2016. március 30., szerda

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.



Ezelőtt még nem olvastam Jenny Han egyetlen könyvét sem, pedig a Nyár trilógia összes része megjelent már magyarul, de engem sosem vitt rá a lélek, hogy neki kezdjek. Nem tudtam, hogy tetszene e nekem, de ha olyan jó a trilógia, mint A fiúknak, akiket valaha szerettem, akkor egyszerűen muszáj bepótolnom a hiányosságaimat. Lehet, hogy ha nem erre cserélem el a könyvem, akkor ebből az élményből is kimaradtam volna, szerencsére nem így történt és borzasztóan örülök, hogy elolvastam. Ha valaki megkérne, hogy egyetlen dolgot mondjak a könyvvel kapcsolatban, akkor az lenne, hogy letehetetlen. Még jó, hogy tavaszi szünetben olvastam ki, mert suli mellett nem biztos, hogy ilyen hamar végeztem volna vele, és csak gyötört volna a kíváncsiság, hogy mi lesz ezután. Azt mindenféleképpen meg kell említenem, hogy nagyon várom a folytatást, mert csak ezután lesz igazán érdekes a történet.
A könyv mottója: 

"Lazítanod kell, Lara Jean. Az életet nem kell annyira eltervezni. Csak sodródj az árral, és hagyd, hogy megtörténjen."

Első mondat: "Szeretem megőrizni a dolgokat."

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. minden egyes apró részlet iszonyatosan tetszett. Úgy érzem, hogy ezt a könyvet csak az én lelki világomnak írták. Már első pillantásra levett a lábamról a borító. Eszméletlenül jó! Csajos is, meg picit romantikus is, úgy, hogy közbe én nem vagyok oda a romantikáért, mégis megvett magának. Nem tudom, hogy szoktátok e nézni a hátsó borítót, de az valami eszméletlen. Le a kalappal a borítótervező előtt! Nagyon érti a munkáját.
A történet egyben volt cuki és tanulságos. Régen olvastam ennyire magával ragadó történetet. Az a 358 oldal pillanatok alatt elszállt, szomorú voltam, hogy még nem tudom olvasni a folytatást, de az élmény kárpótol. Nekem sajnos nincs lány tesóm, így nem tudhatom, hogy milyen két lány testvéri viszonya, netalántán 3 lány kapcsolata, de imádtam Margot, Lara Jean és Kitty szoros kapcsolatát. Mindig is ilyet szerettem volna.




Sokkal többről szól ez a kötet, mint hogy milyenek is vagytok egymáshoz. Megmutatja, hogy ha az élet akadályt gördít eléd, azt bizony át lehet ugrani és tovább lépni. Margot csodálom, hiszen anyjuk helyett anyjuk volt a lányoknak. Minden tőle telhetőt megtett, hogy jól helyt tudjon állni, és itt a jón van a hangsúly. Kicsit sem haragudtam amiatt rá, hogy több felelősséget helyezett Lara Jeanre és Kittyre. Ez az ő döntése volt és tiszteletben kell tartani. Csak egy valami miatt haragszom rá, az pedig Josh. Nagyon megsajnáltam a srácot, szóval őt a baklövései miatt nem tudom hibáztatni, maximum Margot. Lara Jean azáltal, hogy valaki (ez majd a végén természetesen kiderül, beigazolódik a sejtésem) elküldi azokat a búcsúleveleket, amiket azoknak írt, akiket már nem szeret. Sose akarta a srácok tudtára adni, hogy mit is érzett irántuk, de már késő, mert megkapták a leveleket. Ez a "véletlen" készteti arra Lara Jeant, hogy teljesen hülyeség dologba menjen bele, szerintem ilyenbe amúgy sose ment volna bele. De pont ez a "véletlen" kellett ahhoz, hogy igazán elkezdjen élni, társaságba járjon, szórakozzon és új barátokat szerezzen. Peter ebben igazi segítőtárs, még olyan dolgokra is rá tudja venni Large-ot, amit amúgy nem vállalna be. Sose menne el vele régiségeket nézni, sose iratkozna fel a sulis síelésre. Peternek sikerül előcsalogatnia őt a csigaházából és ezért nagyon hálás vagyok neki. Szegény srácot sokan rosszul ítélik meg, de ha igazán megismernék, akkor rájönnének. hogy milyen is ő valójában. Lehet, hogy lacrosse-os, de nem kritérium, hogy az összes sportoló tuskó legyen. Ez egy sztereotípia csupán, amit sikerül Lara Jeannek lerombolnia. És ki tudja talán a sok együtt töltött idő és program végre tényleg összehozza őket, és nem csak kamu kapcsolatuk lesz, hanem végre együtt lesznek. Sose lehet tudni, hogy a végén mi lesz. Én teljes szívemből szorítok nekik.





Kitty olyan, mint egy igazi kishúg és mindegy, hogy milyen hülyeségeket követ el, nem lehet haragudni rá. Én nem tudnék.
Maga a történet cuki volt. Van, akinek nem tetszik az ilyesfajta tini szerelem, de engem sikerült elvarázsolnia a maga tündérmese jellegével. Az nem is kérdés, hogy várom e a folytatást. Külön tetszett, hogy érdekes ételeket ismerhettem meg a könyv által. Számomra kicsit olyan volt, mintha egy Teen Wolf fanfictiont olvastam volna amiatt, hogy a lacrosse is benne volt. Hiszen Scott is lacrosse játékos és ő sem tuskó. Lara Jean pedig egy kicsit olyan volt, mint Kira, mivel ő is ilyen szerény, jó kislány volt az elején. Más hasonlóság nincs és csak szerintem nekem jutott ez az eszembe. De ezt így félretéve örülök, hogy elolvastam. Szerintem nincs olyan lány, aki ne akarna egy olyan "kamu pasit", mint Peter Kavinsky.

Utolsó mondat: " Kedves Peter..."

Mint minden jó könyv ez is úgy ér véget, mintha nem is érne véget, nem lehet lezárni, mert az igazán izgalmas rész csak ezután jön, amikor is kiderül, hogy mi lesz Lara Jeannel és Peterrel. Én nagyon drukkolok, hogy összejöjjön nekik. Igazán megérdemelnék!


Kedvenc idézeteim:

"S ekkor hirtelen megszólalt: 
– Kókuszillata van a hajadnak. 
Nem is ültünk közel egymáshoz. 
– Tényleg? Onnan érzed? – kérdeztem. 
Közelebb csúszott, és beleszagolt a hajamba. 
– Aha, Hawaiira vagy valami olyasmire emlékeztet. 
– Köszi! – mondtam, bár nem voltam biztos benne, hogy bóknak szánta. – Felváltva használom ezt a kókuszillatú sampont és a húgom babasamponját, hogy lássam, melyiktől selymesebb a hajam… 
Ekkor Peter Kavinsky odahajolt hozzám, és megcsókolt, amitől teljesen ledermedtem."

"A szerelem félelmetes – állandóan változik, és bármikor vége lehet. Ez a kockázat vele jár. És mégsem akarok félni többé. Bátor akarok lenni."

"Miért olyan nehéz nemet mondani neki? Ilyen az, amikor az ember szerelmes?"

2016. március 25., péntek

Marie Lu: Legend

A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.




Mindig is vonzottak azok a könyvek, filmek és sorozatok, amik azzal foglalkoznak, hogy milyen lenne a Földünk egy katasztrófa, járvány után. Hozzám hasonlóan sokan szenvedhetnek "disztópiában", hiszen egyre népszerűbb ez a műfaj, nem véletlenül. Ki tudja hova jutunk, ha a globális felmelegedés, háborúk arra a szintre jutnak, ahol már bármi megtörténhet? Könnyen lehet, hogy olyan történne, mint a disztópiákban. 
Marie Lu Legendjében nem kifejezetten azt boncolgatta, hogy mi lesz a globális elmelegedéssel, de a világa megalkotása során felhasználta a víz természeti erejét. Ha jobban belegondolunk és ténylegesen elolvadnak a jégsapkák és megemelkedik a vízszint könnyen megtörténhet, hogy tengerhez közeli városok fognak eltűnni, ne adjisten örökre megszűnni létezni és amolyan tengeralatti Atlantisszá válni. Könnyen megtörténhet, ha nem vigyázunk, még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy szeparálják az embereket, viszont a Próbát kicsit túlzásnak érzem. Hahó, nem Az éhezők viadalában vagyunk! Ettől függetlenül ütős lett a Legend trilógia kezdő kötete és teljes szívemből tudom ajánlani, hogy olvassátok el nyugodtan. Nagyon megéri!
Szinte minden tetszett, kivéve a borítót. Őszinte leszek: ha ránézek a borítóra az jut eszembe, hogy unalmas, egysíkú, nem tetszik. Ennél a kötetnél örültem volna, ha bekövetkezik egy borítótervező pályázat vagy valami hasonló. Nagyon jót tett volna neki.




Első mondat: " Anyám halottnak hisz."

A borítóért a történet maximálisan kárpótolt. Talán ha szebb borítót kapott volna, nem most 4 évvel a magyar megjelenés után került volna a kezembe. 4 évig nem tudtam, hogy mit hagyok ki. De most, hogy megtudtam mérges vagyok magamra, nem véletlenül lett Marie Lu könyve sikeres. Mindamellett, hogy izgalmas szerelmi szál is van benne, egy kis rejtéllyel és árulással van megfűszerezve, ami miatt letehetetlen lesz. Komolya, én alig bírtam letenni, de sajnos más dolgokat is kell csinálnom az olvasás mellett, pedig olyan jó lenne egész nap csak olvasni. Annyi minden vár még felfedezésre!
A könyvben egy bizonyos társadalmi forma volt elrendelve; voltak azok, akik jól teljesítettek a Próbán és akik nem. A Próba eredményei szerint dőlt el, hogy mi lesz az életükkel, ami lássuk be egyáltalán nem fair, mivel a Próbán 10 éves korban kell részt venni, baromi korán. Persze, aki jól teljesít, annak lesz egy olyan élete, ahol nem kell megküzdenie a napi élelemért, ha mondjuk beteg lesz és elkapja a Ragályt esélye sincs a gyógyulásra, mivel nagyon sokba kerül az ellenszer. nincs minden bokorban tikett. Szóval, ha rosszul teljesítesz mehetsz a különböző szektorok nyomornegyedeibe és imádkozhatsz, hogy ne kapd el a vírust. 
Történetünk két igen erős fiatalról szól: Dayről és June-ról. Nem azonos társadalmi rangba tartoznak, de mégis összehozza őket az igazság. Élhetsz a Köztársaságban jómódban, de ha már nem marad semmid mit tehetnél azon kívül, hogy az igazságra szomjazol? Semmit!
Élhetsz az egyik szektorban úgy, hogy a szeretteid halottnak hisznek és te továbbra is gondoskodhatsz róluk, csak ne vegyenek rólad tudomást, ne tudják meg, hogy mi van veled, mert az csak a bajt hozza rájuk. 





 Két látszólag különböző fiatal, mégis összehozza őket valami. Az igazság.  Lehet, hogy sok éven keresztül átvertek és elvettek tőled mindent, de ha nem állsz fel a padlóról és nem küzdesz meg az elveszett szeretteidért, te is csak egy leszel azok közül, akik azt tették velük, amit jónak láttak.  Sokszor a sötétség alatt lapul a jóság. June erről saját maga is meggyőződhet. Mindenki gonosznak, igazi bajkeverőnek gondolja Dayt, de mi van, ha nem az? Mi ha, ha ő a kulcs? Mi van, ha June-nak rá van szüksége, hogy végre meglássa az igazságot, ami a sok ki nem mondott szó és hazugság mögött rejtőzik.  Mi van, ha ő kell ahhoz, hogy June jobb emberré váljon? Mi van, ha... Ugye milyen sok ha? sose lehetünk benne biztosak, hogy amit mi igaznak gondolunk az tényleg az e. Mindamellett, hogy a könyv segít megtalálni a felszín alatt lévő igazságot jó néhány kemény, olykor önfeláldozó, éles eszű karaktert tartalmaz, ami miatt már bőven megéri elolvasni.

Utolsó mondat: " Egymás mellett fekszünk, nézzük a villámokat, hallgatjuk a mennydörgést, várjuk, hogy felvirradjon egy újabb esős hajnal."

Kedvenc idézeteim:

Minden nap azt jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Minden nap azt jelenti, hogy megint megtörténhet bármi. A pillanatnak élsz, és meghalhatsz egy szempillantás alatt, ezért aztán épp elég, ha egyszerre csak egy nappal törődsz. Próbálsz a fényben járni."

" Mekkora poén! Szegény kis gazdag csajszi belezúg a Köztársaság legismertebb bűnözőjébe. És hogy még viccesebb legyen, a srác elsősorban miatta van sitten! Jól látom? "




2016. március 22., kedd

Sarah J. Maas: Az orgyilkos pengéje

Celaena Adarlan legfélelmetesebb orgyilkosa.
Az orgyilkosok törvényei szerint teljes engedelmességgel tartozik mesterének, de ő senkire sem hallgat, és csak társában, Samben bízik.
Celaena öt kockázatos küldetésre indul távoli szigetekre és ellenséges sivatagokba, ahol a rabszolgák felszabadításáért küzd, és egyben elégtételt akar venni a kegyetlen királyon. Ám eközben megszegi mestere, Arobynn parancsait, egy ilyen árulásért pedig elképzelhetetlenül súlyos büntetés jár…
Fedezd fel az öntörvényű hősnő sötét és izgalmas világát, és tudd meg öt fordulatos előzménytörténetben, hogyan kezdődött az Üvegtrón-sorozat legendája!



Mióta elolvastam az Üvegtrónt azóta elakartam olvasni az előzményeket is, de csak most jutottam el odáig, hogy megvegyem és átadjam magam az élménynek. Biztos voltam benne, hogy tetszeni fog főleg, azért mert Celaena öt kalandjáról olvashattam. Ezek a kalandok a következők:
*Az orgyilkos és a kalózok fejedelme
*Az orgyilkos és a gyógyító
*Az orgyilkos és a sivatag
*Az orgyilkos és az alvilág
*Az orgyilkos és a birodalom
Most így, hogy már szembesültem a történettel egyértelmű, hogy utálom az utolsó részt, Az orgyilkos és a birodalmat. Tiszta szívemből gyűlölöm. Nem tudom, hogy mennyit áruljak el, de ha már olvastad az Üvegtrónt, akkor tudod, hogy SPOILER Sam bizony meghal, megkínozzák brutális módon SPOILER VÉGE. Eddig se volt szimpatikus Arobynn, de ezekután remélem, hogy Celaena az első adandó alkalommal megöli. Én azt tenném a helyében, de kicsit most előreszaladtam...
Szóval... ennek a kötetnek a borítója sokkal jobban tetszik, mint az Üvegtróné, mivel az még most se igazán nyerte el a tetszésemet. imádom ha egy könyvben van térkép és ebbe bizony van, nem is akármilyen. Kelly de Groot csodálatos munkát végzett vele. Nagyszerű lett. Lehet, hogy ez most eléggé furin jött ki, hogy egy térképről áradozok és nem a borítóról, de én már csak ilyen furcsa vagyok. 
Első mondat: " Celaena Sardothien az orgyilkosok búvóhelyén, a tanácsteremben ült, a székében hátradőlve."

Az orgyilkos és a kalózok fejedelmében Celaena igazán belopta magát a szívembe az emberségességével. Rolfe kapitányt a legszívesebben én is megöltem volna. Az olyan embereket, mint Rolfe szívből utálom. Azt hiszem ebben az első részben ért el először engem a Sam hurrikán. Olyan édes volt, de tényleg. Mindent megtenne Celaena kedvéért és ez számomra nagyon imponáló. Samnek sikerült teljesen levennie a lábamról. Amúgy azt hittem, hogy végig Celaena és Sam kapcsolatáról fog szólni az egész könyv, de nem, mert az elején még együtt sincsenek, amin nagyon meglepődtem. Kicsit el voltam tájolva.
Az orgyilkos és a gyógyító Celaena bűnködésének a kezdete egy olyan vétség miatt, amit én nem mondanék bűnnek, hiszen Celaena csak azt tette, amit jónak látott és amit tennie kellett. Akinek van lelkiismerete az egyetért Celaena döntésével és mélyen megveti Arobynn tettét! Én azt teszem és tiszta szívemből gyűlölöm is, de nem csak emiatt, hanem azért is, mert elárulta hősnőnket és Samet. Mindamellett, hogy rosszul kezdődött a gyógyító lány miatt és Celaena önzetlensége miatt jó volt olvasni és végre nemcsak Celaena szemszögéből láthattuk az eseményeket, hanem ott volt nekünk Yrene szemszöge is. Remélem a sorsa jóra fordul és eléri azt, amit mindig is akart. Igazán megérdemelné.


Az orgyilkos és a sivatagban Celaena szembekerül a Vörös-sivatag viszontagságaival. Megtudja, hogy mi is az a barátság, milyen ha semmibe veszik az embert, ha nem ő a sztár, hanem olyan mint mindenki más. Persze ez a rész sem szűkölködik akciódús és izgalmas jelenetekben, mégis hiányérzetem van vele kapcsolatban. Ansel számomra egy nagyon nagy kérdőjel és csalódás is egyben. Ha valaki szeret, akkor annak nem árt, főleg nem ha már régóta együtt vannak. A barátait sem árulja el. Nem tudom, hogy Sarah mégis miért csinált gonosztevőt a kedvesnek látszó lányból. 
Az orgyilkos és az alvilágban Celaena büntetéséből visszatérve találja csak magát igazán átverve. Ha eddig nem gyűlöltétek Arobynnt ezek után biztos, hogy fogjátok. Ott szúrt oda Celaenának, ahol a legjobban fájt neki. Az igazi büntetése csak most következett, hozzáteszem egyáltalán nem érdemelte meg, hogy így átvágják és, hogy miatta menjen végbe egy olyan üzlet, amit egyszer már sikeresen megakadályozott. Arobynn a felszín alatt és már felett is egy igazi féreg. Komolyan mondom, hogy ha Sarah a további kötetekben nem nyírja ki, én fogom!
Az orgyilkos és a birodalom rész számomra a fekete zászlós, mivel Sam és Celaena nem élvezheti sokáig a másik társaságát. Nagyon csúnyán átejtették őket és mind a ketten súlyosan megfizetnek érte. A legjobban Samet sajnálom. Nem ilyen sorsot érdemelt és még az ígéretét sem tudta betartani:
"Szeretlek. És mától soha nem fogunk elválni. Akárhová mész is, én jövök veled. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy egyenesen a pokolba megyünk, én akkor is ott akarok lenni, ahol te vagy. Örökre."





Nemcsak azt sajnálom, hogy végül nem jutott elég idő nekik, hanem azt is, amit Celaenának át kellett élnie. Az rendbe van, hogy orgyilkos, de nem önként és dalolva lett az. Azért kellett orgyilkossá válnia, hogy életben maradhasson. A sok szenvedést és árulást nem érdemelte meg, főleg Távolvéget nem. Akinek igazán ki kellett volna állnia mellette pont az hagyta cserben és árulta el őt. Igen, Arobynn rólad van szó!
Bízom benne, hogy az Éjkorona és A tűz örököse is hasonlóan izgalmas lesz és nem kell soha többet csalósnia Celaenának. Úgyhogy jaj nektek Dorian és Chaol, ha Celaena csalódik valamelyikőtökben. Vigyázzatok nagyon! Amúgy kevés ennyire erős karakternőről olvastam idáig, még ha lehetetlen is a helyzet Celaena, akkor sem adja fel és ez tetszik benne. Nagyon!

Utolsó mondat: " Celaena Sardothien felszegte az állát, és a távolvégi sóbányák területére lépett."

Néhány idézet a könyvből:

" – Sam – mormolta a melléhez simulva. 
    – Hm? 
    Celaena kibontakozott az öleléséből, és hátrébb lépett. 
    – Ha bárkinek, bármikor elmondod, hogy átöleltelek… akkor leszúrlak. 
Sam rámeredt, aztán hátraszegett fejjel felnevetett."


"    – Életem egyetlen titka az, hogy szeretlek téged – mondta, és halványan rámosolygott a lányra. – Már azt gondoltam, hogy ezt magammal viszem a sírba."


  A kiszögellés másik végén Sam bukkant fel. Tetőtől talpig poros volt, a homlokán vérző vágás éktelenkedett, de… 
    Celaena felszegte a fejét.
    – Neked kiabáltam!
    Sam megrántotta a vállát, és hanyagul elindult felé.
    – Úgy gondoltam, pár percet még várhatsz. Végül is a nap hőse én vagyok. – Szemöldökét felhúzta hamulepte homlokán.
    – Szép kis hős vagy! – Celaena a körülöttük lévő romokra mutatott. – Még sosem láttam ennyire slendrián munkát."

2016. március 21., hétfő

Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai

„Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég…”
A mű a végtelen szerelem szívszorítóan gyengéd története. 1946-ban, Észak-Karolinában kezdődik, amikor Noah Calhoun visszatér a második világháborúból. A harmincegy éves férfi, miközben megpróbálja birtokát felvirágoztatni, folyton egy gyönyörű lányra gondol, akivel tizennégy évvel korábban találkozott, és akit eddig mindenkinél jobban szeretett. Az emlékeinek él, egészen addig, amíg a lány meg nem érkezik a városba. Mi történt velük az elmúlt években, és hogyan alakul további életük? Mindezt megtudhatjuk e páratlanul szép, mesterien szőtt, megrendítő és igaz szerelmi regény lapjairól.



Elsősorban szeretném megköszönni a General Press Kiadónak a példányt, nélkülük nem biztos, hogy elolvastam volna. A környezetemben lassan már mindenki, de tényleg mindenki arról beszélt, hogy milyen jók is a Nicholas Sparks regényekből készült filmek. És pont emiatt döntöttem úgy, hogy megpróbálkozom vele, holott tudom, hogy a szirupos romantika nem a kedvencem, sőt... de ebben a regényben sikerült pozitívan csalódnom, mert a tömény romantika ellenére is jó volt. Gondolom ebből már rá is jöttetek, hogy nem vagyok egy romantikus alkat, de azért meg sem vetem azt. Néha jó kiszabadulni az akciódús könyvek világából és elmerülni egy teljesen más műfajban. 
Először kicsit érdekes, na jó furcsa volt Nicholas Sparks írás stílusa, de aztán megszoktam és élveztem a cselekményt. Leginkább azoknak ajánlom, akiknek hiányzik valami az életéből, mert ez a regény egész biztosan ki fogja tölteni azt az űrt. Lehet, hogy a fiatalabb korosztály nem élvezné annyira, de a nők 98%-a biztosan el tudna merülni benne. 
Miután én is elolvastam csak akkor tudatosult bennem, hogy igen ez nekem is tetszett. Ha minden jól megy ebben az évben, akkor olvashattok tőlem még Nicholas Sparks regény értékeléseket. De azt még egyelőre nem árulom el, hogy melyikekről. Egy kis segítség, hogy készült belőle film.



Első mondat: " Vajon hogyan végződik ez a történet?"
Már az első mondat rejtélyesen kezdődik, amit nagyon jó kis csavarnak tartok. Olyan ez, mintha a nagypapa mesélné el nekünk, hogyan is ismerkedett meg a nagymamával. Biztos van olyan, aki nem szívesen hallaná, de ez nem én vagyok. Engem kíváncsivá tett, hiszen mindig is érdekelt, hogy a szerelmes párok hol és hogyan ismerkedtek meg. A tér és idő kifejezése nagyon el lett találva. Tetszett, hogy nem csak a jelen, ami mondjuk ki lehangoló és szívet markoló, hanem a múlt is megjelenik, ami már sokkal jobban tetszik, mivel itt tudhatjuk meg, hogyan is születnek az igaz szerelmek. Szakíthatsz az aktuális pasiddal, de sose tudhatod, hogy tényleg ez lesz a vége, vagy még fogtok találkozni és, hogy kockára fogsz e tenni mindent az illetőért. Csapot-papot otthagyva rohanhatsz hozz, de sose tudhatod, hogy ez e a jó döntés. Ha ismét fellángol a tűz, akkor biztos, hogy jól döntöttél. Noah és Allie a regényben kétség sem fér hozzá, hogy jól döntöttek. Ez a regény sok mindenre megtanít, de talán az egyik legfontosabb gondolata mégis az, hogy ne hagyd elmúlni az igaz szerelmet és ne próbáld helyettesíteni azt. Itt szegény Lonra gondolok. Azért sajnáltam a pasast, de örültem, hogy Noah és Allie újra izzították a dolgot kettejük között. Kevés olyan pasiról olvastam, aki annyira romantikus lenne, mint Noah. Én is nagyon szívesen elmennék vele hajókázni ahhoz a szép tóhoz meg a hattyúkhoz. Noah egy igazán intelligens, irodalom kedvelő férfi és ez a megnyilvánulásainál is látszik. Két kedvenc idézetem is tőle származik.





" Minden imára, amit mondtam, te vagy a válasz. egy dal, egy álom, egy suttogás. Nem tudom, hogy tudtam ennyi ideig nélküled élni. Jobban szeretlek, Allie, mint amennyire te azt el tudod képzelni. Így volt ez eddig is, és így lesz azután is."

"A bánat és szomorúság pillanataiban majd ölellek, ringatlak, átveszem, magamra veszem fájdalmad. Ha sírsz, én is sírok, ha fáj valamid, nekem is fájni fog. Együtt majd megpróbáljuk visszatartani a könnyáradatot, a kétségbeesést, és így együtt járjuk végig az élet rögös útját."


Az jutott eszembe ezekről az idézetekről, hogy ha szerelmi bánatod van ez a könyv segíthet túljutni rajta egy nagy adag fagyival együtt. Az utolsó oldalig tudja tartani benned a remény szikráját, hogy te is, kedves olvasó megtalálhatod a te Noah-dat, az igaz szerelmet. A szakítást pedig úgy kell felfogni, hogy általa egyre közelebb kerültél az Igazihoz, aki csakis rád vár valahol.
Végezetül pedig szeretném megköszönni, hogy elolvastad ezt az értékelést, remélem meghoztam hozzá a kedved, hogy te is részese legyél Nicholas Sparks művészetének.



 

2016. március 20., vasárnap

Anne Eliot: Unmaking Hunter Kennedy: Toplistás szerelem

Hunter tudja, hogy az a balhé a kocsival hülyeség volt. De hát egy popsztártól mindenki azt várja, hogy őrültségeket csináljon, nem? Emiatt még nem kéne az anyjának meg az ügynökének száműznie őt a nagynénjéhez egy isten háta mögötti kisvárosba. Na és kit kérnek meg, hogy segítsen neki álruhában elvegyülni a helyi gimiben? Valami flúgos kiscsajt, aki fiúk közelében teljesen lebénul, és/vagy véletlenül kiüti őket. Remek… 
De fura módon a világhírű énekestől a már-már kórosan félénk Vere valamiért mégsem jön zavarba, sőt Hunter mellett be nem áll a szája, imád vele lógni, és folyton pasiszerző tippekért nyaggatja. Vagyis a tinilányok millióinak bálványa pillanatok alatt a barát zónában találja magát. Na ehhez azért neki is lesz egy-két szava!




Mindig öröm tölt el, amikor megjelenik egy újabb LOL könyv, hiszen tudom, hogy Tijáék csapata jól választ és biztos lehetek benne, hogy egy igazán üde, könnyed sztorit olvashatok. A legújabb LOL tag sem okozott csalódást. Igazi élmény volt olvasni. Cinderék után egy újabb híresség szerelmi életébe nyerhetünk betekintést. Anne Eliot nagyon jól leírta, hogy igazából mi is zajlik a csillogás mögött. Nem minden olyan, mint amilyennek az látszik.
Az eredeti borító egyáltalán nem tetszik, de a magyar borító eszméletlen. Nagyon-nagyon tetszik! Tökéletesen illik a többi LOL könyvhöz. Örülök, hogy a polcom egy ilyen szépséges kötettel lehet gazdagabb. 
Az alapötlet, mint elképzelés és, mint megvalósítás is szuper lett. Egyáltalán nem sablonos, szerintem az idősebb korosztálynak is tetszene. Nagyon sok olyan rész volt benne, amit megjelöltem, mint kedvenc részt. A könyv vastagságához képest szinte pillanatok alatt elolvastam (na jó, talán volt az napok is, de egyáltalán nem tűnt fel). Egyik pillanatban még olvastam, a másikban pedig már a bejegyzést írom róla. Egy kis érdekesség, hogy igaz, hogy a magyar borító jobban tetszik, viszont az eredeti cím (Unmaking Hunter Kennedy) viszi nálam a pálmát. 
Áttérve a történetre eléggé odáig voltam Hunterért, na jó Dustinért. Az elején még nem volt olyan szimpatikus a srác, mivel egy agyatlan szőke srácnak tűnt, aki egyedül még fel sem tud öltözni. Ez egy kicsit illúzióromboló volt, de szerencsére nem maradt ilyen a srác. Személyiségileg nagyon sokat fejlődött és ez nagyon jót tett neki. Igazi könyves álompasivá érett. Persze ha nincs Vere, akkor lehet, hogy ez nem történik meg. Visszatérve Hunterhöz, a klímaváltozás mindig jót tesz, és ez itt sincs másképp. A változás elkerülhetetlen. Ahhoz, hogy újra a "régi" legyen drasztikus változásokra van szükség, de aaki egyszer helyes azt semmilyen béna öltözettel, szemüveggel, hajfestéssel és béna fogszabályzóval sem lehet elrontani. Az "értékek" nemigen változtathatóak. Persze Vere mindent megtesz, de még az ő tudománya sem elég. Lehet, hogy másokat át tudnak verni és végre megtudhatja Dustin, vagyis Hunter, hogy milyen egy tini normális élete, de Vere nem vak és látja az igazi Huntert a Dustin álca alatt. Ehhez jó sok idő kellett, hogy fel is fogja, de nem mindenki veszi észre az igaz szerelmet.




Már kb. a könyv felénél tartottam, amikor már alig vártam, hogy Vere és Hunter összejöjjenek. A legtöbb LOL könyvben csak a végén jönnek össze a főszereplők, és ez olyan rossz, mert ilyenkor még úgy olvasnám tovább, de nincs tovább. Reménykedtem, hogy ők korábban jöjjenek össze, mert olyan viccesek együtt és tök jól ki is egészítik egymást. Azért az vicces volt, hogy mindketten tagadták még saját maguknak is a másik iránt érzett vonzalmat. Vere-t meg lehetett érteni, hiszen mégis ki hinné el, hogy a híres, hihetetlenül szexi Hunter Kennedy vonzódik hozzá. Huntert itt nem értettem, hogy miért akarja tagadni maga előtt, hisz szinte mindenkit megkaphat, akit csak akar, amikor nem Dustin, mivel ilyenkor még a suliban sem vesznek róla tudomást, kivéve ugye Vere-t és a legjobb barátnőjét, Jennát. 
Jennát nagyon bírtam. Igazán vicces volt és ahogy Charlie-val bánt ... de a lényeg, hogy elérte a célját és csak ez számít. Vere már az elején szimpatikus volt a pirulásával és az esetlenségével. Azt be kell vallanom vele kapcsolatban, hogy mindvégig drukkoltam, hogy ne jöjjön össze gyerekkori szerelmével és imádata tárgyával, Curtis-szel, mert mindig rosszul sülnek el az ilyen beteljesedett rajongások. Az elejétől kezdve, hogy Hunter Dustin lett szurkoltam, hogy összejöjjenek és a sok program, közös élmény és őszinteség csak összehozta őket és Hunter Vere miatt lett olyan amilyen, miatta változott meg jó értelemben. Mind a ketten hozzájárultak ahhoz, hogy a másik fél végre az legyen, akinek lennie kell. Ne játszon szerepet és végre önmaga lehessen.




Imádtam ezt a szuper könyvet. Eddig az összes LOL könyv iszonyat jó lett, de ez és a Cinder&Ella számomra azok a könyvek, amik igazán közel állnak hozzám és valamilyen szinten megérintenek. 
Hunter Dustinként igazi édes pasi lett, nemcsak a nagymenő sztár.

"Ki ne ámulna meg egy ilyen lányt? Csak semmi pánik, egyszerűen viccesnek tartom és kész. Nem az esetem. Kizárt dolog. Szórakoztat a látványa, de ez csak nem bűn."

"Hogy akarhatja Charlie, hogy a húga egy ilyen idiótával járjon? És ki ne lenne képes koncentrálni, ha Vere-ről van szó?"
Egyetértek Hunterrel, Curtist én se bírtam!


"Még akkor se, ha csak a barátom akar lenni. Beérem azzal is. Be kell érnem vele. elfogadom, amit kapok, és soha többé nem lépem át azt a bizonyos határt. Akkor sem, ha belehalok."
Említettem már, hogy Hunternek milyen cuki gondolatai vannak? Tisztára el lehet olvadni tőle, de azért Vere-t sem kell félteni. Neki is voltak cuki gondolatai Dustinról/Hunterről. Az egyik kedvencem tőle:

"Lehetséges, hogy a szexi borosta, az izmos hát és a sötét szempilla gondolata minden mást kitörölt az agyából?"

Megnyugtatlak, ez igenis lehetséges.

Volt egy kifejezetten olyan rész, ami a többinél is cukibb volt: Vere és Hunter első csókja. Egy első csóknak pont ilyennek kell lennie. Igaz, hogy nem spontán történt, de akkor is! Még jó, hogy nem Curtisé lett ez a megtiszteltetés. A pillangóknak sem volt ínyére, inkább Hunter mellé pártoltak, amit teljesen meg tudok érteni. Ki ne állna mellé Curtis-szel szemben? Na ugye! :)
 

2016. március 2., szerda

Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis

Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte, ha súlyos árat fizet érte? Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez? 
Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre. 
A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk.




Hűha! Rendesen össze kell szednem a gondolataimat. Egyszerre volt felüdülő olvasmány ás akcióban gazdag történet. Fanni megmutatta, hogy lehet úgy zombis történetet írni, hogy ne legyen sablonos és élvezni is lehessen. Már a történések középpontjába nemcsak Pippa áll, hanem Mya is, a vérvörös hajú lány, aki a családi átok terhe alatt látja a jövőt, de a legfontosabbakat nem látja, pedig kellene, hogy meg tudja fékezni az elkerülhetőt.
A napszemű Pippa Kennben ott hagytuk abba, hogy Pippa és Ruben átkeltek a Vörös-erdőn, hogy elérjenek a kolóniába, ez ugyebár összejött nekik, de bár ne sikerült volna, akkor talán nem utálom meg mégjobban Rubent. Aki olvasta az első részről a bejegyzésemet az tudja, hogy már akkor sem volt a szívem csücske, de most a második részben rendesen megutáltam. Azt még képes voltam elnézni neki, hogy először csúnyának gondolta Pippát, de összejött ennek ellenére vele és talán beleszeretett. Azért talán, amit ebben a részben leművelt az nagyon nagy csalódás nekem. Gyűlöltem érte! Pippán a túlélés miatt beavatkozást kellett elvégezni, és emiatt undorodott meg Pippától Ruben. Ha tényleg szerette volna, akkor képesnek kellett volna lennie elfogadnia őt úgy, ahogy van, nem pedig hátat fordítani neki. Ez nagyon nagy szemétség volt tőle. Ez volt az a pont, ahol rádöbbentem, hogy sose fogja belopni magát a szívembe. Nem lehet mindenki olyan mint Gage. Nagyon nagy volt az öröm, hogy él és ez szerencsére a könyv végére sem változott. Köszönöm Fanni!!!!!! Hajlamosak a kedvenc karaktereim meghalni. Gage-dzsel szerencsém van, de egy másik kedvenctől el kellett búcsúznom, ami miatt nagyon dühös lettem Fannira, mivel ha ő nem lenne, akkor talán mindenki meghalt volna. A düh mellett mérhetetlen szomorúságot is éreztem, mert nem teljesülhetett be a szerelem nála, pedig már olyan közel volt, még csók is csattant el.



Imádtam, hogy mindig volt valami, ami meglepett és izgalomba tartott. Az egyes szemszögek tökéletes kontrasztot alkotott. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy bele lett szőve a mesterséges intelligencia TaMi által és a génmódosítás, génkezelés. Ez utóbbi miatt volt olyan sokszínű a kolónia, ahova Pippáék kerültek. Voltak olyanok, akik váltogatták a színűket, feromont bocsátottak ki, és olyan is volt, aki olyan fehér volt, mint egy sápadt. A születésszabályozást és az elrendezett párokat, mint elképzelést az életben maradáshoz szörnyű volt olvasni, és erről nemcsak nekem ez a véleményem. Egy szereplő emiatt drasztikus lépésre szánja el magát, amit én nem tennék meg soha, és ezen a véleményem sem változtat. Nem vetemednék ilyen őrültségre, nem sodornám halálba embertársaimat. 
Egy picit most rátérek a szereplőkre. Már az elején is nagyon szimpatikusak voltak a Kenn-nek, főleg Hazel és Phil. Hazel azért, mert igazi kishúg benyomását keltette, ami ráébresztett, hogy milyen jó is lenne egy ilyen kíváncsi, életvidám, cserfes kishúg. A szerelmi élete is szóba kerül, de remélem a harmadik részben többet megtudhatok róla és végre beteljesülhetne a szerelme, hiszen akik a végsőkig kitartanak egymás mellett nem lehetnek mással. Ugye?
Phil egy kedves, okos srác, aki mindig is kedvenc mellékszereplőm lesz. Igazi Kenn, mindig próbál higgadt maradni és előrébb helyezi azokat, akik igazán számítanak neki. Ha ő nincs nem is tudom, hogy mi lett volna. 
Myát még talán Pippánál is jobban megkedveltem. Sajnáltam, hogy az elején senki sem hitt neki. Talán minden elkerülhető lett volna és az sem hal meg, akinek nem kellett volna. Az lett volna a legjobb befejezés számomra, hogy a kis kedvencem életben marad, ebben az utolsó sorokig reménykedtem. Myát is sajnálom. A be nem teljesült szerelmet is. Mindig a kedvenceim purcannak ki! Mindig! Bárcsak átírhatnám azt a részt!




Két olyan karakter volt, akit utáltam: Wyatt és Ian. Mind a ketten elszúrták, de legalább megkapták a méltó büntetésüket, Ian legalábbis igen. Wyattról sajnos nincs infóm, de nagyon remélem, hogy nem élte túl. Ruben a harmadik, de ő fog még eleget szenvedni azt hiszem. De ha meghalna se nagyon sajnálnám, Jelly-t jobban sajnáltam. Lehet, hogy érzéketlen vagyok, de Ruben mindent elcseszett és nem hiszem, hogy valaha is jóvá tudná tenni. Az lenne a legjobb, ha örökre elfelejtené Pippát!
Ha választanom kellene a két Mack tesó között egy másodpercig sem gondolkodnék, hogy kit is választanék. Egyértelmű, hogy Gage-t. Örökre belopta magát a szívembe avval, hogy ott volt, amikor Pippának igazán szüksége volt valakire. Úgy kíváncsiságból: van olyan aki Ruben párti?
végezetül pedig szerintem csodálatos lett a borító. Nagyon illik Myához. Szuperül el lett találva! Mostmár nemcsak a harmadik részt várom, hanem azt is, hogy vajon ki lesz a borítón és, hogy van e cseppnyi esélyem arra, hogy Ruben és Mya rosszul mérték fel az életjeleket és még él a kedvencem. Olyan jó lenne.




Fogalmam sincs, hogy fogom kibírni addig, amíg Fanni megírja a trilógia befejező részét és oda kerül a sor, hogy az is végre megjelenjen. Addig is izgulhatok, hogy Fanni vissza hozza e a drágámat. Kimondhatatlanul örülnék neki ha igen, de tudom, hogy erre igazán nincs sok esély, sőt egészen elenyésző, hiszen akit egyszer halottnak tituálnak nem fog csak úgy visszatérni. Arra is kíváncsi vagyok, hogy hova tovább, hogyan fogja alakítani Fanni a történetet és a szerelmi szálakat.  Bízok benne, hogy Gage-nek lesz szerencséje és nem Rubennek. De van egy sanda gyanúm, hogy sajnos Rubennek lesz. Én ezt nem akarom! Azokután, amit Pippával művelt egyszerűen nem érdemli meg. Gage sokkal jobb lenne Pippának! Ha okos, márpedig az, akkor jól dönt és örökre kiveti Rubent a szívéből!!!!!!