2015. november 25., szerda

Ann Aguirre: Helyőrség

Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja. 
Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az. 
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…





Bevallom őszíntén nagyon tetszett a Menedék folytatása, a Razorland-trilógia második része. Számomra az első negyede a könyvnek nem volt olyan izgalmas. Ekkor igazából még semmi nem történt. Ann bemutatja Megváltást, Pikknek iskolába kell járnia, ahol folyton kigúnyolják illetve piszkálják. Caroline Bigwater már az első pillanatoktól ellenszenves, ő az a karakter, akit gyűlöltem olvasás közben. Szerencsére csak egy nagyon mellékszereplő. Azt még képes vagyok elfogadni, hogy utálja Pikket, mivel ez egy természetes emberi dolog, hogy nem kedvelünk mindenkit. De amit ő csinál az már túlzás! Oké, gyűlölködjön magában, de ne fordítsa Pikk ellen az embereket.






Még mindig nagyon bírom Pikket. Elszánt, igazi könyves harcos hősnő. A vakmerősége nem ismer határokat. A legtöbb férfi gyáva volt Megváltásban, mivel a mutánsok szétbarmolták a veteményt és egyikőjük sem akart önként és dalolva jelentkezni a helyőrségbe. Pikk volt, lány létére az egyedüli, aki önként jelentkezett Fakó, Kósza és Hosszúpuska mellett. A többieket kisorsolták és akiket kihúztak bizony nem örültek. Csak rossz érzés lehetett, hogy egy lány sokkal tökösebb, mint a férfiak többsége.
Úgy gondolom, hogy igaz, hogy Hosszúpuska nem szeret főnök lenni, mégis egész jól csinálta és kézben tartotta a helyőrséget. A férfiak többsége nem vette komolyan a feladatát, örködés közben még el is aludtak, aminek meg lett a böjtje és egy mutáns belopakodott a táborukba és tüzet lopott, amit Pikk ugyan észrevett, de későn. Hihetetlen volt olvasni ezt, mivel eddig azt gondoltam, hogy a mutánsok csak ölni tudnak, de ezek szerint gondolkodnak is és a könyv végén az egyikük még utánozza is Pikk szavait. Talán mégsem tudatlan lények ezek a mutánsok. 




Jól bizonyítja Pikk vakmerőségét, hogy Fakóval és Kószával együtt belopóznak az erdő mélyére, ahol egy korcs falut találnak, de nem akármilyen korcsokkal: nőkkel és gyerekekkel. Ezek után már igazán nagyon érdekel, hogy akkor mik is ezek a korcsok. Esetleg emberek voltak valamikor? Elképzelhető, bár szerintem ennek eléggé csekély az esélye.
Amikor Fakót és Franket elrabolják a mutánsok Pikk és Kósza az egyedüliek, akik két társukkal együtt indulnak a megkeresésükre. Az, hogy megtalálják Fakót Kósza érdeme, mivel nagyon jól tud nyomot olvasni. Pikk próbál észrevétlenül beosonni a mutánsok alvó táborába, hogy kiszabadítsa Fakót, és ekkor látja meg a ketrecbe zárt embereket. Sikeresen kimenekíti Fakót, aki elmondja, hogy mi lett Frankkel. Higgyetek nekem, nem akarjátok tudni!

Miután a földművesek betakarítják a termést és elindulnának vissza Megváltásba a mutánsok rajtuk ütnek, és nagyon kevés helyőrség tag jut vissza. Hosszúpuska oda is veszik, Pikk pedig súlyosan megsérül.
Bigwater elöljáró tájékoztatja Pikket arról, hogy Hosszúpuska ráhagyott mindent. Pikk a házat Fakónak adja. tudja, hogy a sok szörnyűség után örülne a magánynak.







A lincshangulat elkerülése végett úgy határoz Bigwater elöljáró, hogy elküldi Pikket segítségért, mivel a mutánsok elkezdték megostromolni a várost. Vele tart Kósza, Tegan és Fakó is.
Összességében nagyon tetszett és várom a befejező részt. Pikk és Fakó kapcsolatáról azért nem írtam, mert nem értem Fakót. Egy lánnyal szemben tisztességtelen ilyet tenni. Ne játssza a "Srzeret, nem szeret" játékot. Mindenesetre drukkolok Kószának, hogy végre bolfog legyen egy lány mellett, hiszen sokat fejlődött a jelleme és nagyon is megérdemli.

Idézetek:

"Szeretni veszélyes dolog, sokat veszíthet az ember. Persze a magánynak is megvannak a maga hátulütői."

"– És te – puhatolóztam tovább – már akkor érezted ezt a… földrengést? 
– A földrengést? – ismételte nevetve. – Igen. Már az első csókunknál rengett a föld."

Kószával búcsúzom tőletek. Szerintem nekem már ő marad a perfect Kósza :)




És egy kis ízelítő a könyvhöz:



2015. november 16., hétfő

Polly Shulman: Rajongás

Jane Austennak még soha nem voltak ilyen barátai…
„Kevés olyan dolog van, ami jobban megviselhet egy értelmes embert, mint ha szeretetből és megszokásból ragaszkodik egy Rajongóhoz.” Julie mindezt keserű tapasztalatból tudja. Legjobb barátnője, Ashleigh, vadul csapong egyik mániától a másikig, és őt is belerángatja őrült terveibe. Ashleigh legújabb szeszélye egyben Julie saját szenvedélye is: Jane Austen nagyszerű szerelmi regénye, a Büszkeség és balítélet. Julie azon kapja magát, hogy múlt századi divat szerint felöltözve és erősen vonakodva besurran Ashleigh-vel egy fiúiskola báljára, abban a reményben, hogy ott hősökre lelnek. Sajnos, mindketten ugyanabba a fiatalemberbe szeretnek bele, a jóképű és lovagias Grandison Parrba. Vajon Julie-nak választania kell a barátnője iránti hűség és a szerelem között? Vagy talán Ashleigh zavarbaejtő bohóckodása végképp elüldözi a fiút, mielőtt Julie lehetőséget kapna?



Magamtól nem igazán olvastam volna el. Egy kedves ismerősöm ajánlgatta mindig, hogy olvassam el, de nem igazán fogott meg sem a borító, sem a fülszöveg. Aztán ő az én unszolásomra olvasta el a Luxen sorozatot, szóval úgy gondoltam, hogy ennyivel tartozom neki és bízok az ízlésében. Nem bántam meg, hogy beszereztem...
Könnyed, romantikus és néhol vicces. Pont egy olyan olvasmány, amit egy hosszú nap után szívesen veszek a kezembe és merülök el benne. Meglepő módon elég hamar kiolvastam, pedig alig volt időm olvasni az elmúlt napokban.

A történet Ashleigh és Julie barátságáról szól. Ashleigh egy Rajongó, aki mindig talál valami új elfoglaltságot, hobbit magának. Ez olyasmi lehet, mint amikor az ember huzamosabb ideig hallgat egy előadót majd vált és mást kezd el ezerrel nyomatni. Ashleigh legújabb rajongásának tárgya a Büszkeség és balítélet Jane Austentől, ami egyben Julie nagy kedvence is. Bevallom én még nem olvastam, szóval fogalmam sincs, hogy miről is szól tulajdonképpen. Mr Darcyról sem tudok semmit, szóval az utalásokat se nagyon fogtam fel hiányos ismereteim miatt.

Ashleigh

Ashleighnek támad egy ötlete, hogy Julie-val szökjenek be a Balmoral fiúiskola báljára és akkor hátha megtalálják az ő Darcyjukat. A portás a meghívó nélkül nem akarja beengedni őket, de Parr és Ned megoldották a helyzetet és végül a két lány bejut a bálra. Jól érezték magukat és meg is találták a Darcyjukat, habár ez még elsőre nem is tudatosult bennük. Julie-nak már azelőtt tetszett Parr, hogy megismerte volna. De azt hitte, hogy Ashleigh is odavan érte, így inkább lemondott róla, vagyis inkább csak próbált lemondani róla. 

Julie

Ashleigh is azt hitte, hogy Parr tetszik neki, de a sok közösen együtt töltött idő összehozta őt Neddel. Ehhez nagyban hozzájárult a balmoralos musical, amiben Ash és Jules is szerepet kapott. Igaz, hogy Jules első csókja Zachkel történt, mégis Parr volt neki az igazi.
Igaz, hogy Julia nem tudta, hogy kitől jöttek a versek, illetve a szonett, de Parr is benne volt a lehetőségek között Seth és Ned mellett.

Ned
Amikor Parr a hóban Julie ablaka előtt volt én már tudtam, hogy ő az, bár már az elején sejtettem. Nagyon aranyos volt, hogy együtt aludtak az ágyban, persze szigorúan távol egymástól, amit Parr nem tartott be alvás közben és kiskifli-nagykifli helyzetet teremtett elő. Nagyon örültem, hogy a végén Parr és Julie összejött és annak is, hogy Ash végre megtalálta Nedet.

Parr

Számomra túl rövid volt, és még olvastam volna belőle jó sokat. Nem tudja esetleg valaki, hogy lesz e folytatása? Én nagyon örülnék neki.
Úgy gondoltam, hogy ezt az értékelést annak ajánlanám, aki miatt elolvastam Polly regényét. szóval, köszönöm Manni az ajánlást.

Idézetek:

"El tudsz képzelni egy romantikus jelenetet, ahol távolról halk zene szól, lágy szellő fújdogál, és lámpások pislákolnak, miközben minden holdfényben fürdik? Látsz engem, ahogy megborzongok, míg Parr gyengéden rám teríti a köpenyemet? Látod, amint véletlenül rajtam felejti a karját, miközben a korláthoz hajolunk, és a csillagokat bámuljuk? Szép álmok!"

"Jobb cipőm lerepült a lábamról. Parr megfogta a könyökömet. 
– Óvatosan, Hamupipőke! – mondta, elkapva a cipőt. Érte nyúltam, de nem adta oda. – Megtartsam ezt arra az esetre, ha újra meg kell keresselek? 
– Ha megtartod, ölben kell odavinned a tökhintómhoz. 
– Ne kísérts!"

"Nem tudtam eldönteni,kire hasonlított inkább: egy mesebeli hercegre, vagy egy régimódi, öreg cipőárusra… arra a fajtára, akihez talán téged is elvitt a nagymamád kiskorodban, és aki egy hideg fémeszközzel mérte meg a lábad. 
Mégis a herceg mellett döntöttem. A cipőárusnak, jutott eszembe, volt egy kopasz folt a feje búbján, de Parr haja sűrűn és szőkén csillogott a holdfényben."

"– Boldog születésnapot! – mondta Samantha. – Ezeket a hülye bátyám küldi. Személyesen adom át, hogy meggyőződjek róla, az üzenetet is tisztán érthetően kapod meg. Ezek nem romantikus virágok. Ezek boldog-születésnapot, sajnálom-hogy-molesztáltalak, meg-tudsz-valaha-bocsátani-vagy-meg-kell-hogy-öljön-a-nővérem virágok."

Ha igazán romantikus hangulatba szeretnétek kerülni olvasás közben. Tökéletesen illik a könyvhöz szerintem.

Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája + NYEREMÉNYJÁTÉK

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.

Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.



A Twister Media jóvoltából olvashattam el ezt a nem mindennapi történetet. Köszönöm a recenziós könyvpéldányt. Ilyen kis cukisággal kezdődik a történet:

"Ősidőknek erejében
Két kastély áll, fej fej mellett,
Egy a Jónak, egy Gonosznak,
Együtt, de mind mást tanulnak.
Menekülnél, de nem lehet,
Kifelé csak mese vezet." 



 Már a borító elvarázsolja az embert. Mindig is szerettem a hattyúkat és ezen a könyvön kifejezetten jól állnak. Örülök, hogy a kiadó nem cserélte le a borítót és megtartotta az eredetit. Eszméletlenül néz ki! Teljesen odavagyok érte. Rögtön a könyv elején található egy rajz a két iskoláról és húh Iacopo Bruno aztán tud rajzolni. Az egyes fejezeteknél lévő rajzok is eszméletlenek.






Nekem nagyon tetszik az alapsztori. Ez az egész mesevilág teljesen elvarászolt. Hihetetlenül jól meg van írva. Rég olvastam ilyen jó fantasy könyvet. Számomra minden egyes oldal izgalmas volt, lap lap után faltam az egyes fejezeteket. Képtelen voltam letenni. Erre kevés könyv képes. Azt kell, hogy mondjam Soman Chainani igazán tud valamit.

Az egész történet ott kezdődik, hogy a Gazgató el fog vinni két gyereket. Sophie ezt várja is, mivel ő akar lenni az egyik. Ő magát mindig is Jónak gondolta. Szívesen lenne hercegnő. Még Agathával is barátkozik, hogy növelje a jó cselekedetei számát. Azon a bizonyos éjjelen el is jön érte a Gazgató és magával is viszi. Agatha próbálja ezt megakadályozni, de nem sikerül neki, így ő is a Gazgató keze közé kerül és Sophie-val együtt mennek a Jók és Rosszak Iskolájába.




Sophie totálisan biztos benne, hogy ő Jó és meg fogja találni a hercegét és a boldog befejezést, de a csontmadár a Rosszakhoz dobja le, míg Agathát a Jókhoz. Az iskola diákjai azt hiszik, hogy tévedés történt, de nem. Sophie mindent elkövet, hogy a Jókhoz kerüljön, de nem sikerül neki odakerülni. Eközben Agatha haza szeretne menni. Az első megpróbáltatások is azt sugallják, hogy hiba történt, hiszen Sophie és Agatha is gyengén teljesítenek az órákon. Apropó órák. Megpróbáltam összeszedni, hogy milyen órákra jártak a Jók, a Rosszak és, hogy milyen közös óráik voltak.



Jók órái:
- hogyan lehet kedvesebb a mosolyunk
- állatok beszéde óra ( kutyaugatás, bagolyhuhogás )
- óhajhalraj
- hogyan élhetitek túl az Ezeregyéjszakát
- Ezeregyéjszaka- stílusú szépségtrükkök
- tánc
- hőstörténetek óra
- jótettek óra
- varázsige modul
- ismerd fel az állatok ürülékét modul
- báli szokások és hagyományok

Rosszak órái:
- elcsúfítás
- hogyan kell Aranytojó Libát idomítani
- átkok és halálos csapdák óra
- különleges képességek
- köpönyegek helyes használata
- híres Nemezisekről szóló óra
- ősz haj ( denevérszárny főzet )
- csatlóstréning
- állatok beszéde óra
- Nemezis álom
- különleges tehetségek óra
- Mesetlon edzés
- csúfíts el báltermet

A Jók és Rosszak közös órái, ahol mindkét iskola egyszerre van jelen:
- tündérmese- túlélő tréning
- hullahernyó keresés és evés
- koporsó próba
- egy hétig gondozzanak egy-egy állatot
- forráskutak használata
- fára mászás
- az "erdő flórájának" tanulmányozása
- hogyan hagyjunk használható nyomokat
- madárijesztő- túlélés
- varázslás: vízvezénylés, időjárás manipuláció, mogrifikáció azaz átalakulás növénnyé vagy állattá
- laktató ételek rovarokból




A megpróbáltatások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a két lány kezdjen beilleszkedni az iskolájukba. Sophie hisz benne, hogy Tedros, Arthur király fia az ő hercege, de kiderül, hogy Tedros hercegnője nem más, mint Agatha. Mindvégig azért teljesített jól Sophie, mert Agatha segített neki és Tedros ezáltal nem Sophie-t választotta örökösen, hanem Agathát, aki ennek nem örül. Gyűlöli a herceget. Miután Sophie és Agatha összevesznek Sophie majdnem elbukik a Mesetlonon, az előversenyen is elbukott, mivel nagyon megbántotta Agathát, így a lány nem segített neki többet. Mesetlon előverseny feladatok:
- álca/ álöltözet, amely "első látásra" elriasztja a Végesteleneket
- tűzóriás szelídítése
- átok, amit csak az tud levenni, aki kimondta
- bűztroll leszerelés
- gyilkolásgyakorlat
De Agatha mint mindig kisegíti és miatta megy tönkre Tedros és Sophie kapcsolata. Az igazi nagy bajok és megpróbáltatások még csak most kezdődnek.



Agatha végre elhiszi, hogy ő tényleg Jó és szép. Tedros még a bálra is elhívja. Sophie meg kezd beletörődni abba, hogy ő Rossz és kezd elcsúnyulni. Bíbírcsókjai lesznek és megőszül.
A befejezésről csak annyit, hogy váratlan, tele van meglepő fordulatokkal és IMÁDOM. Nem szeretném lelőni a "poént".
Iszonyatosan várom a következő részt. A könyv vége nekem kicsit függővéges, szóval ide azt a második kötetet.
A leginkább jellemfejlődést számomra Hester érte el, ami miatt kedveltem meg igazán. Persze én mindvégig szurkoltam Agathának, hogy találja meg az ő hercegét. És meg is találta Tedros személyében. Nagyon várom, hogy mi lesz velük a következő részben.


Idézetek:

"A boszorkányoknak nincs saját meséjük."

"– Más. Értem. Hogyan más? 
– Hát kezdjük azzal, hogy mindig feketében jársz. 
– Mert a fekete ruha nem koszolódik. 
– Alig jössz ki a házatokból. 
– Az emberek itt rám se néznek. 
– A Meseíróversenyre olyan mesét írtál, amiben Hófehérkét felzabálták a keselyűk, és Hamupipőke belefojtotta magát egy kád vízbe. 
– Úgy gondoltam, az jobb befejezés"

"Három dolgot kell egy lánynak megtennie, hogy elnyerje jól megérdemelt hercegét. Először is: meg kell mutatnia, miben jó. Nem szabad szerénykedni, játszani. Másodszor: „nem szavakkal, hanem tettekkel” kell megnyilvánulni. És harmadszor: „versengő kérőket kell felvonultatni.”

"Sophie egész életében arra várt, hogy végre elrabolják"




NYEREMÉNYJÁTÉK:

Egy szerencsés olvasónak lehetősége van megnyerni a könyvhöz készült könyvjelzők és kitűzők közül egyet. Ehhez nem kell mást tenni mint meglátogatni a blog Facebookos oldalát és lájkolni azt valamint az egyik bejegyzésemhez itt a blogon írni néhány sort. Soroslás 200 oldalkedvelés után. Sok sikert mindenkinek.
Az oldal linkje, ahova várom a lájkolásokat:
https://www.facebook.com/My-relationship-with-books-719355438169682/

2015. november 12., csütörtök

Kelly Oram: Cinder és Ella

Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képest a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?




Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy imádni fogom. Azóta vártam, hogy végre megjelenjen magyarul, amióta olvastam Kelly-től a szívzűrterápia strébereknek c. könyvét. Miután kiderült, hogy meg fog jelenni a LOL szekcióba azért imádkoztam, hogy a borítót le ne cseréljék, mert nagyon de nagyon el lett találva az eredeti. Iszonyatosan örültem, hogy csak részben változott és úgy-ahogy, de megmaradt az eredeti koncepció.

Eredeti borító


Annyira cuki az egész történet. Az egész úgy kezdődik, hogy Cinder, azaz Brian Oliver rátalál Ella blogjára és elkezdenek beszélgetni. Brian Cinder458 néven, Ella meg EllaAzIgaziHős néven írogatnak egymásnak. Egy beszélgetés közben Ella és az édesanyja balesetet szenvednek, ahol Ella komoly égési sérüléseket szerez és elveszti az édesanyját. Hónapokig kezelik Bostonban, majd miután kiengedik az édesapja veszi magához (aki egyébként elhagyta őt még kiskorában) és Los Angelesbe kell költöznie az apja családjához, azokhoz az emberekhez, akik miatt az apja elhagyta őt és az édesanyját. A könyv végefelé fény derül arra is, hogy mégis miért hagyta el Elláékat.

Ella már az első perctől kezdve utál Jenniferéknél lenni, és ezt Juliette és Anastasia se könnyítette meg. Ella ott akadt ki, amikor az apja közölte vele, hogy elajándékozta a könyveit. Minden könyvmoly kiakadna ezen, főleg akkor, ha még a többségük dedikált is volt. Én is nagyon kiakadnék ezen, bár nekem alig van dedikált könyvem, januárig egy sem volt.

Visszatérve Cinder ez idő alatt semmit sem tud Elláról, és azt hiszi, hogy meghalt.Ez egyik napról a  másikramegváltozik, amikor Ella ír neki egy e-mailt. Viszont azt nem említi, hogy Los Angelesbe költözött és akár találkozhatnának is. Az újbóli beszélgetések arra ösztönzik Cindert, hogy megadja Ellának a számát és végre hallhassa a hangját.


Mindeközben Ellának szembe kell néznie az új iskolájával, ahol a diákok többsége megbámulja őt és Ana "baráti" társasága még gúnyt is űz belőle. Egy ilyen gúny miatt Juliette Ella mellé áll és még Viviant is bemutatja neki, hogy legyen legalább egy barátja.
Robnak bejön Ella, de Ella nem tud vele lenni, mert szerelmes Cinderbe, amit teljesen megértek. Ella tud Cinder kamukapcsolatáról, de azt nem is sejti, hogy valójában Brian és Kaylee kapcsolatáról van szó.

A Fantasyconon kerül sor arra, hogy Brian és Ella találkoznak és megismerik egymást. Ezután Brian egyből dobja Kaylee-t és arra kéri Ellát, hogy találkozzon vele. Ella elmegy a találkozóra, ahol szó szót követ, fény derül Ella hegeiről és az égési sérülésekről, amiket eddig titkolt Cinder elől. Még egy csók is elcsattan közöttük, amikoris már ott van a sajtó apraja-nagyja, amit ők csók közben nem vettek észre. Ez mind Anának volt köszönhető, aki a végén szokás szerint megbánta tettét. A security menekítette ki Ellát és Briant az étteremből. Ezután Ella eltűnt egy időre, minden hozzáférhetősége törölve lett. Brian sajnos nem tudta sehogy sem utolérni. Brian úgymond emberei kiadtak egy olyan sajtóközleményt, amiről ő nem is tudott, mivel elment Vegasba lerészegedni. És Scott miatt értesült csak róla.

Cinder


Eközben Ella rehabilitációs központban volt és csak a kiengedési napján látta Kenneth Long műsorában Brian interjúját, miszerint Ella a legjobb barátja, a lelki társa és szerelmes belé. Szerelmes!
Ella elérkezettnek látta az időt arra, hogy együtt legyen Briannel, az ő Cinderével és elment A druida herceg premiervetítésére, ahol végre találkozott Briannel és beteljesült a tündérmeséjük. A végén minden jóra fordult. Ezért is imádom ennyire ezt a könyvet. Azt hiszem új kedvenc LOL könyvem lett.

EllaAzIgaziHős

Szerintem ez a szám nagyon illik ehhez a könyvhöz.


Kedvenc idézeteim:

"A tündérmesékkel az a gond, hogy rendszerint valamilyen rettenetes nagy bajjal kezdődnek."

Brian! Brian! Mondanál valamit, mielőtt bementek?
Brian megtorpant.
A tömeg elcsendesedett. Áhítatos csendben várták, mit válaszol. Az ő érdekében reméltem, hogy jól fog beszélni. Az volt az érzésem, hogy ez a mondat bekerül Hollywood történelmébe.
Brian a férfira nézett, majd rám. Szélesen, boldogan elmosolyodott.
– Mit szólnának ahhoz, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak?"


2015. november 5., csütörtök

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért. 
Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. 
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?




Emlékszem, hogy amikor elsőnek olvastam a kis prospektusban a Pippa Kenn mini fülszövegét egyáltalán nem vett meg magának, majd a teljes fülszöveg se nyerte el a tetszésemet. Szóval úgy voltam vele, hogy majd egyszer talán elolvasom. Ez a talán annak Fanni miatt volt, hiszen azért kiváncsi voltam, hogy mégis miről is írt, mert ugye számomra nem derült ki az a fülszövegből, hogy ez igenis egy izgi, zombis könyv. Erre először egy blogger könyvkritikájában jöttem rá. Innentől kezdve kezdtem el érdeklődni utána erősen és úgy voltam vele, hogy ezt a történetet nekem el kell ezt a könyvet olvasnom mindenféleképpen.
Majd ezután ráleltem egy nyereményjátékra, ahol pont A napszemű Pippa Kenn volt a főnyeremény. Úgy voltam vele, hogy nevezek és meglátom, hogy mi lesz. Nem fűztem hozzá túl sok reményt, hogy pont én leszek az, aki meg is nyeri, de hát így lett. Én lettem a nyertes. Így egy kedves bloggernek hála olvashattam el Fanni könyvét.

Egyáltalán nem bántam meg! Sőt, örülök, hogy végre elolvastam.




Mindig öröm egy jól megírt könyvet olvasni, és ez pont ilyen. Rövidsége ellenére tele van izgalommal és fordulatokkal. Nagyon tetszik, hogy több szemszögből ismerhettem meg a történéseket ( Pippa, Ruben, Gage, Peter, Paul és Victor Kenn ).

Igazából, amíg Ruben fel nem tűnt Pippa élete maga volt a komfortosság, nyugalom, béke és magány, mivel a regény idejéhez viszonyítva 5 évvel ezelőtt Pippa apja odaveszett egy sápadt támadás során. 
Be kell ismernem, hogy nem volt szimpatikus Ruben a legelején, hiszen csúnyának tituálta Pippát, majd mégis megszépült a szemében és beleszeretett. Azt hiszem erre mondják azt, hogy ha nincs ló a szamár is megteszi vagy valami hasonló. Ez annyira furcsa. Úgy látszik, hogy sosem fogom megérteni ezt az egész szerelem dolgot. Ha valakit csúnyának gondolok, akkor abba nem fogok beleszeretni. 




Azt nagyon sajnáltam, hogy Ruben és Gage elvesztette egymást a sápadtak miatt. Senkinek sem kívánom azt, hogy szakadjon el a testvérétől. Szörnyű lehetett azt gondolni, hogy Gage halott. Én személy szerint reménykedtem benne, hogy ne haljon meg és a végén ki is derült, hogy él. :)





Pippa helyében én az erődházban maradtam volna, és nem mentem volna Rubennel a kolóniához, a "biztonságba" vadidegenek közé. Útjuk során átkeltek a Vörös erdőn , majd Kelsei házában lábadoztak. Utána összefutottak Kutyaorrúékkal és majdnem odavesztek a horda miatt, de végül elérték a menedéket, ahol Pippát a nagybátyja várta.




Kedvenc szereplő. Gage

Idézetek:

"– Bizony, különlegesnek kell lennie. Nem egyszerű elviselni a végtelen dumatengert, ami kiömlik a szádon."

– Miért is kellett nekem mászni először? – kérdeztem összevont szemöldökkel. 
… 
– Mert nagyon jó volt végignézni, ahogy félmeztelenül, a passzentos fekete nadrágodban felküzdötted ide magad.