2015. november 5., csütörtök

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért. 
Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. 
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?




Emlékszem, hogy amikor elsőnek olvastam a kis prospektusban a Pippa Kenn mini fülszövegét egyáltalán nem vett meg magának, majd a teljes fülszöveg se nyerte el a tetszésemet. Szóval úgy voltam vele, hogy majd egyszer talán elolvasom. Ez a talán annak Fanni miatt volt, hiszen azért kiváncsi voltam, hogy mégis miről is írt, mert ugye számomra nem derült ki az a fülszövegből, hogy ez igenis egy izgi, zombis könyv. Erre először egy blogger könyvkritikájában jöttem rá. Innentől kezdve kezdtem el érdeklődni utána erősen és úgy voltam vele, hogy ezt a történetet nekem el kell ezt a könyvet olvasnom mindenféleképpen.
Majd ezután ráleltem egy nyereményjátékra, ahol pont A napszemű Pippa Kenn volt a főnyeremény. Úgy voltam vele, hogy nevezek és meglátom, hogy mi lesz. Nem fűztem hozzá túl sok reményt, hogy pont én leszek az, aki meg is nyeri, de hát így lett. Én lettem a nyertes. Így egy kedves bloggernek hála olvashattam el Fanni könyvét.

Egyáltalán nem bántam meg! Sőt, örülök, hogy végre elolvastam.




Mindig öröm egy jól megírt könyvet olvasni, és ez pont ilyen. Rövidsége ellenére tele van izgalommal és fordulatokkal. Nagyon tetszik, hogy több szemszögből ismerhettem meg a történéseket ( Pippa, Ruben, Gage, Peter, Paul és Victor Kenn ).

Igazából, amíg Ruben fel nem tűnt Pippa élete maga volt a komfortosság, nyugalom, béke és magány, mivel a regény idejéhez viszonyítva 5 évvel ezelőtt Pippa apja odaveszett egy sápadt támadás során. 
Be kell ismernem, hogy nem volt szimpatikus Ruben a legelején, hiszen csúnyának tituálta Pippát, majd mégis megszépült a szemében és beleszeretett. Azt hiszem erre mondják azt, hogy ha nincs ló a szamár is megteszi vagy valami hasonló. Ez annyira furcsa. Úgy látszik, hogy sosem fogom megérteni ezt az egész szerelem dolgot. Ha valakit csúnyának gondolok, akkor abba nem fogok beleszeretni. 




Azt nagyon sajnáltam, hogy Ruben és Gage elvesztette egymást a sápadtak miatt. Senkinek sem kívánom azt, hogy szakadjon el a testvérétől. Szörnyű lehetett azt gondolni, hogy Gage halott. Én személy szerint reménykedtem benne, hogy ne haljon meg és a végén ki is derült, hogy él. :)





Pippa helyében én az erődházban maradtam volna, és nem mentem volna Rubennel a kolóniához, a "biztonságba" vadidegenek közé. Útjuk során átkeltek a Vörös erdőn , majd Kelsei házában lábadoztak. Utána összefutottak Kutyaorrúékkal és majdnem odavesztek a horda miatt, de végül elérték a menedéket, ahol Pippát a nagybátyja várta.




Kedvenc szereplő. Gage

Idézetek:

"– Bizony, különlegesnek kell lennie. Nem egyszerű elviselni a végtelen dumatengert, ami kiömlik a szádon."

– Miért is kellett nekem mászni először? – kérdeztem összevont szemöldökkel. 
… 
– Mert nagyon jó volt végignézni, ahogy félmeztelenül, a passzentos fekete nadrágodban felküzdötted ide magad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése