagyon megsajnáltam a srácot, szóval őt a baklövései miatt nem tudom hibáztatni, maximum Margot. Lara Jean azáltal, hogy valaki (ez majd a végén természetesen kiderül, beigazolódik a sejtésem) elküldi azokat a búcsúleveleket, amiket azoknak írt, akiket már nem szeret. Sose akarta a srácok tudtára adni, hogy mit is érzett irántuk, de már késő, mert megkapták a leveleket. Ez a "véletlen" készteti arra Lara Jeant, hogy teljesen hülyeség dologba menjen bele, szerintem ilyenbe amúgy sose ment volna bele. De pont ez a "véletlen" kellett ahhoz, hogy igazán elkezdjen élni, társaságba járjon, szórakozzon és új barátokat szerezzen. Peter ebben igazi segítőtárs, még olyan dolgokra is rá tudja venni Large-ot, amit amúgy nem vállalna be. Sose menne el vele régiségeket nézni, sose iratkozna fel a sulis síelésre. Peternek sikerül előcsalogatnia őt a csigaházából és ezért nagyon hálás vagyok neki. Szegény srácot sokan rosszul ítélik meg, de ha igazán megismernék, akkor rájönnének. hogy milyen is ő valójában. Lehet, hogy lacrosse-os, de nem kritérium, hogy az összes sportoló tuskó legyen. Ez egy sztereotípia csupán, amit sikerül Lara Jeannek lerombolnia. És ki tudja talán a sok együtt töltött idő és program végre tényleg összehozza őket, és nem csak kamu kapcsolatuk lesz, hanem végre együtt lesznek. Sose lehet tudni, hogy a végén mi lesz. Én teljes szívemből szorítok nekik.





Kitty olyan, mint egy igazi kishúg és mindegy, hogy milyen hülyeségeket követ el, nem lehet haragudni rá. Én nem tudnék.
Maga a történet cuki volt. Van, akinek nem tetszik az ilyesfajta tini szerelem, de engem sikerült elvarázsolnia a maga tündérmese jellegével. Az nem is kérdés, hogy várom e a folytatást. Külön tetszett, hogy érdekes ételeket ismerhettem meg a könyv által. Számomra kicsit olyan volt, mintha egy Teen Wolf fanfictiont olvastam volna amiatt, hogy a lacrosse is benne volt. Hiszen Scott is lacrosse játékos és ő sem tuskó. Lara Jean pedig egy kicsit olyan volt, mint Kira, mivel ő is ilyen szerény, jó kislány volt az elején. Más hasonlóság nincs és csak szerintem nekem jutott ez az eszembe. De ezt így félretéve örülök, hogy elolvastam. Szerintem nincs olyan lány, aki ne akarna egy olyan "kamu pasit", mint Peter Kavinsky.

Utolsó mondat: " Kedves Peter..."

Mint minden jó könyv ez is úgy ér véget, mintha nem is érne véget, nem lehet lezárni, mert az igazán izgalmas rész csak ezután jön, amikor is kiderül, hogy mi lesz Lara Jeannel és Peterrel. Én nagyon drukkolok, hogy összejöjjön nekik. Igazán megérdemelnék!


Kedvenc idézeteim:

"S ekkor hirtelen megszólalt: 
– Kókuszillata van a hajadnak. 
Nem is ültünk közel egymáshoz. 
– Tényleg? Onnan érzed? – kérdeztem. 
Közelebb csúszott, és beleszagolt a hajamba. 
– Aha, Hawaiira vagy valami olyasmire emlékeztet. 
– Köszi! – mondtam, bár nem voltam biztos benne, hogy bóknak szánta. – Felváltva használom ezt a kókuszillatú sampont és a húgom babasamponját, hogy lássam, melyiktől selymesebb a hajam… 
Ekkor Peter Kavinsky odahajolt hozzám, és megcsókolt, amitől teljesen ledermedtem."

"A szerelem félelmetes – állandóan változik, és bármikor vége lehet. Ez a kockázat vele jár. És mégsem akarok félni többé. Bátor akarok lenni."

"Miért olyan nehéz nemet mondani neki? Ilyen az, amikor az ember szerelmes?"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése