2016. január 22., péntek

Laura Arkanian: Holdezüst, vérarany

Szerelem, harc, szövetség
Vámpírnak lenni jó – kivéve, ha a kedvesed egy vérfarkas.
Peter és Andrea éli a fiatalok életét, randiznak, szakítanak, ám egyszer egymással találkoznak.
De nem sejtik, hogy kicsoda a másik, és túl későn jönnek rá.
A szerelem azonban dacol a törvénnyel, nem tűr határokat. Ketten megalapítják a renegát falkát.
Csakhogy a város kényes egyensúlya felborul. Vámpírok és vérfarkasok összecsapnak, de a saját kolóniákon belül is elindul a hatalmi harc.
Ki lesz az új vezető? Hogy éled túl a testvéreid bosszúját?
Lehet-e a szeretni valakit, aki ennyire más?
Tarts velünk az izgalmas körjátékban, ahol a szerelem és a halál kéz a kézben jár.
Sajátos hangulatú, izgalmas, lendületes történet némi humorral és éppen csak annyi romantikával megfűszerezve, amennyi elég ahhoz, hogy fenekestül felfordítsa egy város életét – nap és hold alatt.



Úgy kezdtem el olvasni Laura Arkanian könyvét, hogy ennek jónak kell lennie, már csak azért is, mert ő fordította le a népszerű Luxen sorozatot és azt nagyon szeretem, szóval úgy voltam vele, hogy rossz nem lehet. Még véletlenül sem szeretném összehasonlítani a Luxent a HV-vel, mivel a fordítás és az írás is más lapra tartozik.
Amikor először olvastam a fülszöveget, akkor utána azt hittem, hogy valami nyáltól csöpögős vámpíros-vérfarkasos love storyt fogok kapni, akiket anyuci és apuci eltiltott egymástól, de nem ezt kaptam. Csalódott voltam, viszont pozitív értelemben. 
Tudni kell rólam, hogy ha választani kell, akkor vámpír helyett vérfarkast választanék.




A könyv eleje egy kicsit zavaros volt nekem, túl sok szemszöget olvashattam és ez egy kicsit megzavart, de ahogy egyre jobban belemerültem a történésekbe ez a zavarodottság teljes mértékben megszűnt.
Nehezen tudtam elhinni, hogy Andrea és Peter nem is sejtette, hogy a másik is másvérű. Erre Peter vezére, Thomas Scott jött rá először és ki is tagadta a klánból testvérét. Andrea vezére már nem volt ilyen erős és elismerte az Új Hold Klán létezését, amivel megindította a háborút a vámpírok és a vérfarkasok között. Talán a legjobban az Ezeréves Klánbeli Christian akarta eltüntetni az új klánt a Föld színéről, már csak azért is, mert George-ot sem kímélte. Itt most jöhetne az a rész, hogy mennyire gyűlöltem Christiant, de nem fog jönni ez a rész, mert ő volt a kedvenc szereplőm a Holdezüst részben. Hiába akarta megsemmisíteni Andreát és Petert, nem tudtam utálni ezért. Ő lett és ő is marad a kedvenc szereplőm. Miután a támogatója, Jonas megöli magát sejti, hogy nem számíthat a klánja segítségére, de ez sem hátráltatja vissza, hogy csapást mérjen Alice és Andrea klánjára. Ha kell kiáll a saját klánjával, és ezt is teszi. Azt, hogy nem tudja befejezni, amit eltervelt, csakis amiatt van, hogy vezére gyengébbnek bizonyul Peternél, de még ő sem ússza meg olyan könnyen a harcot. A két farkas viadalát.
Miután Andrea nem tudja ellátni Petert kényteleb szólni Sullivannek, aki szintén kedvencem. Julie ébredezése már csak hab a tortán.
Christian szerencséjének mondható, hogy mint kiderült munkatársa lánya Andrea és nem is kellett keresnie őt. Az egyetem előtt sikerül is úgymond elrabolni és tervei szerint két tanu előtt megölni, de a tanuk késése miatt erre már nem kerülhetett sor, mert Peter pisztollyal szíven lőtte Christiant. Melyik kétségbeesett farkas, ismétlem farkas vetemedik ilyen gyávasághoz? Sokkal jobban örültem volna, ha legalább esélye lett volna Christiannek, de nem volt. Egy gyáva farkas "keze" által halt meg. Ez Peterre nézve szégyen!


R.I.P. Christian!

Bevallom, hogy Andrea és Peter kapcsolata nem ragadott meg. A többi szereplő gondolatai, mozzanatai sokkal jobban megfogtak. A Véraranyban sem változott a helyzet, sőt Julie-t sokkal jobban megkedveltem, mint a nővérét. Az meg vicc, hogy Christian vagyonát és mindenét Andreáék örökölték, sőt még rokonok is voltak. Ez csakis a sors fintora lehet. Ebbe a részbe úgymond Andrea miatt lett az Ezeréves Klán vezére Noah Fox, de nem bánom, mert nagyon megkedveltem. Még Alice-nek is segített, hogy az ikrei életben maradjanak. Amúgy vicces, hogy Fox (róka) és közbe meg farkas. Ez a rész valamivel misztikusabb és magával ragadóbb volt számomra. Lehet, hogy Jake miatt, nem tudom, de még jobban meggyűlöltem Andreát, ezáltal közelebb, egyre közelebb került hozzám Julie karaktere. Sajnáltam, hogy Sullivant kitagadta a aklánja, de a végén Peter helyesen cselekedett és bevette az övébe.
Tetszett ahogy bele lett szőve George és Rosemary átka, ha úgy tetszik. Julie-ra pedig érdemes lesz még odafigyelni.

 Egy kis érdekesség, hogy Laura világában mindkét nem lehet vámpír, viszont farkas csakis a hímneműek. Evvel és pár idézettel búcsúzom tőletek nap és hold alatt.

"Csak hát a név, amin bemutatkozott… Ismerte a nevet, ismerte a hozzá tartozó arcot is. Noah Fox a város egyik közismert és közkedvelt alakja volt, zeneszerző és előadóművész. Mikor kérjen autogramot tőle, előtte vagy utána, hogy megbeszélték, a történtek után mi legyen a város rendje? 
Feltéve, hogy lesz alkalma bármit is kérni. Átharapott torokkal nehéz."

"Ne ölj, ha nem muszáj. A rövid penitencia, amelyet nem éppen szabályos gyónása után kapott, amikor először vette ember vérét, túl könnyűnek tűnt. De aztán éveket, évtizedeket töltött el a sötétben, és minden mindegy lett… ezt az egyet kivéve."

1 megjegyzés:

  1. Már régen készülök elolvasni a könyvet, de eddig valahogy nem jött össze. Mindig volt más, amit inkább olvastam. Úgy voltam vele, hogy majd egyszer... Most a bejegyzésednek köszönhetően annyira kíváncsi lettem, hogy tutira ez lesz a következő könyv az elolvasandók listáján!!! :)

    VálaszTörlés