2015. október 1., csütörtök

Szurovecz Kitti- Fényemberek 2.- A fény árnyéka

Egy lány, akiben tudatosul, hogy ő nem csak egy new yorki, szürke egérke, hanem egy természetfeletti lény. Egy lány, aki egyetlen döntésével képes megváltoztatni a világban a jó és rossz egyensúlyát. Egy lány, akinek kegyeiért az Égi Fény és az Örök Sötétség világa egyaránt küzd. Egy lány, akit egyik napról a másikra elhagy a szerelme… Jane Andrews összeomlik. Miközben próbálja megragasztani darabokra tört élete üvegcserepeit, egyik jel a másik után utal arra, hogy ami történt, nyomokban sem véletlen. Feltűnik valaki, akivel senki sem számolt…
„Az élőhalott magához láncolja azt, aki egykor szerette. Megbűvöli, így az áldozat nem vesz észre maga körül senki mást. A zombi pedig szépen, lassan, gyöngéden kiszívja a szerencsétlenből az éltető erőt. Az energiavámpír a világ legborzalmasabb teremtménye.”
Jane misztikus léte, a szerelmi élete, sorsának egésze összefonódik azzal, hogy a jó és rossz világában bekövetkező változás szükségszerű. Eljön, utolér, hiába menekül előle Fényember, Őrangyal, Pokolszolga vagy épp Halandó. Létezik-e olyan ügy, amiért Égiek és Sötétek képesek összefogni? Mindez kiderül a Fényemberek misztikus trilógia sodró, eseménydús, romantikus második részéből.


Az utóbbi időben szívesen olvasok magyar írók által írt, XXI. századiak által írt érdekfeszítő, olykor érdekes regényeket. Kittit a Gyémántfiú kapcsán "ismertem" meg. Először nem igazán akartam elolvasni a Könyvmolyképző Kiadónál debütáló könyvét a Gyémántfiút, hiszen a férfi főszereplőt Robert Pattinsonról mintázta, akit én ki nem állhatok. Ha választanom kéne, akkor Emmett vagy Jacob, de semmiféleképpen sem Edward. Aztán bementem a Libribe és megtetszett a borító, így megvettem és pozitívan csalódtam benne, aminek nagyon örülök. Emiatt februárban elolvastam a másik trilógiájának az első részét, a Fényembereket. Ez a regény sokkal jobban tetszett, mint a Gyémántfiú. Ezután nem sokkal szereztem be a második részét a Fényemberek- trilógiának.
De csak most jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Sajnos a suli miatt csak hétvégén tudtam elolvasni.
Nagyon érdekfeszítő volt számomra ez a könyv. A borító engem nem nyűgözött úgy le, mint az első részé. Már az első részben nagyon megkedveltem Chris és Linette karakterét.


Tetszett, hogy Kitti Matt szemszögét is belevonta a történésekbe. Lehet, hogy nagyon sokan megutálták Mattet, de nekem nagyon a szívemhez nőtt, mivel én pontosan tudom, hogy milyen érzés, ha valaki nem lehet a miénk és végig kell nézni, hogy valaki mással boldog. borzasztó érzés. Senkinek sem kívánom. Lehet, hogy Damien Sötétté tette őt, de legbelül Matt sose volt az. Rossz helyen volt rossz időben és ez pecsételte meg a sorsát. És a Sors ezellen nem tett semmit. Emiatt nagyon haragszom Astridra! Hagyta, hogy Sötétté váljon, pedig épp, hogy Fényemberré kellett volna neki.

Jane apja számomra eddig is és ezután is semleges lesz. Nem tudom, hogy mi legyen vele. Utáljam vagy ne? Elvégre a nagy pillanatban cserben hagyta Mattet.
A Realangelsről szóló részeket nagyon bírtam. Érdekes egy dimenzió lehet. Szívesen élnék ott. Mihály Arkangyalról nekem a Dominion c. sorozatban szereplő Mihály jutott eszembe.


A Szárnyasokat én is szívesen elfogadnám és biztos vagyok benne, hogy eleinte csak azért volt Chrisnek egy Szárnyasa, Julien, mert Astrid tudta, hogy az Amphibia Helenát azzá fogja tenni és így végre a szerelmével lehet ő is. 

Az időutazás számomra teljesen egésszé tette ezt a kötetet, és kimondottan örülök, hogy Jane megváltoztatta a múltat és nem halt meg sem az anyja, sem pedig Matt apukája.

Nagyon érdekel, hogy mi lesz Mattel és nagyon remélem, hogy nem fog meghalni. Ő az én gonosznak tűnő, de mégsem gonosz kedvenc karakterem.
Nem tudom Mattet okolni azért, mert zombit csinált Chris emberi életének a szerelméből, hiszen ő már úgyis halott volt és Matt fiú csak Janet akarta magának, Keira pedig csupán Adamet akarta viszontlátni és felnevelni. Szegény kissrác közben meghalt, de Jane időutazásának köszönhetően ő is megmenekült és él a jelenben.

Teljesen biztos vagyok benne, hogy ha Keira tudta volna, hogy Chris miatta lett beteg, akkor nem fertőzte volna akaratlanul tovább.

Az Amalie/Amy fordulat hihetetlenül váratlan volt és Jane miatta majdnem Sötét lett, de Matt sikeresen közbe avatkozott. Nagyon csípem Mattet és nem szeretném, hogy a trilógia befejező részében meghaljon itt nekem. Az nagyon nem lenne jó!

Chris Fényemberként sokkal jobb, mint emberként.
Hihetetlenül jó volt ez a második rész, és nagyon várom már, hogy olvashassam a befejező részt. :)

Kedvenc idézetek:
Láttam az arcán, hogy rettenetesen kínlódik. A legborzasztóbb pedig az volt, hogy pontosan tudtam, mit akar nekem mondani. Úgy éreztem magam, mint aki fuldoklik. Kétségbeesetten kapálóztam valami mentőöv után. 
– El akarsz hagyni. Így van? – mondtam ki hangosan a legnagyobb félelmem. 
Chris nagy sóhajjal ült le a kerti hintára, én pedig szerencsétlenül álltam előtte, minden ízemben remegve. Ez a helyzet nem sok jót ígért. 
– Keira megjelenése nagyon sok mindent megváltoztatott bennem. Megláttam őt, és pár perc alatt ismét felébredt bennem iránta az a nagyon is emberi szerelem, amit az átváltozásom előtt éltem át vele… 
– Emberi szerelem? – kínomban elröhögtem magam. – Miért, a mi szerelmünk milyen? 
– Gyönyörű, Jane, de a normális életben egyszerűen fenntarthatatlan – felelte egyszerűen, szomorúan. A tekintete üres volt, kifejezéstelen, ami még ijesztőbbnek tűnt, mint a szavai.

Ha a szemtelenség növesztene, ülve nyalnád a Holdvilágot!

És nem utolsó sorban itt van az én Mattem :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése