A Luxen sorozat volt az első földönkívülis sorozat, amit olvastam és nagyon megtetszett ez az egész más bolygóról való lények élete. Miután megjelent Melissa Landers könyve magyar fordításban nagyon vártam, hogy olvashassam. Fel is került a könyves listámra. Nem bántam meg, hogy feltettem rá és, hogy most sikerült is elolvasnom. Nagyon jó könyv.
Egészen más, mint a Luxen és nincs Daemon, de itt van nekünk Aelyx, aki képes felvenni a versenyt Daemonnel, de azért alul maradna. Nem szeretném nagyon hesonlítgatni a Luxen tés az Elidegenítve c. könyvet, nem is nagyon lehetne, mivel az alapsztori teljesen különbözik.
Cara nekem olyan, mint Clary a Csontvárosból a haja miatt.
A borítón lévő lány és fiú irtó jól el lett találva. Pont így képzeltem el őket nagyjából. Tetszik az a gondolat, hogy létezik az univerzumban valahol egy másik bolygó, amin van élet. Sose lehet tudni, lehet, hogy tényleg van. Ha a mai emberek tudtára jutna ez a gondolat és bizonyosságot is szereznének róla, akkor pont úgy reagálnának, mint a könyvben.
Biztos vagyok benne, hogy lennének olyanok, akik tárt karokkal várnák az idegeneket, még az otthonaikba is befogadnák őket, és lennének olyanok, akik elutasítanák őket, tiltakoznának az ellen, hogy a Földre látogassanak.
Három integalaktikus cserediák érkezik a Földre a történetben: Syrine, Aelyx és Eron. Mind a hárman máshova kerülnek (Franciaország, USA, Japán). Először szabotálni akarják a Vének tervét, de végül Aelyx és Eron rájön, hogy rossz, amit tettek, de a sh'aleart nem tudják kiszedni. És Eron meg is hal, a tüntetők ölik meg. Ezt nagyon sajnáltam, mert kedveltem őt. Az elejétől kezdve a legszimpatikusabb l'eihre számomra. Syrine az elején is közömbös volt, és ez már a végére sem változott meg.
Tudtam, hogy Cara és Aelyx összefognak jönni és olyan cuki, hogy aelyx első csókja Carával történt.
Két szálon fut a történet, Aelyx és Cara szemszögéből. Ha arra kerülne a sor, akkor én is szívesen befogadnék magamhoz egy intergalaktikus cserediákot. Jó buli lehet!
Eric és Tori viselkedését nem tudom mire vélni. Ha valaki igazán fontos nekem, akkor annak nem fordítok hátat, utálja bármennyi ember. Kiállnék érte. És nem érdekelne a többi ember véleménye.
Szeretem az olyan történeteket, ahol szépen lassan bontakozik ki a szerelem, és Cara meg Aelyx története pont ilyen.
A könyv végén a Vének döntése szerintem kegyetlen. Épphogy együtt voltak valamennyit és máris el kell válniuk egymástól. Aelyx a Földre kerül, Cara pedig a L'eihren marad. De legalább ott van neki Troy, a tesója, míg Aelyxnek nincs ott Syrine, mivel neki Franciaországba kell mennie, Aelyxnek meg az USA-ba.
Kiváncsian várom a második részt, ami még ebben az évben meg fog jelenni a Maxim Kiadó gondozásában. Nagyon várós! Már most szeretném olvasni! Nagyon kiváncsi vagyok! :)
Kedvenc idézeteim:
– Hát, azt hiszem, mi mindketten…- Aelyx elhallgatott, és próbálta felidézni a kifejezést,amit előző nap hallott a tévében.- Csiszolatlan botok voltunk.
Cara zavarodott arckifejezését látva Aelyx gyanította, hogy valamit rosszul mondott. Aztán néhány másodperc megfeszített gondolkodás után a lányból kitört a nevetés.
– Ó! Úgy érted, hogy faragatlan bunkók?
Cara zavarodott arckifejezését látva Aelyx gyanította, hogy valamit rosszul mondott. Aztán néhány másodperc megfeszített gondolkodás után a lányból kitört a nevetés.
– Ó! Úgy érted, hogy faragatlan bunkók?
– Csokoládénak hívják. Ízleni fog.
– Ezt mondtad a Skittlesre is. Aztán szivárványszínűt hánytam tőle.
Jó lett.Én ezt a könyvet valamikor mostanában akarom elolvasni és nekem ez lenne az első ilyen földönkívülis könyv.
VálaszTörlés