Ann Aguirre: Helyőrség

Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja. 
Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az. 
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…

Bevallom őszíntén nagyon tetszett a Menedék folytatása, a Razorland-trilógia második része. Számomra az első negyede a könyvnek nem volt olyan izgalmas. Ekkor igazából még semmi nem történt. Ann bemutatja Megváltást, Pikknek iskolába kell járnia, ahol folyton kigúnyolják illetve piszkálják. Caroline Bigwater már az első pillanatoktól ellenszenves, ő az a karakter, akit gyűlöltem olvasás közben. Szerencsére csak egy nagyon mellékszereplő. Azt még képes vagyok elfogadni, hogy utálja Pikket, mivel ez egy természetes emberi dolog, hogy nem kedvelünk mindenkit. De amit ő csinál az már túlzás! Oké, gyűlölködjön magában, de ne fordítsa Pikk ellen az embereket.

Még mindig nagyon bírom Pikket. Elszánt, igazi könyves harcos hősnő. A vakmerősége nem ismer határokat. A legtöbb férfi gyáva volt Megváltásban, mivel a mutánsok szétbarmolták a veteményt és egyikőjük sem akart önként és dalolva jelentkezni a helyőrségbe. Pikk volt, lány létére az egyedüli, aki önként jelentkezett Fakó, Kósza és Hosszúpuska mellett. A többieket kisorsolták és akiket kihúztak bizony nem örültek. Csak rossz érzés lehetett, hogy egy lány sokkal tökösebb, mint a férfiak többsége.
Úgy gondolom, hogy igaz, hogy Hosszúpuska nem szeret főnök lenni, mégis egész jól csinálta és kézben tartotta a helyőrséget. A férfiak többsége nem vette komolyan a feladatát, örködés közben még el is aludtak, aminek meg lett a böjtje és egy mutáns belopakodott a táborukba és tüzet lopott, amit Pikk ugyan észrevett, de későn. Hihetetlen volt olvasni ezt, mivel eddig azt gondoltam, hogy a mutánsok csak ölni tudnak, de ezek szerint gondolkodnak is és a könyv végén az egyikük még utánozza is Pikk szavait. Talán mégsem tudatlan lények ezek a mutánsok. 

Jól bizonyítja Pikk vakmerőségét, hogy Fakóval és Kószával együtt belopóznak az erdő mélyére, ahol egy korcs falut találnak, de nem akármilyen korcsokkal: nőkkel és gyerekekkel. Ezek után már igazán nagyon érdekel, hogy akkor mik is ezek a korcsok. Esetleg emberek voltak valamikor? Elképzelhető, bár szerintem ennek eléggé csekély az esélye.
Amikor Fakót és Franket elrabolják a mutánsok Pikk és Kósza az egyedüliek, akik két társukkal együtt indulnak a megkeresésükre. Az, hogy megtalálják Fakót Kósza érdeme, mivel nagyon jól tud nyomot olvasni. Pikk próbál észrevétlenül beosonni a mutánsok alvó táborába, hogy kiszabadítsa Fakót, és ekkor látja meg a ketrecbe zárt embereket. Sikeresen kimenekíti Fakót, aki elmondja, hogy mi lett Frankkel. Higgyetek nekem, nem akarjátok tudni!

Miután a földművesek betakarítják a termést és elindulnának vissza Megváltásba a mutánsok rajtuk ütnek, és nagyon kevés helyőrség tag jut vissza. Hosszúpuska oda is veszik, Pikk pedig súlyosan megsérül.
Bigwater elöljáró tájékoztatja Pikket arról, hogy Hosszúpuska ráhagyott mindent. Pikk a házat Fakónak adja. tudja, hogy a sok szörnyűség után örülne a magánynak.

A lincshangulat elkerülése végett úgy határoz Bigwater elöljáró, hogy elküldi Pikket segítségért, mivel a mutánsok elkezdték megostromolni a várost. Vele tart Kósza, Tegan és Fakó is.
Összességében nagyon tetszett és várom a befejező részt. Pikk és Fakó kapcsolatáról azért nem írtam, mert nem értem Fakót. Egy lánnyal szemben tisztességtelen ilyet tenni. Ne játssza a "Srzeret, nem szeret" játékot. Mindenesetre drukkolok Kószának, hogy végre bolfog legyen egy lány mellett, hiszen sokat fejlődött a jelleme és nagyon is megérdemli.

Idézetek:

"Szeretni veszélyes dolog, sokat veszíthet az ember. Persze a magánynak is megvannak a maga hátulütői."

"– És te – puhatolóztam tovább – már akkor érezted ezt a… földrengést? 
– A földrengést? – ismételte nevetve. – Igen. Már az első csókunknál rengett a föld."

Kószával búcsúzom tőletek. Szerintem nekem már ő marad a perfect Kósza :)

És egy kis ízelítő a könyvhöz: