Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az.
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…
Bevallom őszíntén nagyon tetszett a Menedék folytatása, a Razorland-trilógia második része. Számomra az első negyede a könyvnek nem volt olyan izgalmas. Ekkor igazából még semmi nem történt. Ann bemutatja Megváltást, Pikknek iskolába kell járnia, ahol folyton kigúnyolják illetve piszkálják. Caroline Bigwater már az első pillanatoktól ellenszenves, ő az a karakter, akit gyűlöltem olvasás közben. Szerencsére csak egy nagyon mellékszereplő. Azt még képes vagyok elfogadni, hogy utálja Pikket, mivel ez egy természetes emberi dolog, hogy nem kedvelünk mindenkit. De amit ő csinál az már túlzás! Oké, gyűlölködjön magában, de ne fordítsa Pikk ellen az embereket.
Úgy gondolom, hogy igaz, hogy Hosszúpuska nem szeret főnök lenni, mégis egész jól csinálta és kézben tartotta a helyőrséget. A férfiak többsége nem vette komolyan a feladatát, örködés közben még el is aludtak, aminek meg lett a böjtje és egy mutáns belopakodott a táborukba és tüzet lopott, amit Pikk ugyan észrevett, de későn. Hihetetlen volt olvasni ezt, mivel eddig azt gondoltam, hogy a mutánsok csak ölni tudnak, de ezek szerint gondolkodnak is és a könyv végén az egyikük még utánozza is Pikk szavait. Talán mégsem tudatlan lények ezek a mutánsok.
Jól bizonyítja Pikk vakmerőségét, hogy Fakóval és Kószával együtt belopóznak az erdő mélyére, ahol egy korcs falut találnak, de nem akármilyen korcsokkal: nőkkel és gyerekekkel. Ezek után már igazán nagyon érdekel, hogy akkor mik is ezek a korcsok. Esetleg emberek voltak valamikor? Elképzelhető, bár szerintem ennek eléggé csekély az esélye.
Amikor Fakót és Franket elrabolják a mutánsok Pikk és Kósza az egyedüliek, akik két társukkal együtt indulnak a megkeresésükre. Az, hogy megtalálják Fakót Kósza érdeme, mivel nagyon jól tud nyomot olvasni. Pikk próbál észrevétlenül beosonni a mutánsok alvó táborába, hogy kiszabadítsa Fakót, és ekkor látja meg a ketrecbe zárt embereket. Sikeresen kimenekíti Fakót, aki elmondja, hogy mi lett Frankkel. Higgyetek nekem, nem akarjátok tudni!
Miután a földművesek betakarítják a termést és elindulnának vissza Megváltásba a mutánsok rajtuk ütnek, és nagyon kevés helyőrség tag jut vissza. Hosszúpuska oda is veszik, Pikk pedig súlyosan megsérül.
Bigwater elöljáró tájékoztatja Pikket arról, hogy Hosszúpuska ráhagyott mindent. Pikk a házat Fakónak adja. tudja, hogy a sok szörnyűség után örülne a magánynak.
A lincshangulat elkerülése végett úgy határoz Bigwater elöljáró, hogy elküldi Pikket segítségért, mivel a mutánsok elkezdték megostromolni a várost. Vele tart Kósza, Tegan és Fakó is.
Összességében nagyon tetszett és várom a befejező részt. Pikk és Fakó kapcsolatáról azért nem írtam, mert nem értem Fakót. Egy lánnyal szemben tisztességtelen ilyet tenni. Ne játssza a "Srzeret, nem szeret" játékot. Mindenesetre drukkolok Kószának, hogy végre bolfog legyen egy lány mellett, hiszen sokat fejlődött a jelleme és nagyon is megérdemli.
Idézetek:
"Szeretni veszélyes dolog, sokat veszíthet az ember. Persze a magánynak is megvannak a maga hátulütői."
"– És te – puhatolóztam tovább – már akkor érezted ezt a… földrengést?
– A földrengést? – ismételte nevetve. – Igen. Már az első csókunknál rengett a föld."
Kószával búcsúzom tőletek. Szerintem nekem már ő marad a perfect Kósza :)
És egy kis ízelítő a könyvhöz:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése