2015. október 28., szerda

Autumn Book Tag




1. Mit szeretsz legjobban az őszben?

Ha az lenne a kérdés, hogy mit nem szeretek, akkor azt gyorsabban össze tudnám szedni, mint azt, hogy mit szeretek benne. A színes faleveleket mindig is szerettem, szóval ha másért nem is, de emiatt jó az ősz. A sulikezdést nagyon utálom benne, de hát ki nem?


2. Melyik az a könyv, ami emlékeztet az iskolás napjaidra?





3. Melyik az a borító, ami őszi hangulatot idéz számodra?





4. Melyik a kedvenc horror/halloween történeted?
Nem mondanám, hogy van ilyen, de nagyon megszerettem az American Horror Story c. sorozatot.


Team Tate Langdon



5. Melyik a kedvenc horror/halloween filmed?

Rémálom az Elm utcában és A texasi láncfűrész






6. Melyik őszi megjelenésű könyvet várod a legjobban?

Hűha, több ilyen könyv is van :) De talán a legeslegeslegjobban a Luxen sorozat kiegészítő kötetét, a Shadows-t várom.






7. Melyik őszi megjelenésű filmet várod a legjobban?

Hotel Transylvania 2. és Az éhezők viadal: A kiválasztottat







8. Melyek azok a könyvek, amiket idén tervezel elolvasni?

Nagyon sok ilyen van, ha az összeset megemlíteném sose lenne vége. Amit biztosan ki fogok olvasni az a Taktus.





Köszönöm a figyelmet :) 




Ha ti is kedvet kaptatok egy ilyen book tag elkészítéséhez küldjétek el nekem. Szívesen elolvasnám.

Molly McAdams: Kétesélyes szerelem

A tizennyolc éves Harper egész életét tengerészgyalogos apja szigorú felügyelete alatt töltötte, most azonban elérkezett az idő, amikor végre a saját életét élheti, és olyan tapasztalatokra tehet szert, amelyekről korábban csak az apja egységében szolgáló újoncoktól hallott. Harper hatalmas reményekkel kezdi meg első évét a San Diego-i Állami Egyetemen. 
Új lakótársának köszönhetően Harper hamar belecsöppen a bulik, a helyes pasik, a családi élet és a mindent elsöprő érzelmi viharok világába. A szíve csaknem kettészakad, amikor egyszerre szeret bele új barátjába, Brandonba és szobatársa bátyjába, Chase-be. Kemény külsejük és viharos múltjuk ellenére a fiúk imádják Harpert, és bármit megtennének érte – ha kell, félreállnak, csak hogy ő boldog legyen.


Már egy ideje kívánságlistás volt nálam ez a könyv, és kb. már fél éve megvan, de eddig nem volt hozzá hangulatom elolvasni, de ez most megváltozott és kiolvastam. Nálam történetfüggő, hogy szeretem-e a szerelmi háromszögeket. Ha jól meg van írva, akkor igen. Ez a könyv tök szuper lenne, ha a végéig megmaradt volna a háromszög és az írónő nem nyírja ki az egyik szerelmi háromszög tagot (itt Chase-re gondolok).

Tetszik, ahogy elindult a történet. Nekem ez az egész tengerészes dolog irtózatosan tetszett. Már az elején sejteni lehetett, hogy Carter többet érez Harper iránt szimpla barátságnál, de ez általában így szokott lenni. Egy fiú-lány barátságnál általában az egyik fél mindig többet érez, mint amit a másik. Számítottam rá, hogy Harper nem érez viszont Carter iránt. És tipikus, hogy észre sem vette, nem tűnt fel neki. Megmondom őszintén nekem sem tűnne fel.

Szinte már az első pillanatoktól kezdve Chase és Brandon közül Chase az abszolút szimpatikusabb srác. A döntő pillanat az volt, amikor már biztos voltam benne, hogy Chase-nek drukkolok, hogy jöjjön össze Harperrel, amikor Harper vele aludt és igaz, hogy arrogáns volt, de mégis belopta magát a szívembe.





" Izmos, szörfös, bozontos szőke haj, varázslatos kék szemek, lélegzetelállító mosoly, és hozzá egy kis tetoválás. Ebből kérnék egyet!"

Kedves Harper nemcsak te kérsz belőle.
Az elejétől kezdve azért drukkoltam, hogy Harper dobja Brandont és legyen együtt Chase-szel, ez meg is valósult, mivel Chase megfektette és utána igaz, hogy Chase kerülte Harpert, mint a pestist, de a végén csak összejöttek, de ez nem tartott sokáig. Olyan édes volt, amikor Chase megtudta, hogy apa lesz. Tisztára zabálnivaló!


Chase vs Brandon


 Iszonyatosan mérges vagyok Molly McAdamsre, hogy a nagy veszekedés után megölte Chase-t, ez volt a 13. fejezetben és ott gondolkodtam el azon, hogy folytassam-e az olvasást vagy hagyjam a fenébe. Tovább olvastam, de innentől kezdve már nem tetszett. Utáltam Harpert amiatt, hogy pár hónappal Chase halála után újra összejött Brandonnal.



Egyáltalán nem Team Brandon

Innentől kezdve már döcögősen ment az olvasás és igazából már nem is élveztem. Már értem, hogy miért hagyták sokan félbe ezt a könyvet és, hogy miért nem tetszett nekik.
Nekem vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban. Amíg Chase él, addig jó és szeretem, de miután meghal az autóbalesetben már nem tetszik. egyszerűen onnantól kezdve nem tudta fenntartani az érdeklődésemet. Annak viszont örültem, hogy Harper liliomos tetoválását Chase készítette el.





Chase húga, Bree és a pasija, Konrad karaktere nagyon el lett találva. Szívesen olvasnám az ő történetüket is. Olvasás közben megnéztem az írónő írói oldalát és ott láttam képeket arról a Chase-ről, ahogy Molly képzeli el és be kell valljam, Charlie D. Kellernél jobb Chase-t nem is találhatott volna. Szexi és sok szexi tetkója van, amik iszonyat jól állnak neki, és az a mosoly. Láttátok már?






Számomra ő a tökéletes Chase Grayson. A való életben tűzoltó és én még sose láttam ennyire szexi tűzoltót.
Van egy könyv, amin Charlie szerepel, Stealing Harper a címe és szerintem, de ez nem biztos és még nem is néztem utána, de lehet, hogy Chase szemszögéből mutatja a Kétesélyes szerelmet, aminek amúgy nagyon de nagyon örülnék, mivel van náhény sötét folt, amit ki kellene tölteni és amúgy is szívesen olvasnám a történteket Chase elmesélésében.






Nekem Brandonnal amúgy nincs semmi bajom, de állást kellett foglalnom és Chase drága mellé álltam. Még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy miért kellett Chase-t megölni! Olyan szívesen átírnám az egészet. És akkor Chase nem halna meg.
Valószínűleg, ha Brandon halt volna meg, akkor azon nem akadtam volna ki ennyire. De így pipa vagyok Mollyra. Nemis kicsit!






Kedvenc idézet:

"– Jesszus, Hercegnő, a szívbajt hozod rám! Egy percig azt hittem, hogy csaj van nálam. 
Azzal visszadőlt a párnájára, és az arcát dörzsölte. 
Ettől a kijelentéstől azonnal visszazuhantam a valóságba. 
– Chase? 
– Hmm? 
– Talán még nem tűnt fel, de én is lány vagyok."

És még egy kis Chase azaz Charlie :)









2015. október 27., kedd

Anne L. Green: A remény hajnala

Amy Avenst Tennessee egyik nyugodt kisvárosából San Francisco zajos forgatagáig űzi zaklatásával egy férfi. Itt kezd új életet: karriert építeni, tanulni és felejteni szeretne.
Jelentkezik álmai cégéhez, de már az állásinterjún szembesül leendő főnöke, Matthew Johnson arrogáns és kiállhatatlan stílusával. Amy úgy dönt, felveszi a kesztyűt, így már az első nap elkezdődik a harc kettejük között. A folyamatos csipkelődések, szurkálódások ellenére vonzalom ébred bennük egymás iránt, amelyet megkísérelnek elnyomni.
A sors is újra meg újra próbák elé állítja őket. Mindkettejük múltja tele van fájdalmas sebekkel, s Matt képtelen megbocsátani önmagának.
Amy hajthatatlan, de vajon a szerelme megadhatja-e a feloldozást Mattnek, hogy végül egymásra találhassanak?
És a múlt engedi-e a felejtést?


Imádtam minden egyes sorát. Tökéletesen megírt romantikus történet, ami arra ösztönöz minket olvasókat, hogy higgyünk a szerelemben, hiszen egyszer mindenkit megtalál, sose tudhatjuk, hogy mikor, de eljut hozzánk.
Amy és Matt története igazán megható. Tele van vicces, olykor szomorú pillanatokkal. A magasba repít, majd ledob onnan. A szerelem is hasonló érzés lehet. egyszer fenn, egyszer lenn.
Letehetetlen könyv. Kevesebb, mint fél nap alatt sikerült kiolvasnom. A történet nagyon tetszett.
Mattet és Amyt is üldözte a múltja, a démonai, de mégis sikerült megtalálniuk a boldogságot a másik személyében, és irtó cukik együtt.


Amy a múltja elöl menekült el Tennesseeből San Franciscoba, ahol a jelene várta.
Elsőre igazi tuskóként bánt vele a főnöke, Matt, de az idő múlásával kez elviselhetőbbé válni a modora. Le se tagadhatja, hogy mennyire tetszik neki Amy talpraesettségeés kitartása, és pont emiatt szeret bele akaratlanul is. Egyikőjük sem gondolta volna, hogy az örökös beszólogatásokból             szerelem, vonzalom fog kialakulni közöttük.

Matt barátja, Alex már a kezdetektől kezdve szimpatikus, és alig várom, hogy olvashassam az ő történetét Anne L. Green következő romantikus regényébe, A sötétség fogságában. Örülnék neki ha Anne Cat és Adam történetét is megírná.

Szemét húzás volt Mattől, hogy Mandyt használta fel arra, hogy Amyt kiábrándítsa saját magából, de ez nem sikerült neki, nem gyűlölte meg. És pont Alex volt az , aki végre észhez térítette Mattet, avval, hogy mit is kellene kezdenie avval, amit Amy iránt érez, és emiatt is  kedveltem meg Alex karakterét. Ha úgy vesszük miatta lettek végül együtt, fogadták örökbe Emilyt és házasodtak össze.

Örülök annak is, hogy Amy igazán szereti és képes volt megbocsátani Mattnek és két csodálatos ikergyermeknek életet adni, Pamelának és Jacobnek.
Két olyan szereplő van, akit utáltam végig: Tony és Victoria. Amy Tony miatt majdnem elvesztette örökre Mattet, Pault mindketten elvesztették miatta. Victoria nem anya, miatta lett beteg Martin és miatta ostorozta magát Matt.


Kedvenc idézet:

"Tagadhatatlan tény, hogy a veszély és a kiismerhetetlen vonzza a nőket"
"-Ez egy munkahely, Alex, és úgy gondolom, nincsenek nagy elvárásaim, az pedig, ha valaki a munkaszerződésben előírt feladatait nem tudja ellátni, nem az én hibám. 
-Te is tudod, hogy nem ez itt a legnagyobb probléma, hanem te. Te és a stílusod. Megpróbálhatnál kicsit rugalmasabb, simulékonyabb lenni. Tudod, ezek emberi tulajdonságok… Az alkalmazottak rosszul viselik, ha csak tárgyként, eszközként tekintesz rájuk. 
-Jól érzem, hogy te most kioktatsz engem?"

És ha már San Francisco:


2015. október 26., hétfő

Ann Aguirre: Menedék

A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.
Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba.
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.
Köszöntünk az apokalipszisben!



Régóta kiváncsi voltam erre a könyvre, és végre sikerült is elolvasnom. Még a nyári szünetben nyertem egy nyereményjátékon.
Mindig is szerettem azokat a könyveket, sorozatokat illetve filmeket, amik avval foglalkoznak, hogy milyen is lehet a Föld egy apokalipszis után. 

Alapvetően két részre van tagolva ez a történet, végig Pikk szemszögéből olvashatjuk a történéseket. Az egész a föld alatti élettel kezdődik, ahol különböző foglalkozások vannak (nemző, vadász, építők) és 15-ös Lány, azaz Pikk vakarcsból vadásznővé válik, megkapja a vadászok hat jelét.



Pikk társául Fakót kapja, akit nem nagyon szívlelnek a többiek, mivel vakarcskorában találtak rá az alagútban és elmondása szerint a Felszínről jött. Bevallom a legelején nekem sem volt szimpatikus karakter, de ahogy egyre többet olvastam a könyvből eléggé megkedveltem.



Pikk barátai, Kő és Gyűszű számomra kedvelt karakterek voltak egészen addig, amíg tényleg elhitték azt, hogy Pikk csempészte Kő lakrészébe a tiltott ereklyét és ezt még Gyűszű is bevette. Pedig Pikk csak azért vállalta magára, hogy ne Kőt száműzzék, mivel ő nemzőként nem élné túl a Felszínt. Onnantól kezdve, hogy Fakó Pikk mellé állt és vállalta ő is a kockázatot, ami a száműzetéssel járt, csak ekkor kedveltem meg igazán. Merész húzás volt tőle. Voltak részek, amikor megsajnáltam Fakót, főleg Lobogó és Pearl elvesztésénél.

A Korcsokat olyannak tudnám elképzelni, mint valami nagyon ronda és bűzös, rothadó mutáns tigriseket, amiken egy mániákus orvos kísérleteket végzett el és ez balul sült el. az pedig, hogy az emberek is simán átváltozhatnak egy "jól" célba ért karmolással, harapással számomra tisztára Walking Dead feelinges. Nem egészen olyan, de hasonló.



Az, hogy a korcsok saját elesett társukat is megeszik gusztustalan. De ettől még irtó jó a könyv.
A Felszínen uralkodó bandák közül biztos voltam, hogy legalább az egyik keresztezni fogja Pikkék útját. Fakó apjának az álma miatt szeretnének északra menni egy jobb élet reményében.
A "Farkasok" állták Pikkék útját, de végül csak a bandavezér maradt. ez köszönhető volt Pikk és Fakó harci tudásának és a Korcsok közbeavatkozásának. Egyedük Kósza bírta a megpróbáltatást (meg Tegan, de ő Pikkel együtt szökött meg), holott számára tisztára újak voltak a Korcsok megjelenése, mivel még korábban nem látta őket. A Korcsok közreműködésének köszönhetően szövetkezett Pikkékkel.


Nagy kedvencem lett Kósza :)

A végefele Tegan és Pikk is megsérült, de úgy-ahogy kibírták, főleg Tegan szenvedett sokat, de Pikk álmának hála nem engedte elaludni a tüzet és így Hosszúpuska megtalálta őket és elvitte a Menedékbe, ahol több ember is lakott.
És, hát pont itt van vége az első kötetnek, szóval be kell szereznem a folytatásait, mert eszméletlenül jó és érdekel nagyon a folytatás. Mindenkinek teljes szívemből ajánlom, hogy olvassa el. Megéri, nagyon is. 

Lauren Morill: Vakrandi a Végzettel

Julia semmit nem bíz a véletlenre, köszöni szépen. Pláne nem egy 
tanulmányi kirándulást Londonba, ami a hozzá hasonló Shakespeare-rajongóknak az ígéret földje! 
Csakhogy a kiszámítható terveknek lőttek, amikor idegesítő osztálytársával, a szabályokat hírből sem ismerő Jasonnel kerül párba az út idejére. Már első este egy vad buliban találják magukat, és másnap Julia flörtölős SMS-eket kap egy ismeretlen számról! A lány persze kíváncsi a rejtélyes imádóra, ezért alkut köt az ördöggel (izé… Jasonnel), aki segít kideríteni, ki küldi az üzeneteket, ha Julia hajlandó végre lazítani egy kicsit. A kalandos hajsza során a lány sok mindent megtanul, ami nem szerepel (kismillió) útikönyvében − például, hogy semmi nem lepi meg annyira az embert, mint az igaz szerelem.



Az egyik kedvenc könyvsorozatom a LOL könyvek, mindig felüdülés olvasni. Egytől egyig jól lett kiválasztva, hogy mi kerüljön bele a LOL szekcióba. A Vakrandi a Végzettel tökéletesen illik hozzá. Könnyed, romantikus és tinikről szól.

Régóta tűkön ülve vártam, hogy végre eljussak odáig, hogy elolvassam. A fülszövege alapján engem már abban a pillanatban megvett magának, hogy elolvastam. A borítója hihetetlenül jó lett. A story alapötlete egyedi, nem nagyon találkoztam még ilyen típusú könyvvel. London és az Egyesült Királyság sose volt nagy kedvencem, sokak vágya, hogy eljussanak oda, de eddig nekem csak Ausztrália volt ilyen nagy álom. Ehhez szerintem az is nagyban hozzájárult, hogy minden angol tanárom Angliát istenítette, mintha máshol nem beszélnének angolul. A sokadik ilyen alkalommal már taszítottam el magamtól minden információt, ami erről az országról szólt. 

Ez a könyv ébresztett rá arra, hogy mennyi minden szépség lakozik ebben az országban: St. James Park, Big Ben, London Eye, Globe, Picadilly Circus és még sorolhatnám.



St. James Park




Olvastam olyan kritikát a könyvről, ahol a blogger kerek-perec kijelentette, hogy ő már a felénél megunta és, hogy sablonos a storyja. Ez egyáltalán nem igaz! Szuperül meg lett írva, nem sablonos és mindent lehetne rá mondani, de azt nem, hogy unalmas, na azt semmiféleképpen sem. Nekem hihetetlenül tetszett!

Julia már az elején is szimpatikus volt és kifejezetten örülök annak, hogy Jason kirángatta az ő kis világából és megmutatta neki, hogy milyen is az élet, ha nem szabályok és határidők között éled. Imádtam azt a részt, amikor Jason énekelt Juliának. hihetetlenül cuki volt.
Minden amit Jason csinált nem véletlenül csinálta, eleinte nem tűnt fel Juliának, de a végén végre neki is leesett, hogy Jason a neki való srác és nem Mark. Az igaz, hogy sokáig ábrándozott róla, de végül csak rájött, hogy milyen is Mark. ez részben szomorú, részben viszont jó hír, mert így végre átlátottt a rózsaszín ködön.





Julia és Jason első csókja a kedvenc jelenetem az egész könyvből. Se eső, se más nem számít. Jobban belegondolva a regény egész ideje alatt Jason felakarta hívni magára Julia figyelmét. Ha szőlős rágót látok tuti, hogy Jason fog eszembe jutni.

Julia lúd fóbiája számomra vicces. Van aki a kacsáktól fél és van, aki a ludaktól.
Az meg, hogy Chris valójában lány és végig azt hitte, hogy Jasonnel SMS-ezget nagyon jó poén lett a történet végére.

A könyv tanulsága: Hagyd, hogy megtaláljon a szerelem és ne te keresd! Felejtsd el az MVI-t és élj a mának! Carpe diem!

Azt hiszem új kedvenc írónőm és LOL könyvem lett, na meg város, ahova egyszer el akarok jutni. :)




Kedvenc idézet:

"- Lehet, hogy ő az MVI-d – szakítja félbe a mondandómat. – De az is lehet, hogy nem. És addig, amíg ennek a végére jársz, jó, ha tudod, Julia, hogy sok hal van még a tengerben. Nagy halak is. Fincsi halak. Tonhalak!"

 "-Szóval nincs olyan hogy „a nagy Ő”? 
   -Nincs. Ők vannak. Többes számban. Sok-sok Ő. És ez az én nagy szerencsém."

2015. október 16., péntek

Melissa Landers: Elidegenítve

Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carát választották ki a L'eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre. Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carára nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?



A Luxen sorozat volt az első földönkívülis sorozat, amit olvastam és nagyon megtetszett ez az egész más bolygóról való lények élete. Miután megjelent Melissa Landers könyve magyar fordításban nagyon vártam, hogy olvashassam. Fel is került a könyves listámra. Nem bántam meg, hogy feltettem rá és, hogy  most sikerült is elolvasnom. Nagyon jó könyv.

Egészen más, mint a Luxen és nincs Daemon, de itt van nekünk Aelyx, aki képes felvenni a versenyt Daemonnel, de azért alul maradna. Nem szeretném nagyon hesonlítgatni a Luxen tés az Elidegenítve c. könyvet, nem is nagyon lehetne, mivel az alapsztori teljesen különbözik.

Cara nekem olyan, mint Clary a Csontvárosból a haja miatt.



A borítón lévő lány és fiú irtó jól el lett találva. Pont így képzeltem el őket nagyjából. Tetszik az a gondolat, hogy létezik az univerzumban valahol egy másik bolygó, amin van élet. Sose lehet tudni, lehet, hogy tényleg van. Ha a mai emberek tudtára jutna ez a gondolat és bizonyosságot is szereznének róla, akkor pont úgy reagálnának, mint a könyvben.




Biztos vagyok benne, hogy lennének olyanok, akik tárt karokkal várnák az idegeneket, még az otthonaikba is befogadnák őket, és lennének olyanok, akik elutasítanák őket, tiltakoznának az ellen, hogy a Földre látogassanak.




Három integalaktikus cserediák érkezik a Földre a történetben: Syrine, Aelyx és Eron. Mind a hárman máshova kerülnek (Franciaország, USA, Japán). Először szabotálni akarják a Vének tervét, de végül Aelyx és Eron rájön, hogy rossz, amit tettek, de a sh'aleart nem tudják kiszedni. És Eron meg is hal, a tüntetők ölik meg. Ezt nagyon sajnáltam, mert kedveltem őt. Az elejétől kezdve a legszimpatikusabb l'eihre számomra. Syrine az elején is közömbös volt, és ez már a végére sem változott meg.




Tudtam, hogy Cara és Aelyx összefognak jönni és olyan cuki, hogy aelyx első csókja Carával történt. 

Két szálon fut a történet, Aelyx és Cara szemszögéből. Ha arra kerülne a sor, akkor én is szívesen befogadnék magamhoz egy intergalaktikus cserediákot. Jó buli lehet!
Eric és Tori viselkedését nem tudom mire vélni. Ha valaki igazán fontos nekem, akkor annak nem fordítok hátat, utálja bármennyi ember. Kiállnék érte. És nem érdekelne a többi ember véleménye.





Szeretem az olyan történeteket, ahol szépen lassan bontakozik ki a szerelem, és Cara meg Aelyx története pont ilyen.
A könyv végén a Vének döntése szerintem kegyetlen. Épphogy együtt voltak valamennyit és máris el kell válniuk egymástól. Aelyx a Földre kerül, Cara pedig a L'eihren marad. De legalább ott van neki Troy, a tesója, míg Aelyxnek nincs ott Syrine, mivel neki Franciaországba kell mennie, Aelyxnek meg az USA-ba.

Kiváncsian várom a második részt, ami még ebben az évben meg fog jelenni a Maxim Kiadó gondozásában. Nagyon várós! Már most szeretném olvasni! Nagyon kiváncsi vagyok! :)


Kedvenc idézeteim:

– Hát, azt hiszem, mi mindketten…- Aelyx elhallgatott, és próbálta felidézni a kifejezést,amit előző nap hallott a tévében.- Csiszolatlan botok voltunk. 
Cara zavarodott arckifejezését látva Aelyx gyanította, hogy valamit rosszul mondott. Aztán néhány másodperc megfeszített gondolkodás után a lányból kitört a nevetés. 
– Ó! Úgy érted, hogy faragatlan bunkók?


– Mi ez? – kérdezte a fiú, és az orrához emelte a kis barna kockát. – Elég erős szaga van. 
– Csokoládénak hívják. Ízleni fog. 
– Ezt mondtad a Skittlesre is. Aztán szivárványszínűt hánytam tőle.




Aria Brighton: Vérvörös rabság

Új esély mindenkinek jár. Vagy mégsem?
Star Meadow egy kellemes, átlagos, nyugodt amerikai város. Legalábbis annak akar látszani.
Victoria, a vámpír lány, egy távoli országból, reményvesztetten érkezik ide, mindent maga mögött hagyva. Akarata ellenére kénytelen elfogadni új életét, hiszen máshol nincs biztonságban.
Itt találkozik a vámpírok vezetőjével, Logannel. A vad, állatias, és veszélyesen vonzó férfi az első pillanattól kezdve hűvösen viselkedik vele. Az idő múlásával azonban mégis egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz.
De titkokat rejtő múltjuk elől ők sem menekülhetnek – még akkor sem, ha új barátokra, új otthonra lelnek.
Vajon Victoria végre megtalálja a nyugalmat, vagy a múlt sötét árnyai rátalálnak és magukkal rántják?
ARIA BRIGHTON sikergyanús első könyve egyszerre izgalmas, kalandos és romantikus. A regény olyan világba repít, ahol bármi megtörténhet: szerelem, új barátságok, csalódás és árulás.


Még mielőtt el akartam volna olvasni a könyvet is nagy vámpír rajongó voltam és iszonyatosan sok vámpíros könyvet olvastam, köztük a Twilightot is, ami őszintén megmondom nem fogott meg. 
Az írónő nevéből arra következtettem, hogy amerikai, brit vagy esetleg ausztrál, de nem, mert magyar és én ezen nagyon meglepődtem, amikor tudatosult bennem. Olyan vámpíros könyvet, amit magyar író írt eddig csak egyet olvastam, a Miranda koporsóját.

Azt mindenféleképpen el kell mondanom, hogy a borítója a könyvnek eszméletlenül jó lett. Nagyon- nagyon tetszik. Jó lett volna, ha  a könyv gerincén is megtalálható lenne a vámpír lány, mint a borítón. Ha lesz folytatása, akkor kiváncsian várom, hogy milyen borítóval fog megjelenni. Reméljük pasi vámpír lesz rajta.
Az alap ötlete a történetnek tetszik. A megvalósításban itt-ott vannak hibák. Volt néhány rész, amit nem egészen értettem. Szerintem lehetett volna részletesebb, viszont tetszett, hogy Aria ugrált az időben és nagyon szeretem, ha egy történet több szálon fut és az írónő ezt egész jól megoldotta.

Bemutatkozó regénynek szerintem a Vérvörös rabság egy jó kezdés. Nem túl erős, de nem is túl gyenge. Pont megvan az a középút, amit még simán felül lehet múlni.



Teljes mértékben egyetértek az Álomgyár Kiadóval, hogy kiadták ezt a vámpíros történetet.
Néhol nekem néhány rész kicsit sablonos volt, meg mint már említettem: nem volt minden érthető. Az viszont nagyon tetszett, hogy Magyarország szerepet kapott benne Anglia és Star Meadow mellett.

Victoria nem vált a kedvenc karakteremmé, de Jade nagyon is. A fiúk közül James és Danny abszolút szimpatikus. Számomra Logan olyasmi lehet, mint a Bitten c. sorozatból Clay. Ahogy Aria leírta őt tisztára olyan.



Marco, Raul és Olga totálisan semlegesek számomra. Sophie pedig csalódás. Kate-t nem értettem, hogy akkor most mi van vele. Összességében tetszett ás várom a folytatást, mivel nagyon nem tetszik a vége és már olvasnám a folytatást :

Idézet a könyvből 
… Hány órára készüljek el? 
– Nyolcra érted jövök. Előbb úgysem érdemes elindulni. Az emberek nem tudják, hogyan kell igazán bulizni.

2015. október 1., csütörtök

Szurovecz Kitti- Fényemberek 2.- A fény árnyéka

Egy lány, akiben tudatosul, hogy ő nem csak egy new yorki, szürke egérke, hanem egy természetfeletti lény. Egy lány, aki egyetlen döntésével képes megváltoztatni a világban a jó és rossz egyensúlyát. Egy lány, akinek kegyeiért az Égi Fény és az Örök Sötétség világa egyaránt küzd. Egy lány, akit egyik napról a másikra elhagy a szerelme… Jane Andrews összeomlik. Miközben próbálja megragasztani darabokra tört élete üvegcserepeit, egyik jel a másik után utal arra, hogy ami történt, nyomokban sem véletlen. Feltűnik valaki, akivel senki sem számolt…
„Az élőhalott magához láncolja azt, aki egykor szerette. Megbűvöli, így az áldozat nem vesz észre maga körül senki mást. A zombi pedig szépen, lassan, gyöngéden kiszívja a szerencsétlenből az éltető erőt. Az energiavámpír a világ legborzalmasabb teremtménye.”
Jane misztikus léte, a szerelmi élete, sorsának egésze összefonódik azzal, hogy a jó és rossz világában bekövetkező változás szükségszerű. Eljön, utolér, hiába menekül előle Fényember, Őrangyal, Pokolszolga vagy épp Halandó. Létezik-e olyan ügy, amiért Égiek és Sötétek képesek összefogni? Mindez kiderül a Fényemberek misztikus trilógia sodró, eseménydús, romantikus második részéből.


Az utóbbi időben szívesen olvasok magyar írók által írt, XXI. századiak által írt érdekfeszítő, olykor érdekes regényeket. Kittit a Gyémántfiú kapcsán "ismertem" meg. Először nem igazán akartam elolvasni a Könyvmolyképző Kiadónál debütáló könyvét a Gyémántfiút, hiszen a férfi főszereplőt Robert Pattinsonról mintázta, akit én ki nem állhatok. Ha választanom kéne, akkor Emmett vagy Jacob, de semmiféleképpen sem Edward. Aztán bementem a Libribe és megtetszett a borító, így megvettem és pozitívan csalódtam benne, aminek nagyon örülök. Emiatt februárban elolvastam a másik trilógiájának az első részét, a Fényembereket. Ez a regény sokkal jobban tetszett, mint a Gyémántfiú. Ezután nem sokkal szereztem be a második részét a Fényemberek- trilógiának.
De csak most jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Sajnos a suli miatt csak hétvégén tudtam elolvasni.
Nagyon érdekfeszítő volt számomra ez a könyv. A borító engem nem nyűgözött úgy le, mint az első részé. Már az első részben nagyon megkedveltem Chris és Linette karakterét.


Tetszett, hogy Kitti Matt szemszögét is belevonta a történésekbe. Lehet, hogy nagyon sokan megutálták Mattet, de nekem nagyon a szívemhez nőtt, mivel én pontosan tudom, hogy milyen érzés, ha valaki nem lehet a miénk és végig kell nézni, hogy valaki mással boldog. borzasztó érzés. Senkinek sem kívánom. Lehet, hogy Damien Sötétté tette őt, de legbelül Matt sose volt az. Rossz helyen volt rossz időben és ez pecsételte meg a sorsát. És a Sors ezellen nem tett semmit. Emiatt nagyon haragszom Astridra! Hagyta, hogy Sötétté váljon, pedig épp, hogy Fényemberré kellett volna neki.

Jane apja számomra eddig is és ezután is semleges lesz. Nem tudom, hogy mi legyen vele. Utáljam vagy ne? Elvégre a nagy pillanatban cserben hagyta Mattet.
A Realangelsről szóló részeket nagyon bírtam. Érdekes egy dimenzió lehet. Szívesen élnék ott. Mihály Arkangyalról nekem a Dominion c. sorozatban szereplő Mihály jutott eszembe.


A Szárnyasokat én is szívesen elfogadnám és biztos vagyok benne, hogy eleinte csak azért volt Chrisnek egy Szárnyasa, Julien, mert Astrid tudta, hogy az Amphibia Helenát azzá fogja tenni és így végre a szerelmével lehet ő is. 

Az időutazás számomra teljesen egésszé tette ezt a kötetet, és kimondottan örülök, hogy Jane megváltoztatta a múltat és nem halt meg sem az anyja, sem pedig Matt apukája.

Nagyon érdekel, hogy mi lesz Mattel és nagyon remélem, hogy nem fog meghalni. Ő az én gonosznak tűnő, de mégsem gonosz kedvenc karakterem.
Nem tudom Mattet okolni azért, mert zombit csinált Chris emberi életének a szerelméből, hiszen ő már úgyis halott volt és Matt fiú csak Janet akarta magának, Keira pedig csupán Adamet akarta viszontlátni és felnevelni. Szegény kissrác közben meghalt, de Jane időutazásának köszönhetően ő is megmenekült és él a jelenben.

Teljesen biztos vagyok benne, hogy ha Keira tudta volna, hogy Chris miatta lett beteg, akkor nem fertőzte volna akaratlanul tovább.

Az Amalie/Amy fordulat hihetetlenül váratlan volt és Jane miatta majdnem Sötét lett, de Matt sikeresen közbe avatkozott. Nagyon csípem Mattet és nem szeretném, hogy a trilógia befejező részében meghaljon itt nekem. Az nagyon nem lenne jó!

Chris Fényemberként sokkal jobb, mint emberként.
Hihetetlenül jó volt ez a második rész, és nagyon várom már, hogy olvashassam a befejező részt. :)

Kedvenc idézetek:
Láttam az arcán, hogy rettenetesen kínlódik. A legborzasztóbb pedig az volt, hogy pontosan tudtam, mit akar nekem mondani. Úgy éreztem magam, mint aki fuldoklik. Kétségbeesetten kapálóztam valami mentőöv után. 
– El akarsz hagyni. Így van? – mondtam ki hangosan a legnagyobb félelmem. 
Chris nagy sóhajjal ült le a kerti hintára, én pedig szerencsétlenül álltam előtte, minden ízemben remegve. Ez a helyzet nem sok jót ígért. 
– Keira megjelenése nagyon sok mindent megváltoztatott bennem. Megláttam őt, és pár perc alatt ismét felébredt bennem iránta az a nagyon is emberi szerelem, amit az átváltozásom előtt éltem át vele… 
– Emberi szerelem? – kínomban elröhögtem magam. – Miért, a mi szerelmünk milyen? 
– Gyönyörű, Jane, de a normális életben egyszerűen fenntarthatatlan – felelte egyszerűen, szomorúan. A tekintete üres volt, kifejezéstelen, ami még ijesztőbbnek tűnt, mint a szavai.

Ha a szemtelenség növesztene, ülve nyalnád a Holdvilágot!

És nem utolsó sorban itt van az én Mattem :)