2015. augusztus 28., péntek

A.O.Esther: Az életfa

Az Összetört glóriák harmadik kötetében – az Életfában – a Szent Kőris titkos átjáróján át a Pokolba visz az út, ahol Sophielt, Arielt és Urielt erőszakkal tartják fogva a boszorkányok, hogy testüket megszállva feljussanak az élők világába. Arshamon, Nastrod ura ugyanis mindent elsöprő háborúra készül, és bár az angyalok erőnek erejével küzdenek ellene, végül mégis csak sikerül a legerősebbek egyikét megszállnia, aki úgy ismeri a Mennyországot, akárcsak a tenyerét. A fenti, békés világok alkonya közeledni látszik…
A történetet vastagon átszövi a skandináv mitológia, így felbukkannak az Urd forrása alatt élő nornák, akik a földi életeket irányító, fényesen ragyogó sors-fonalakat hol összefonják, hol pedig kényszeresen kettévágják, szerelmet, halált, barátságot vagy háborút szítva ezzel… Nem messze tőlük található Niflheim, ahol a félig csontváz-félig emberi testben vezeklő Hél uralkodik. De vajon segít-e az országába tévedt harcosoknak, vagy magához hasonlóan örök kárhozatra ítéli őket? Mi ér többet egy halott uralkodónőnek: a boszorkányokkal kötött egyezség, vagy a jéggé fagyott szívében feltámadott vonzódás Elijah iránt? Dirillék életveszélyes útja Muspelheimbe, a Tűz Birodalmába vezet, ahol Sutr, a tűzóriás tör foglyaik életére, miközben Gabrielnek a Sötétség Birodalmával és Moroval, a démonnal kell megküzdenie. Halottak hada és démonok garmada kísérti a közéjük tévedt halhatatlanokat, és lesz, aki minden igyekezete ellenére odavész majd… Elijah, Bardo, Ramodiel és Lamachael Arshamon városába ér, feltett szándékuk ugyanis, hogy Égi Testvéreik mindegyikét kiszabadítsák. Mr. Lewinnél, a halott fogadósnál szállnak meg, akitől megtudják, milyen fizetőeszköz létezik a Pokolban, és tőle hallanak először Nidhoggról, az ádáz sárkánykígyóról, aki Nastrod vértavában fürdik, és halottak tetemén lakomázik.
Sophiel szívéért már nem csupán ketten küzdenek, ugyanis Arshamon is magának akarja a lányt. De Gabrielre és Elijahra is szemet vetnek a mágikus erővel bíró nők odalent. Meddig lehet ellenállni az ördögien buja, érzéki csábításnak? Életben maradhat-e az igaz szerelem ennyi kísértés között Elveszíthetik-e a hitüket az angyalok? Hogyan lehet elpusztítani mindazokat, akik már amúgy is halottak? Meghökkentő fordulatok, könnyes drámák, felemelő pillanatok és megannyi csoda vár ránk odalent, a Pokolban… De ne félj, kedves Olvasó, hiszen tudnod kell: az angyalok mindig velünk vannak!


Bevallom őszintén mindig is érdekelt, hogy milyen lehet a Pokol, hát most megtudhattam. Eddigi életem során ez az első könyv, amiben a pokolról olvashatok.
Tudtam, hogy nem jó hely, hiszen hahó az Odaát c. sorozatban Dean Winchester megjárta a Poklot, amíg Castiel ki nem szedte onnan és Dean nem akart beszélni, mesélni róla Samnek. Innentől kezdve csakis rosszra számítottam a Pokollal kapcsolatban. Esther minden képzelgésemet felülmúlta evvel a könyvével.






Örülök, hogy belekerült a könyvbe a skandináv mitológia. Mindig jó más népek történetét, hiedelmeit megismerni.
Ez a kötet kívül-belül értékes. Nem bánom, hogy Elijah van a borítón és örülök, hogy Esther nem "öltöztette" fel. Ez az egyik kedvenc borítóm a sorozatból. Nem hiába könyves álompasi Elijah.

Nagyon tetszik, hogy ahogy kinyitom a könyvet piros papír fogad a már megszokott fekete helyett. Ebből is látszik, hogy a Pokol színe a piros. 

Biztos vagyok benne, hogy sokak szívét elrabolta Elijah, és itt nemcsak a külsöségekre gondolok, hanem a belső értékeire is. 



Eddig ez a kötet borzongatott meg a legjobban. Sokszor elborzasztott, mégsem tudtam letenni. Őszinte elismerésem ahhoz, hogy Esther ilyen érdekfeszítő és borzongató könyvet tudott írni. Folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet fejezetről-fejezetre.

Őszinte és tiszta Elijah érzelmei Sophiel felé, és pontosan emiatt képes elmenni érte akár a Pokolba is. Számomra példaértékű ez a szerelem.



A nornák megjelenése és cselekedetei újak voltak számomra, egy újabb mitológiai szál, ami tökéletesen beleillik ebbe a világba.





Érdekfeszítőek voltak a Niflheim városáról szóló részek. Már a kezdetektől fogva nem volt szimpatikus Hél. Bár azért nem tudom hibáztatni, hogy vonzódik Elijah után, hisz ki ne tenné?


Néhány kedvenc idézetem:
1.
– Barbár harcmodort? – röhögött Bardo, és szőke szakállát csavargatta.
– Azt. Eszelős, cseppet sem becsületes, kiszámíthatatlan ellenfelekre van szüksége, hogy a legrosszabbat lássa, amivel szembe kerülhet.
– És azonnal ránk gondoltál?
– Ki másra?

2.
Elijah ingerülten felhördült. 
– Na, ne vicceljetek már! Egy levelet adtok neki a Pokolban? Miért nem rögtön egy százszorszépet? Nincs valami hatékonyabb fegyveretek? Mondjuk egy vaslapát vagy egy nagyobb husáng.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése