Melissa Landers: Elidegenítve

Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carát választották ki a L'eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre. Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carára nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?

A Luxen sorozat volt az első földönkívülis sorozat, amit olvastam és nagyon megtetszett ez az egész más bolygóról való lények élete. Miután megjelent Melissa Landers könyve magyar fordításban nagyon vártam, hogy olvashassam. Fel is került a könyves listámra. Nem bántam meg, hogy feltettem rá és, hogy  most sikerült is elolvasnom. Nagyon jó könyv.

Egészen más, mint a Luxen és nincs Daemon, de itt van nekünk Aelyx, aki képes felvenni a versenyt Daemonnel, de azért alul maradna. Nem szeretném nagyon hesonlítgatni a Luxen tés az Elidegenítve c. könyvet, nem is nagyon lehetne, mivel az alapsztori teljesen különbözik.

Cara nekem olyan, mint Clary a Csontvárosból a haja miatt.

A borítón lévő lány és fiú irtó jól el lett találva. Pont így képzeltem el őket nagyjából. Tetszik az a gondolat, hogy létezik az univerzumban valahol egy másik bolygó, amin van élet. Sose lehet tudni, lehet, hogy tényleg van. Ha a mai emberek tudtára jutna ez a gondolat és bizonyosságot is szereznének róla, akkor pont úgy reagálnának, mint a könyvben.

Biztos vagyok benne, hogy lennének olyanok, akik tárt karokkal várnák az idegeneket, még az otthonaikba is befogadnák őket, és lennének olyanok, akik elutasítanák őket, tiltakoznának az ellen, hogy a Földre látogassanak.

Három integalaktikus cserediák érkezik a Földre a történetben: Syrine, Aelyx és Eron. Mind a hárman máshova kerülnek (Franciaország, USA, Japán). Először szabotálni akarják a Vének tervét, de végül Aelyx és Eron rájön, hogy rossz, amit tettek, de a sh'aleart nem tudják kiszedni. És Eron meg is hal, a tüntetők ölik meg. Ezt nagyon sajnáltam, mert kedveltem őt. Az elejétől kezdve a legszimpatikusabb l'eihre számomra. Syrine az elején is közömbös volt, és ez már a végére sem változott meg.

Tudtam, hogy Cara és Aelyx összefognak jönni és olyan cuki, hogy aelyx első csókja Carával történt. 

Két szálon fut a történet, Aelyx és Cara szemszögéből. Ha arra kerülne a sor, akkor én is szívesen befogadnék magamhoz egy intergalaktikus cserediákot. Jó buli lehet!

Eric és Tori viselkedését nem tudom mire vélni. Ha valaki igazán fontos nekem, akkor annak nem fordítok hátat, utálja bármennyi ember. Kiállnék érte. És nem érdekelne a többi ember véleménye.

Szeretem az olyan történeteket, ahol szépen lassan bontakozik ki a szerelem, és Cara meg Aelyx története pont ilyen.

A könyv végén a Vének döntése szerintem kegyetlen. Épphogy együtt voltak valamennyit és máris el kell válniuk egymástól. Aelyx a Földre kerül, Cara pedig a L'eihren marad. De legalább ott van neki Troy, a tesója, míg Aelyxnek nincs ott Syrine, mivel neki Franciaországba kell mennie, Aelyxnek meg az USA-ba.

Kiváncsian várom a második részt, ami még ebben az évben meg fog jelenni a Maxim Kiadó gondozásában. Nagyon várós! Már most szeretném olvasni! Nagyon kiváncsi vagyok! :)

Kedvenc idézeteim:

– Hát, azt hiszem, mi mindketten…- Aelyx elhallgatott, és próbálta felidézni a kifejezést,amit előző nap hallott a tévében.- Csiszolatlan botok voltunk. 
Cara zavarodott arckifejezését látva Aelyx gyanította, hogy valamit rosszul mondott. Aztán néhány másodperc megfeszített gondolkodás után a lányból kitört a nevetés. 
– Ó! Úgy érted, hogy faragatlan bunkók?

– Mi ez? – kérdezte a fiú, és az orrához emelte a kis barna kockát. – Elég erős szaga van. 
– Csokoládénak hívják. Ízleni fog. 
– Ezt mondtad a Skittlesre is. Aztán szivárványszínűt hánytam tőle.