2019. augusztus 24., szombat

Corinne Michaels: Még egyszer, kérlek


" - Akkor tűnj el innen! - üvöltök a férjemre, amikor újra a fejemhez vágja, milyen értéktelen vagyok."

*

Idővel igazán jó lettem abban, hogy mikor szálljak ki a játékból.
Először is: a férjem. Életem legjobb döntése volt, hogy elváltam tőle. De egyedülálló anyaként, miközben épp munkát keresek, nem könnyű kifújnom magam. Így amikor egy hírességekkel foglalkozó oldal blogger pozíciója az ölembe hullik, úgy érzem, megütöttem a főnyereményt.
Legalábbis az első megbízásig, amikor először találkoztam Noah Frazierrel, aki… gyakorlatilag meztelen volt és nedvesség csöpögött róla.
A szívem majd kiugrott a helyéről, és képtelen voltam egy épkézláb mondatot kinyögni. A szépen kidolgozott hasizma, az ellenállhatatlan vigyora és a kristálykék szeme túl tökéletes volt ahhoz, hogy igaz legyen. Úgyhogy mit tettem? Jól berúgtam és megaláztam magam, naná.
Én kész vagyok elfelejteni azt a kínos estét, miközben Noah nem szándékszik hagyni, hogy továbblépjek. Helyette inkább megszervezte, hogy egy jelentős tudósítást írjak róla, ezzel biztosítva, hogy még több időt töltsünk együtt. Egyik zavarba ejtő pillanat a másik után, egyik csók a másik után, és mielőtt megállíthattam volna magam, rájöttem, hogy belezúgtam.
De amikor bekövetkezik az elképzelhetetlen, vajon hibáztathatom-e őt, ha kiszáll a játékból?
Mit nem adnék még egy utolsó alkalomért…
Corinne Michaels, a New York Times bestsellerszerzőjének legújabb, szívet melengető romantikus története.

Egy erőteljes kötet a szerelemről, a nehézségekről és az anyai szerep sokszínűségéről. Nem éppen fiataloknak szól, sokkal inkább érett, felnőtt olvasóknak, de nagyon érzelmes, olvasmányos, karakteres és elengedhetetlen. Nehéz témákat boncolgat, a szívét-lelkét belerakja és csak az utolsó oldalon engedi el az olvasók kezét, addig marcangol és tép, de mindez hozzátesz a kötet lelkivilágához.

Kevés olyan kötet van, ami egyszerre komoly is, szerelmes is és szórakoztató. De a Még egyszer, kérlek mind a hármat képes egyszerre nyújtani. Hol elvarázsolt az érzelmi kitöréseivel, hol sírhatnékom támadt, s hol nevettem tiszta szívből. Nem egyszer talált mélyen el a kötet mondanivalója. Nem egyszer álltam meg és mondtam azt, hogy basszus, ez kemény, mégis úgy megoldotta az írónő, hogy nem maradt bennem se kétely, se talány. Maga a cselekmény baromi gördülékeny, jól megírt, humoros, szórakoztató, édes, kicsit tündérmese elemmel tarkított, de nagyon is valósághű. A terjedelme sem olyan túl hosszú, de megannyi minden történik a sorok között. Kezdve az elválás fájdalmától egészen az új szerelem megtalálásáig. Szépen az elejétől kezdve építgeti, tégláról téglára, elemeire lebontva. Épp ahogy lezár egy korszakot úgy nyit meg közben egy másikat. De haladjunk szépen sorban. Már az első fejezet után felüti a fejét a lekicsinylés, a rossz házasság, a semmibe vesszük a másikat helyzet, ezt kibontva és terjedelmében kifejtve halad egyre inkább a végső lezárás felé. Egy kemény folyamat játszódik le, de nemcsak a lapokon, hanem a karakterek között is. S ez alatt csepegteti el az írónő az új kapcsolat kezdetleges szálat, s ezt építi egyre jobban fel. Mindent szépen a legelejéről, szinte már csigatempóban, de a kellő részeknél még a mézesmadzagot is lehúzza az orrunk előtt. 

Ahol ad, ott a következő pillanatban el is vesz, s nem kevés időnek kell eltelnie, hogy csak adjon és ne vegyen el semmit. Ahogy haladunk egyre jobban a vége felé a cselekményben úgy kerülnek felszínre a problémák, a megoldásra váró helyzetek és úgy jönnek az újabb és újabb csattanók és váratlan fordulatok. Nem egyszer kaptam fel a fejemet, hogy hohó, mi folyik itt?? Aztán persze a válasz is elég hamar követte, de a bizonytalanság és a mi lesz ezek után kérdése megmaradt. 

Ha magát a cselekmény egészet tekintem, akkor egy komoly, valós, erotikus, érzelmes regényt tarthatok a kezembe ármánnyal és bunkósággal fűszerezve. Adott Kristin, Scott és Noah. Kristin az elvált asszony, Scott a bunkó exférj és Noah a szuperszexi filmsztár. Ezt az elegyet összegyúrva kapjuk meg a Még egyszer, kérlek tökéletes fűszerét, a mozgatórugóját a cselekménynek. Maga a szövegkörnyezet és az írói stílus teszi igazán olvasmányossá és gördülékennyé a regényt. 

Leginkább a szerelem kibontakozása van a főszerepben és a többi körülötte lévő dolog csak kiegészítő elemei ennek a szerelemnek. Tipikus Hollywoodi tündérmese is lehetne, ha nem lennének a gyerekek és, ha nem 30 pluszosak lennének a főszereplők. Annyi biztos, hogy emiatt az érett olvasók jobban fogják érteni és szeretni is a regényt és magát a mondanivalóját is. De még így huszonéves fejjel is élvezhető, kikapcsol és egy hosszú nap után ellazít. Tökéletes eleme egy szürke hétköznap kiegészítésének. 

Maguk a karakterek sokrétűek, karizmatikusak és szerethetőek. Noah maga a pasi, a nagybetűs férfi, akiről minden nő álmodik, a nagy sztár, aki csak miattunk megállapodik. Kristin pedig magára húzva az anyai szerepet igazi háziasszony, aki kilépve a szerepéből elkezd újra élni, tapasztalni és szeretni. Sokkal több ez a regény, mint amit első blikkre gondolna róla az ember. Nem az a tucat, ami manapság ellepi a piacot, hanem egy egyedülálló, egyedi regény tele erotikával, vágyakozással, szerelemmel, bonyodalmakkal, ármánykodással, árulással és a komfortzónából való kilépéssel.

Ha már csak a témát vesszük sem lehet azt mondani, hogy tucat, hiszen Corinne Michaels egyedi stílusa és eszköztára körbeöleli a regényt. Belead magából is egy kicsit, amit még a regény végén sem vesz el. Nagyjából fele arányban van a jó és a rossz egyensúlya. Mint, ahogy már mondtam, tuti, hogy egy erőteljes, boldog pillanat után történik valami pukkasztó, ami kilyukasztja azt a rózsaszín buborékfelhőt, amiben a karakterek léteznek. S emellett az élet nehézségeire is felkészít, példát mutat, hogy sose késő lépni, sose késő változtatni és, hogy nem kell és nem is érdemes ragaszkodni a dolgokhoz, sőt néha azzal tesszük a legjobbat, ha elengedjük és nem ragaszkodunk hozzá görcsösen. Kaptam egy regényt, mely hisz a második esélyben, abban, hogy nem feltétlenül fiatalabb korunkban talál ránk a szerelem és, hogy tulajdonképpen honnan is tudjuk, hogy mikor jön el annak az ideje, hogy változtassunk, hogy kilépjünk és új vizekre evezzünk. Az mindenesetre nagyon jót tett a kötetnek, hogy nemcsak Kristin, de Noah gondolatai, érzései, kételyei is helyet kaptak, de azért én Scott oldalára is kíváncsi lettem volna. Arra, hogy ő miként éli meg a dolgokat, és hogy, őt magát mi vette rá arra, hogy ennyire megváltozzon és úgy viszonyuljon a feleségéhez, ahogy azt tette.
"Scott is így nézett rám régebben. Játékosak voltunk, szerettük egymást, és kihagyott a szívverésem, ha megláttam. Ő volt az én délceg lovagom, én voltam a királylány, akit megmentett. De a tündérmesének vége. És nem élünk boldogan, amíg meg nem halunk."

"Remeg a lábam, ahogy a tekintetünk találkozik. Csak arra tudok gondolni, hogy szeretném megmászni, mint egy pálmafát, hogy lerázzam róla a kókuszdiót. A fotókon is szexi volt, aztán az ablakon keresztül még dögösebb, de így közelről egyszerűen nem is e világi."

" - Férfiak! - még jobban nevet. - Esküszöm, nem normálisak, és nem értik azt a szót, hogy nem. Ezt megszívtad, Kris. Úgy értem, esélyed sincs, ha Noah tényleg szemet vetett rád."

"Na, tessék, harmincnyolc éves koromban az ablakon mászok ki a barátnőm szobájából, nehogy kiderüljön, hogy együtt aludtunk. Úgy látszik, ez bármely életkorban előfordulhat az emberrel."


Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 30%-os kedvezménnyel!


2019. augusztus 20., kedd

Jeff Wheeler: A tolvaj lánya


"Owen Kiskaddon nem szívesen viselt teljes páncélzatot. Úgy érezte, hátráltatja őt, mintha valaki más csizmáját öltötte volna magára."

*

Harcba ​száll, ha a kötelesség szólítja, de vajon a szerelemért is képes megtenni? 
Owen Kiskaddon rabként került a rémséges Severn király udvarába. Aztán, miután elhitette vele, hogy a Forrás kegyeltje, sikerült a házsártos uralkodó kegyeibe férkőznie. Kilenc év telt el azóta, és az egykor bátortalan Owen mostanra magabiztos fiatalemberré cseperedett. Horwath herceg pártfogása alatt sokat tanult harcról és politikáról, és időközben beleszeretett gyermekkori barátjába, a herceg unokájába. 
De az Owen és Elysabeth Mortimer által elképzelt boldog jövőt beárnyékolja a király ármánykodása. Egy trónkövetelő lépett színre, aki megesküdött, hogy addig nem nyugszik, amíg meg nem kaparintja Királyforrás koronáját. Severn király szembeszáll a veszéllyel, de Elysabethet használja fel ahhoz, hogy tőrbe csalja az imposztort – Owen, aki csupán jelentéktelen szereplő e színjátékban, most arra kényszerül, hogy válasszon kötelesség és szerelem között. 
A vidéket méregkeverők és kémek járják, a háború a küszöbön áll, és Owennek szörnyű áldozatot kell hoznia, ha távol akarja tartani a fenyegető árnyakat.  Vajon szíve a királyt követi, vagy hajlandó mindent kockára tenni a szerelemért? Ismerd meg sorsukat!

Az első kötet sikere után felbuzdulva fogtam bele a második kötetbe és tisztába vagyok vele, hogy itthon kapott hideget és meleget is a kötet, de én azok táborát erősítem, akiknek tetszett a Jeff Wheeler által elképzelt történet, melyet valós történelmi eseményekkel tesz még izgalmasabbá és még érdekesebbé. Tudnotok kell, hogy egy igazi, vérbeli középkori, lovagos, történelmi regény A tolvaj lánya. Sok érdekességgel és tapasztalattal vegyítve. Hiába követ egyes eseményeket, nem száraz, sőt nagyon is olvasmányos és gördülékeny. A műfaj kedvelői körében igazi csemege lehet.

Tekintve, hogy az első kötet Owen gyermekkorát dolgozza fel, a második kötet már a szinte felnőtt, de legalábbis tinédzser fiút mutatja be, aki jóval erősebb és ádázabb, mint a kisfiú, aki egykoron volt. Maga a kötet majd 10 évvel az első rész után játszódik. Owen, Evie és mindenki más is majd 10 évet öregedik az eltelt események óta. Ez egyben a kötet különlegessége is, mivel hosszú időszakot ölelnek át egyben a kötetek. Majd a következő is hatalmas ugrással fog kezdeni, időbeli ugrással természetesen. De mint a második kötetnél, ott sem lesz annyira érezhető, hogy mennyi idő eltelt, olyan idő, amiről keveset vagy egyáltalán nem tudunk semmit. Emlékszem, hogy mennyire vártam ezt az új Wheeler kötetet és igazam lett, mert egyáltalán nem csalódtam, sőt izgalmakban, fortélyokban, cselszövésekben jóval felülmúlja a....... Előző kötet címe..... Egy sokkal összetettebb, átgondoltabb regényt kaptam, melyben már nemcsak a száraz tények és az alap van, hanem érzelmek, romantika (minimálisan) helyet kapnak. Olyan érzés volt olvasni, mintha történelem órán ültem volna, de közbe meg Merlin kalandjait is néztem volna. 

S igen, van egy egészen érezhető Arthur király legendájához hasonló szál benne, így azok akik szeretik ezt a kort, azoknak bátran ajánlom. Nemcsak egy érdekfeszítő olvasmány, de a kidolgozottsága és a kifejezésmódja is páratlan. Kezdve a felépített világgal, egészen a karakterekig és a helyszínek leírásáig. 

Bámulatosan bánt az író a szavakkal, ahogy összekötötte a megtörtént eseményeket a képzelet szüleményével és ahogy ezt beágyazta a cselekménybe igazán példaértékű, s nemcsak emiatt érdemes elolvasni, de aki egyszer belecsöppen Owen Kiskaddon életébe, mert bizony egy férfi karakter szemén keresztül tekinthetünk az eseményekre, végre, az biztos, hogy nem fogja csak úgy arrébb tenni, hogy majd valamikor befejezi, s éppen amiatt, hogy Owen a mesélő úgymond ajánlható férfi olvasóknak is a kötet. 

Csaták, vér, brutalitás, ütközet, ármány, stratégiák, azok a kézzel nem fogható elemek, amik egyrészt kiegészítik, s másrészt vezetik a cselekmény szálát. S ha már a cselekmény, nemcsak úgy megy magától a történet, hiszen időközönként udvari krónikás bejegyzéseit is olvashatjuk, ami nekem kifejezetten üdítően és frissen hatott. Viszont volt néhány rész, amit kicsit untam, vagy vontatott volt és nem tudtam hova tenni. 

De ezt leszámítva nem csalódtam. S talán egy picit jobban is tetszett, mint a második rész, de érezhetően nem lett az a kiemelkedő második kötet, hogy hűha miért nem ezzel kezdtem. Habár, ha nem lenne az első kötet lennének kérdéseim, de jól van megoldva a tagoltság és az elcsöpögtetett információk. Kevés dolgot sajnálok a kötettel kapcsolatban, de azt mindenképp, hogy nem vettem előbb kézbe, ami pedig magát a sztorit illeti összetört a szívem Owen és Evie miatt. Nem egyszerűen fáj, de vérzik is értük.  És azzal nem tudok megbarátkozni, hogy a nyilvánvaló helyett egy teljesen más irányba és élettörténetbe taszítja Wheeler a számomra oly kedves karaktereket. Magát a stílust tekintve a nyelvezete egyfelől könnyen értelmezhető, mégis vannak benne olyan megfogalmazások, amik korhűséget tükröznek és ami miatt azt mondhatom, hogy nemcsak a csaták és ütközetek, de a hatalom és a király személye miatt is megmaradt egy olyan szinten, ami azt eredményezi, hogy a valóságoshoz hajazó események keverednek a kitalálttal, a képzeletbelivel, s ezt ötvözve kaptuk meg A tolvaj lányát. Üde színfoltként egy új méregkeverő is feltűnik a színen, aki még a későbbiekben nagy hangsúlyt fog kapni úgy érzem. Már most megkedveltem és sajnálnám, ha nem így történne.
" - A lovagod leszek - szólt Owen, és meghajolt. - És a szívem a tiéd, hölgyem."

" - Mindenkit kínoz, akit csak tud - morogta a lány, amiből Owen arra gyanakodott, hogy neki is volt dolga Dunsdwothszel. - Tisztellek. Sajnos én eddig azt tapasztaltam, hogy a legtöbb férfi inkább őrá hasonlít. Amikor megláttam, hogy a múltkor a szobájához osontál, azt gyanítottam, hogy történt már köztetek egy s más."

" - Talán igazad van, de nem látod, mi történik valójában. Nem látod a permettől a vízesést. Lehet, hogy hallod, de nem látod."

"A stratégia úgy bontakozott ki Owen fejében, akár a rózsabimbó, amelyre csókot lehelt a nap első sugara."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

*


2019. augusztus 19., hétfő

Aly Martinez: Hazug valóság


" - Lisa! - ordítottam az üres hálószobában. Reszketett a kezemben a telefon, a képernyőre meredtem, és tehetetlenül figyeltem, hogy összeesik, miközben ömlik a nyakából a vér."

*

„A ​Hazug valóság a legszenvedélyesebb és legizgalmasabb szerelmi történet, amit 2018-ban olvastam. Ez volt a kedvencem.” – Meghan March, NYT bestsellerszerző

„Rengeteg feszültség és kétség ebben a hihetetlen szerelmi történetben.” TBB Sisterhood

„Nyers, kemény és mégis érzelmes, egyszerűen nem lehet letenni.” Dirty Girl Romance

Igaz: Több mint ezer mérföld távolságból végignéztem a telefonom kijelzőjén, ahogy két férfi megöli a feleségem. És nem tudtam őt megmenteni. A haragomat és a gyűlöletemet felhasználva négy évet azzal töltöttem, hogy menekültem az emlékeim elől. Mígnem egy összetört nő okot adott arra, hogy végre megálljak. Cora élete kész rémálom volt, de az elképesztő akaraterejével megfordította a helyzetet valami csodálatos felé. Olyan mosolya van, ami a legsötétebb lélekig is eljut. Egyetlen pillantásával az én lelkemet is darabokra tépte. Hazugság: Csak az újrakezdés miatt voltam ott. Hazugság: Halvány gőzöm sem volt, mibe keverem magam. Hazugság: Nem tehettem semmit, hogy megmentsem őt. De ez a helyzet a hazugságokkal: sosem tudhatod, kinek higgy.

Sokkoló, elgondolkodtató, hiteles történet, mely fájdalmakkal és szomorúsággal van átitatva. Nemcsak maga a karakterek erősek, de a cselekmény és a történet szála is. Az biztos, hogy nem egy mindennapi kötettel van dolga az olvasóknak, hiszen már maga az alapszituáció sem szokványos. Sebekkel és kemény múlttal pezsdíti az írónő a már így is zord és kiemelkedően újszerű kötetet.

Mielőtt elkezdtem volna, nem igazán néztem utána, hogy mire is számítsak, hiszen annyira megfogott a borító, hogy nem tudtam úgy elmenni mellette, hogy ne ismerjem meg a történetét. A kiadó mindig jó munkát végez a borítókkal, de a Hazug valóságé nemcsak hű, de oda is vonja magára a szemeket. Igaz, hogy mostanában már nem vagyok oda a félmeztelen pasis borítókért, de ez nem is olyan, mégis van benne valami szexi és vadállatias, még úgy is, hogy amúgy a borítómodell nem az esetem. Vonz, csábít és aztán letarol. Az elevenembe tapos, majd utána belém mártja a nagy kést, hogy a lélegzetem is elakadjon. Most már tudom, hogy nem hiába dicsérik annyit az írónőt különböző fórumokon, hiszen tényleg páratlan az, amit lerak az asztalra, legalábbis a Hazug valóság kapcsán teljes mértékben így van. Nem egyszer fagytam le olvasás közben annyi megrázkódtatás ért. Épp, hogy feleszméltem volna a megbotránkoztatásból ért a következő és nem volt megállás. Ha a padlóra küldött rúgott még egyet belém. Már maga a kezdés is baromi erős, brutális és kikészíti az embert. Igaz, hogy nem olyan hosszú a történet első része, mégis olyan, mintha csak egyre több és több lenne benne olvasás közben, mint amit elvárnánk. Nem egyszer kaptam azon magamat, hogy félre kellett tennem a könyvet, hogy lenyugodhassak és átgondolhassam az eddig történteket. 

Ritkán fordul elő, de többször görcsbe szorult a gyomrom, volt hogy én is éreztem a csapásokat és a tetteket. És igen, a tetteknek súlya van és erre a Hazug valóság meg is tanít. Maga az alapsztori Penn részéről kegyetlen, senkinek sem kívánnám, de Cora múltja is reménytelenséggel és beletörődéssel teli. Szerintem az senki előtt sem titok, hogy a történet egy örömlányok lakta helyen játszódik, s ahol semmi sem az, mint amire elsőnek tűnne. 

Sokkal több a felszínnél és nem elég csak kapargatni azt, alá is kell ásni. Bele kell vetni magunkat a sűrűjébe és hagyni, hogy az események magával sodorjanak. De vigyázat, semmi és senki sem az, mint akinek látszik. Ne dőljetek be egy helyes pofinak vagy épp egy szexi kisugárzásnak. Nagy meglepetések, hatalmas csavarok tömkelege a kötet, ahol az érzelmi vonal erősebb és ez is imponál. Nem egy egyszerű lányregény, de mindenképp megéri elolvasni és egy esélyt adni Cora és Penn románcának. 

Magának a kötetnek a felépítése egyszerű, nincs túlgondolva, sőt teljesen a helyén van minden, annyit kapok, amennyi épp szükséges, a csavarok is vagy kiszámíthatóak vagy előre láthatóak, de még így is érhet minket bőven meglepetés és váratlan fordulat, árulás vagy más háta mögött cselekedés. Az viszont tagadhatatlan, hogy az írói stílus és a magyar fordítás nagyban hozzátesznek ahhoz, hogy ennyire olvasmányos és gördülékeny legyen.

Kicsit áttérve a főkarakterekre. Összetettek, nehéz sorsúak és a múltjuk sem valami fényes, mégis ott lebeg a fejük a boldogság és az ígéretek, a szebb jövő reménye. Cora már az első perctől kezdve szimpátiát váltott ku belőlem. Egy törékenynek tűnő, de baromi erős és céltudatos lány, aki másokat helyez saját maga elé és, akinek a saját boldogsága csak az utolsó helyen áll.

Aztán ott van Penn, aki egy összeroppant, úgymond sérült férfi, akit szívfájdalom keserít, de a megfelelő személlyel találkozva képes a kibontakozásra és ha a tovább lépésre nem is, de a boldogság beengedésére igen. Aztán maga az erotikus rész nem annyira dominál, s ha vannak is benne utalások vagy konkrét erotika az sem számottevő, nem viszi el a cselekményt A szürke 50 árnyalata irányába. 

Megmarad a már jól kitaposott, kényelmes úton, s onnan navigálva hol kilép a komfortzónából, s hol visszahúzódik. A kötet felépítését tekintve az egyszerűség és a szókimondóság uralkodik, vegyülve az érzelmekkel és a tovább lépés gondolatával. De emellett a veszteség és a múlt kísértete is jelen marad, s úgy alakítja a cselekményt, hogy egyszerre sokkoljon és helyezze egy teljesen új mederbe mind a karaktereket, s mind a történet szálát. Összességében egyáltalán nem bánom, hogy borító alapján ítéltem és elkezdtem Penn és Cora történetét, sőt... Világosabban látok, tisztázódott bennem pár dolog és nagy hatással bírt rám és a lelkemre. Egy mocskos világ felemelkedése szülte nászt láthattam, amit a cselszövés és a bosszú teljesen átformál a végére. Nemcsak a karakterek bontakoztak ki, hanem az egész képről is teljesebb képet adott, amit aztán a végén jól megbonyolít, s aztán várhatja az ember a következő részt. És igen, Cora és Penn gondolatai is helyet kapnak, mégis lehetett volna több Penn rész. De összességében tetszett és bátran ajánlom azoknak, akik szeretnek kilépni a kényelmes kis komfortzónájukból és egy teljesen más világgal és más értékfelfogással bíró sztorit akarnak olvasni a múlt kegyetlenségéről és a jövő reményeiről. Mindezt Cora és Penn tolmácsolásában.
"Catalina Guerrero volt az egyetlen mentsváram. A túlélésem attól függött, hogy háttérben tud-e maradni. Bármit megtennék, hogy távol tartsam ezektől. Még akkor is, ha az életemet kockáztatom, amikor pénzt viszek neki."

" - Pedig érdekelnie kéne. Az után, hogy eljátszottad a hős megmentőt ma este, nekem már semmi esélyem a nőnél."

" - Csak, hogy tudja, Penn, én a pokolban élek. Úgyhogy nem félek a lángoktól."

" - Nem csesztetni akarlak. Szabad ember vagy, Penn. Tőlem életed végéig ülhetsz az ajtaja előtt, és bámulhatod. Csak annyit mondok, ha belegabalyodsz, nem könnyíted meg a dolgomat."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 30%-os kedvezménnyel!


2019. augusztus 4., vasárnap

Jeff Zentner: A kígyókirály


"Voltak dolgok, amikről Dillard Wayne Early Jr. jobban irtózott, mint a tanév kezdetétől a Forrestville Gimnáziumban."

*

Ha ​már élni fogsz, tegyél meg fájdalmas, bátor és gyönyörű dolgokat.Dill nem éppen a gimi legnépszerűbb diákja a tennessee-i Forrestville-ben. Miután az apja minden tisztességét elveszítette egy botrányban, ami az egész városukat megrendítette, Dill célponttá vált. Szerencsére két legjobb barátja, a szintén számkivetett Travis és Lydia kiállnak mellette.

Ám ahogy megkezdik a gimnázium utolsó évét, Dill érzi, ahogy a jövője lassan fojtogatni kezdi. Egyedüli mentsvára a zene és a Lydia iránt táplált, titkos érzései – azonban nem elég bátor ahhoz, hogy bármelyiket is megossza a világgal. Számára az érettségi inkább érződik valami végének, mint az élet kezdetének. Azonban még mielőtt elhagyná a középiskolát, valami másnak a végét is fel kell dolgoznia – valamiét, ami alapjaiban fogja megrengetni az életét.

Az elsőkönyves Jeff Zentner letaglózó és időnként kifejezetten vicces rálátást biztosít arra, milyen is felnőni; miközben bensőségesen mutatja be, milyen nehéz is megtalálni valódi önmagunkat a múlt romjai közt.

Egy kötet a barátságról, a családról, egy kisváros életéről, s annak nehézségeiről. Mindezt egy nem szokványos kötet lapjain, ahol minden és egyszerre semmi is megtörténhet. Nem kellenek ide nagy szavak, elég, ha figyelmesen olvassuk és mi magunk is rájövünk a belső információkra vagy épp az utalásokra. Arra számítottam, hogy majd kikapcsol és egy bizonyos pontig ezt is tette, aztán meg kilökött a száguldó vonat elé.

De nézzük csak az elejét. Három szálon fut, Lydia, Dill és Travis gondolatai, érzései, kétségei kapnak helyet. Megismerhetjük a családi helyzetüket, az életük minden egyes mozzanatát, azt hogy milyen is a személyiségük, hogy milyen problémákkal szembesülnek nap mint nap. Jeff Zentner nem a menő gyerekek álcáját aggatja rájuk, hanem nehézségekkel telitűzdelt cédulát, s ez a kötet végéig végigkíséri őket. A nevekből már kiderülhetett, hogy Lydia két pasival osztozik a barátságon, s a szerzőnek sikerült egy olyan erős kapcsot létrehoznia, ami teljes mértékben átjön és nem ereszt. Erős, hangsúlyos és nagyon is valódi képet fest le a barátság szentségéről és arról, hogy hiába vannak mellette, mégis vannak olyan pillanatok, amikor egyedül érzed magad. Ezek a karakterek mind egytől egyig különböző személyiségek, megvan a saját történetük, de egy közös bennük, hogy mind a hárman ugyanannyira szerethetőek. Dill és Travis háttere nem a legrózsásabb, mégis ezzel a háttérrel is velős mondanivalókat adnak át az olvasóknak. Pletykák, családon belüli bántalmazás, megfelelési kényszer, kiállás önmagunkért, a jövő bizonytalansága mind fontos kulcsszavai a kötetnek, hiszen A kígyókirály egy eget rengetően egyedi és utánozhatatlan olvasmány. Nem az a tipikusan felütöm és hajrá, mert fontos problémákat boncolgat egy olyan légkörben, ami befogadhatóbbá és szemléletesebbé teszi azokat.
Mielőtt elkezdtem volna gondoltam majd jól szórakozom és igen, sikerült, de emellett voltam dühös, csalódott, szomorú és melankólikus is. Megannyi érzelem, de ezek mellett is volt, hogy mosolyt csal az arcomra, vagy csak melegséggel töltötte el a szívemet, hiszen egy olyan barátságba csöppentem, ami példaértékű és, aminek alapnak kellene lennie. Tudom, hogy ez a szerző első megjelent regénye és ezzel a hozzáállással és habitussal még nagyon sokra viheti.
Nem kell feltétlen világmegváltó gondolatokat ébreszteni ahhoz, hogy egy sikeres, és méltán megbecsült kötet szerzőivé váljon az ember. Elég hozzá a szakértelem és tudás és már kész is a bestseller. Maga a cselekmény olvasmányos, szórakoztató, elgondolkodtató, velős problémákkal rendelkező tragikus olvasmány. A nyelvezete könnyed, elegáns, s van benne egyfajta természetesség is.
Az elején nem igazan voltam benne biztos, hogy jó döntés volt, hogy elkezdtem, mert bevallom az első pár oldal furcsa volt, mintha belecsöppentem volna egy olyan történetbe, ami nélkülem is tök jól elvan, majd ahogy haladtam előre úgy bizonyította be, hogy kellek én ide, sőt én egészítem ki a történet szálát azzal, hogy olvasom. Visszatérve a karakterekre nem egy szokványos jellemmel és habitussal, háttérrel rendelkeznek.
Adott Lydia, aki a virtuális térben sokat szeretnek, s követnek. Ott van Travis, aki beletörődött a sorsába, aki imádja a Bloodfall regénysorozatot, s az az igazság, hogy annyit volt már róla szó, hogy nekem is megjött a kedvem hozzá. Dill maga a nagy kérdőjel, mégis a kötetben a helye. A történetet az alábbi szavakkal lehetne a legjobban egységbe szedni:barátság, első szerelem, tragédia, középsuli, iskolai fenyegetettség, az utolsó nyár az egyetem előtt. 

Nagy lehetőségeket boncolgat, mégsem tér ki az összesre bővebben. Mindegyikből ad valamennyit, de úgy, hogy közben tökéletes egyensúly uralkodik a különböző megközelítések és utalások között. Egyszer sem érezni azt, hogy valamiből többet kapnánk, mint a másikból. Sőt... Van, hogy a kevesebb néha több.

Összességében egy könnyed nyári olvasmánynak induló, de komoly történet a felnőtté válásról, a családi fészek elhagyásáról és az élet múlandóságáról. Lydia, Travis és Dill nemcsak nyomot hagynak, de be is préselik magukat az ember szívébe. Emlékezetessé és nehezen megismételhetővé teszik A kígyókirályt, ami a címével ellentétben csak nyomokban és utalásokban tartalmazza a kígyó motívumot, de érezhető a jelenléte és az a szorítás, ami nem ereszti el ezt a gondolatmenetet. 

Emellett társadalmi osztályok közötti különbségekre is felhívja a figyelmet, de úgy, hogy közben tökéletes összhangban, szimbiózisban tudnak egymás mellett létezni. Rámutat arra is, hogy mindegy, hogy ki vagy, hogy honnan jöttél, hogy miket értél el, hiszen a lehetőség ott áll előtted és csak rajtad múlik, hogy kihasználod e vagy hagyod azt elveszni. Maga a kötet nagyon tetszett, még akkor is ha egy ponton teljesen összetörve éreztem magam, és képtelen voltam feleszmélni és úgy, azzal a tempóval folytatni az olvasást, ahogy eddig. Szörnyű dolog ilyet mondani, tudom, de a tragédia nemcsak lendített egyet, hanem el is billentette a mérleg nyelvét a cselekvés és a kiállás mellett, hogy álljunk ki az elképzeléseink és érzéseink mellett és cselekedjünk, ne hagyjuk, hogy a semmibe vesszen és később azon filózzunk, hogy mi lett volna ha. Nincs ha, csak a most és a ma. Mi vagyunk a saját életünk kovácsai és úgy szövögetjük a szálakat, ahogy az nekünk a legjobb. Megtanít még az önállóságra és a becsületre is. A barátság szentségére, arra, hogy ha még egyedül is érezzük magunkat, sose vagyunk egyedül. Egy erős első könyves szerzőt ismerhettem meg Jeff Zentner személyében és már alig várom, hogy valami újat mutasson, ami remélhetőleg lesz olyan kiemelkedő, mint A kígyókirály.
" - Hát ilyen az életem. Péntek este egy Walmart parkolójában rám kiált valaki, aki rettentő bénán utánozza egy tizenkettes karikás, pukizós vígjáték főszereplőjét."

" - Csodálatos voltál! - suttogta, engedve, hogy az ajka a fiú füléhez érjen. - Tudtam, hogy meg tudod csinálni. Ne felejtsd el, milyen érzés volt!"

" - Az a vicces, hogy Lydia nem cukkolna minket amiatt, hogy külön-külön sírunk. De amiatt, hogy mindketten itt bőgünk, szinkronban, az út szélén ülve? Ráadásul pont miatta? Az örökkévalóságig hallgathatnánk."

" - Badarság! Kezdj ott! Írj egy Bloodfall-fanficet. Vedd kölcsönbe a karaktereimet. Az áldásomat adom rá. Gyakorold így az írást. És aztán kezd el megalkotni a saját műveidet. Érzem, hogy van benned valami különleges. Hatalmas képzelőerővel lettél felruházva. Érzem, hogy ott él benned a történet, ami csak azt várja, hogy elmeséljék."

" - Köszönöm, hogy megtartottad az ígéretedet! Egy olyan világ, amiben te nem létezel, összetörné a szívemet."

" - Hát persze. Az élet rövid, kicsikém. Sajnálom, hogy ennyire személyesen kellett ezt átélned. Nem élhetsz úgy, hogy közben egy széfben rejtegeted a szívedet."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


2019. július 24., szerda

Palotás Petra: Vénasszonyok nyara


"Szeretem az őszt, ahogy méltóságteljesen átveszi a hatalmat az elhervadt nyár után... Lenyűgöz ez az elmúlás, ahol nyoma sincs a szürke öregedésnek."

*

Létezik ​halhatatlan szerelem?

Az ötvenes évek elején német gimnazista lányok Balatonfüreden töltenek egy nyarat. A borász Péterffy család jóképű, festőpalánta fia könnyen magába bolondítja Esthert, a messziről jött diáklányt, és ő maga sem tud ellenállni az északi lány ártatlan szépségének.
A bontakozó szerelmet azonban csírájában elfojtják részben a lány szülei, részben pedig a történelmi változások, melyek következtében egy esztendő múlva már hiába keresi Esther a füredi villájukból kitelepített magyar családot.
Mennyi esély van rá, hogy az egykori fiatalok útjai több mint hatvan év elteltével újra keresztezzék egymást?
A lehetetlen mégis megtörténik Rügen szigetén, egy idősek otthonában, ahol a nyolcvanhat éves művész előrehaladott demenciájának köszönhetően egy furcsa szerelmi háromszög részesei lesznek.
Vajon milyen titkokat rejt a múlt, és milyen ismeretlen veszélyeket a jövő?
Palotás Petra legújabb regényében, melyet a valós élet és egy igaz történet indított útjára, a múlt szálait bogozva szövi a jelen fonalát. Az elbeszélés szerelmet vall Balatonfürednek, bemutatja egy elegáns idősek otthona mindennapjait, mesél az északkeleti szigetvilág tájairól, miközben olyan részben még mindig tabu témákat feszeget, mint az időskori szexualitás, a szülő-gyermek kapcsolat, az önfeláldozás vagy a csillapíthatatlan honvágy.

Létezik halhatatlan szerelem? Kérdezi a kötet, mielőtt olvastam volna simán rávágtam volna a választ, hogy nem. Aztán a kezembe vettem a Vénasszonyok nyarát és minden átértékelődött bennem. Egy történet szerelemről, fiatalságról, magáról az életről és a kihagyott lehetőségekről, amik ha igazán fontosak örökre velünk maradnak. Egyben szép s lírikus kötet a maga mulandóságával és szeretetével.

Nem vagyok egy nagy Palotás Petra olvasó, de az kétségtelen hogy valamit nagyon tud az írónő, s alig várom, hogy minél több történetével megismerkedhessen. Vétek nem olvasni tőle, olyan szeretettel és természetességgel jönnek elő belőle a szavak. Megmondom őszintén az elején nem hittem volna, hogy fog tetszeni a történet mégis kíváncsi voltam, hogy miért is szeretik annyira a Vénasszonyok nyarát, s mitől is olyan jó az. Amíg az ember nem veszi a kezébe és nem merül el benne, addig nem is tudja, hogy miből marad ki. Ez az első Álomgyárnál megjelent regénye Petrának, mégis később került nálam sor az olvasásra, mint a Szárnyaszegett pillangók, ami későbbi megjelenés. De most éreztem elérkezettnek az időt arra, hogy kitárjam a lelkem és befogadjam a kötet mondanivalóját. Ami egyébként gördülékeny, könnyen olvasható, drámai történet az élet sójával és emlékekkel fűszerezve. Élvezetes és egyben elgondolkodtató olvasmány is az életről, az élményekről, a lehetőségekről, s egyben egy visszatekintés is a fiatalságra. Az biztos, hogy nem egy szokványos olvasmány, de minden vele töltött pillanat kifizetődő és nagyon is megéri elkezdeni. Rávilágít arra, hogy milyen mulandó is a fiatalság, s maga a létezés is. 

Velős gondolatokkal, tapasztalatokkal tarkítja a cselekmény fonalát, ami egyszerre zseniális, s kecsegtető. Bevallom az elején nagyon nem értettem, hogy most akkor kinek a szemszögéből is olvasom a történetet és, hogy mit is akar ebből az egészből kihozni Palotás Petra, de ahogy egyre inkább haladtam előre úgy nyílt meg előttem a kapu, s úgy engedett be a történet sűrűjébe. Nemcsak azoknak ajánlom, akik már megéltek egy bizonyos kort, hanem azoknak is, akik előtt még ott áll a teljes élet, hogy azt tartalommal és élményekkel töltse meg. 

Minden korosztály számára mást tanít, más bölcsességet tartalmaz. Engem a szeretet és ezen belül is a szerelem fontosságára világított rá. Tudni kell rólam, hogy nem nagyon szeretem kimutatni az érzéseimet, s nehezemre is esik, de a kötet arra buzdít, hogy nyíljak meg és engedjem be az életembe az embereket, hiszen sose tudhatom, hogy ki lesz az igazi, s ki lesz az, akire majd jó lesz öreg koromba visszaemlékezni. Magát a történetet az elsődleges szerelmespár unokája meséli el, ehhez mérten felveszi a mesélő szerepét, s az egész sztori szinte olyan volt, mintha a Szerelmünk lapjait olvastam volna. 

Kitér az első találkozásra, a kapcsolattartásra s arra is, hogy mily fájdalmas az elválás, s arra is, hogy ha két embernek még találkoznia kell, akkor találkozni is fognak. A cselekmény különlegessé, hogy Rügen szigetén, egy öregek otthonában játszódik, s amellett, hogy egy élettörténetet mesél el kitér a szexualitásra, a honvágyra és a másik iránti kölcsönös tiszteletre is. Adott a szituáció, miszerint Zoltán, a feltörekvő festő találkozik a német nyaraló Estherrel, szerelembe esnek, de megszakad a kapcsolat, s innentől kezdve kezd csak úgy igazán érdekessé válni a történet. 

A szálak folyamatosan keresztezik egymást, hol elmennek egymás mellett, s hol egybefonódnak. Kitűnő precizitással és kellő odafigyeléssel igazi robbanó elegyet alkotva élnek egymás mellett. Maga a kifejezésmód egyszerre volt kellemes, s szókincse gazdag, változatos. Nemcsak a kezdetet, de az elmúlást, a végét is elmeséli, hogy ne csak a történet szereplői, de mi is átéljük az elvesztés fájdalmát. 

Hol kalandokba, s hol meglepő, vagy annál inkább kikövetkeztethető fordulatokba botlunk. Nem egyszer ötlött fel bennem, hogy amilyen kalandos és szerencsétlen volt a két szerelmes élete, annál inkább boldogabb a viszontlátás és az újbóli találkozás öröme. Betegségektől, problémáktól, hátsó szándékoktól sem mentes a kötet. Ahol az egyik oldalon adott, ott a másikban elvett, s rávilágított a szörnyű valóságra, miszerint semmi sem olyan rózsaszín és csodálatos, ahogy azt a filmek mutatják. Palotás Petra a valóságot vegyítve az áhítattal hozta létre a Vénasszonyok nyarát, ami nemcsak lebilincselő, de lenyűgöző és erőteljes is. Nemcsak elszántság, de erő is van benne, na meg egy jó nagy adag érzelmi skála, egészen a kislányos szerelemtől a kisírt szemű, elveszett lányig minden érzelem helyet kap. Szerelem, öregkor, újbóli találkozás, meglepő események és Rügen városa várja az olvasókat, hogy elvarázsolja őket, úgy ahogy azt velem is tette.
" - Magának csak egy páciens vagyok, de a feleségemnek a férje, a gyerekeimnek az apja és a kisunokámnak a nagyapja. Beteg vagyok, de nem hülye. Még nem, de legalábbis nem teljesen. És nem adom fel, akármit mondanak is a statisztikák."

"Esthert bosszantotta ez a kuncogás. Miért ne tetszhetne neki? Hisz korához képest igenis vonzó nő... Talán nem olyan feltupírozott, mint ez a Martha, de igenis ápolt, vonzó... A múltról, a közös emlékekről nem is beszélve."

"De egy külső szemlélő számára talán meglepő módon nem az elmúlt hat és fél évtized volt a téma, hanem egyetlen nyár és az azt követő egyetlen esztendő."

"A legtöbb házasságtörő számára meglepő módon Klausszal soha nem kötöttek ki az ágyban, de az tagadhatatlan, hogy plátói csalfaságuk így is mélyen megsebezte volna az otthon hagyott társakat."

"Hát most volt oka, egy kibicsaklott boka, aminek a gyógyítása csak a kezdete volt egy szokatlan barátságnak. Matthias Talbach a szükségesnél nagyobb figyelemmel szemlélte a páciensét, és a legnagyobb óvatossággal cserélte le a kötést."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 25%-os kedvezménnyel!


2019. július 21., vasárnap

Rachel Van Dyken: A randiguru szárnysegéde


"Sűrű fekete füst terjengett a nappaliban. Aki szerint jó ötlet volt füstgépet szerezni, és berakni egy izzadt srácokkal teli szobába, annak pokolra kéne jutnia."

*

A ​Szárnysegéd Bt. kettes számú szabálya: Soha ne mutasd ki, hogy mennyire akarod a másikat! 

Lex utálja Gabyt. Gaby utálja Lexet. Legalább kölcsönös az érzés, nem? Lex nem tehet mást, igyekszik túlélni azokat a heteket, amikor kiképezi Gabyt a Szárnysegéd Bt. munkatársává, és kész. Igen ám, de miután elkezdenek együtt dolgozni, majd’ szétveti őket a szexuális feszültség. Lex nem tudja eldönteni, hogy megfojtsa a lányt, vagy felrakja a legközelebbi strapabíró asztalra.

Gabynak van egy titka. Egy olyan dolog, amit nemcsak a legjobb barátja, de az ellensége elől is titkol. A határok lassan elmosódnak. Lex egyre kevésbé az a gazfickó, akinek Gaby tartotta, és… kezd valami egészen mássá alakulni az, ami köztük van. Gaby mindig is utálta, hogy kicsit vonzódik Lexhez – egyetlen informatikus hallgatónak sem szabadna ilyen jó testének lennie, és ilyen jól kinéznie szemüvegben –, mert „Lex Luthor” egy gonosz nőfaló. Veszélyes. Gabynak távol kellene tartania magát tőle. Nagyon-nagyon távol… De hát mindig is vonzotta a veszély.

Mi van akkor, ha kezdesz beleesni az ellenségedbe?

Miután elolvastam a Szárnysegéd Bt. első részét egyből akartam a másodikat is, s nem is kellett olyan sokat várjak rá. Az biztos, hogy jóval többet kaptam, mint amire számítottam és nemcsak kikapcsolódást nyújtott a regény, de rá is világított az életemben bizonyos pontokra, amiket eddig vagy nem akartam észrevenni, vagy pont nem érdekelt eléggé, hogy rá koncentráljak.

Jó néhány helyen olvastam már, hogy a második rész mennyivel jobb az elsőnél és, hogy mennyivel felülmúlja azt. Kételkedem ebben, de igaznak bizonyult, hiszen faltam a sorokat, minden egyes szavát a könyvnek ittam és imádtam. Alig bírtam letenni. Teljesen függő lettem és eldöntöttem, hogy nekem nemcsak hogy kell egy Lex, de már van is az életemben csak eléggé fel kell idegesítsem ahhoz, hogy ez neki is feltűnjön. Emiatt is lehet, hogy elfogult vagyok a kötettel szemben és ez is lehet az oka, hogy teljesen bele tudtam élni magam a szereplők helyzetébe és minden kétely és vallomás az én gondolataimat is elvarázsolták. Hihetetlen, hogy mit művelt velem az írónő olvasás közben. Szó szerint vigyorogtam és alig vártam, hogy leteljen a munkaidőm, hogy tudjam olvasni és, hogy újra és újra átéljem azt a szexuális feszültséget, azt a halálosan fenyegető zónát, amit A randiguru szárnysegéde okoz. Egyszerre vicces, felemelő, lebilincselő, egyedi, szexi, pikáns, veszélyes, karakteres és megkapó. Ritkán mondok ilyet, de azt hiszen, hogy ez az eddigi legjobb Rachel Van Dyken kötet, amivel valaha dolgom volt és, ha jól számolom ez az ötödik regénye amihez szerencsém van. És ahogy halad az idő, ahogy egyre több könyve kerül a kezembe egyre jobb és jobb történettel, karakterekkel és alapszituációval áll elő az írónő, ami nemcsak hogy felrepíti a toplisták élére, de ott is tartja őt hosszú ideig. 

A randiguru szárnysegéde egyszerre felüdülés és szembesítés is. Nemcsak forró karakterekkel, de veszélyes helyzetekkel, beszólásokkal,jó nagy adag adok-kapokkal és hormonális túltengéssel fűszerezi meg a már így is csípős és fűszeres sztorit. Bevallom az elején kicsit tartottam a kötettől, hogy mit is fogok kapni tőle, hiszen Ian és Blake sztorija alatt is az érdekelt a leginkább, hogy mi lesz Gaby és Lex sorsa úgymond és, hogy meglépi e azt az írónő, hogy megpróbálja őket összehozni. 

Felettébb örülök, hogy megpróbálta és minden akadály ellenére is úgy megírta ezt a regényt, hogy szerethető legyen, de azért a ragacs, a beszólások és a kétes, vagy éppen izgató, izgalmas helyzetek is helyet kapjanak. Nagyon jól ötvözi a baráti viszonyokat és a szerelem kialakulását is. Sokáig nem hittem benne, hogy a vágyakozás és a szexuális feszültség képes e tovább lendíteni a cselekményt a megfelelő irányba, de Rachel minden várakozásomat felülmúlta. 

Nagyon gratulálok neki. Ezennel Lex és Gaby lett a kedvenc könyves álompárom. Visszatérve a cselekményre. Maga a szókincs gazdag, fordulatos, szókimondó és még a magyar fordítás sem vett el belőle semmit, mivel szép a nyelvezetünk meg minden, de azért az eredeti hangsúlyt és dinamikát nehéz utánozni, de a fordító is pompás munkát végzett és büszkén mondhatom, hogy igen, vannak még jó fordítások is.

Lex és Gaby mellett a már megismert páros életébe is betekintést kapunk, s azt kell, hogy mondjam nemcsak a magyar olvasóra, de sok más nemzet olvasóira is hatással vannak a Szárnysegéd Bt. kötetei, hiszen tegye fel a kezét az, aki nem gondolkodott még el azon, hogy milyen jó is lenne, ha nemcsak a sorok között, de a valóságban is létezne ez a cég. S ha már szóba kerültek a karakterek és a valósággal való kapcsolat. A főszereplőink hús-vér emberek, akik ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint mindenki, nincs szupererejük, nem főgonoszok, mint azt Lex szeretné és ugyanolyan érzéseik vannak, mint neked vagy éppen nekem. Ez a kézzel foghatóság az, ami számomra igazán feltette az i-re a pontot. Lex egy informatika zseni, azaz egy totális kocka, de mégis szexi. Gaby meg akár a szomszéd lány is lehetne, kedves, önzetlen, de ha kell előbújik a vadmacska, aki úgy elküld a sunyiba, ahogy azt kell. Nagyon együtt tudtam vele érezni és minden problémája érthető és valós volt a számomra. Ő a szomszéd lány, mégis egy darabja belőlem van. Imádtam a karakterét, a szócsatákat és azt a habitust, ahogy Lexszel kapcsolatban viselkedett.
"Kis híján elhánytam magam, amikor kimentem a szobából, aztán le a lépcsőn. Rá sem néztem az emberekre, magam mögött hagytam a bulit és az egyetlen lányt, aki valaha megkísértett... hogy többet akarjak."

" - Ne biztass, Gaby! Tudod, mit jelent ez  mozdulat, és már így is eléggé kivagyok, hogy lefektesselek az asztalra, és elvegyem, ami jár."

"Ha a kosarak itt a kiselefántok, akkor a közöttünk lévő szexuális feszültség egy rohadt dinoszaurusz."

" - Azt a rohadt...! - tört ki Lexből a nevetés. - Megtaláltam a kriptonitodat, Supergirl?"

"Carlie aranyos volt, sőt még szép is. Összeállt bennem a kép: nem számít, hogy szerintem egyes,  nullás, hatos vagy ötös... kit érdekel? Csak az a lényeg, hogy Mark számára tízes, a legjobbak legjobbika, és őt akarta."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!



"

2019. július 20., szombat

Tera Lynn Childs: Hableány mindörökké


"Jelenleg én vagyok Thalasszinia, a világ talán leggazdagabb víz alatti királyságának egyedüli trónörököse."

*

Lily ​Sanderson úgy tervezi, hogy a tizennyolcadik születésnapján végleg visszaváltozik hétköznapi lánnyá – persze sellő marad, de miután lemond a trónról, a thalassziniai Vízililiom hercegnő megszűnik létezni. A szárazföldön élő Lily a szerelmével randizgat, és minden igyekezetét latba vetve próbál megfelelni az emberi élet előírásainak. Most, hogy Lily és Quince egy pár lettek, a lány szinte megkönnyebbül, hogy kivonhatja magát a thalassziniai államügyekből. De mikor már azt hiszi, minden rendbe jött, hirtelen felkorbácsolódnak a hullámok. Egy bajkeverő unokatestvért sóznak Lily nyakába. Mit követett el Doe, hogy száműzték Thalassziniából és kétlábúként kénytelen létezni, holott köztudomású, mennyire gyűlöli az embereket? És miért, miért, miért rebegteti a szempilláját Lily korábbi szerelme, Brody láttán? Ráadásul Lily múltjából felbukkan egy sellőkirályfi, Tellin, aki meglehetősen zavarbaejtő ajánlatot tesz a lánynak. Lily Quince és a szárazföldi közös jövő, valamint a tengeri királyság iránti hűsége között hánykolódik. Vajon megtalálja a módját, hogy összhangba hozza a magánéletét, a kötelességeit és a saját álmait?

Tera Lynn Childs Forgive My Fins – Hableányok kíméljenek című művének folytatása egy újabb lubickolásra csábító romantikus regény, ami sok-sok nevetést, napfényt és víz alatti kalandot tartogat.

Nagyon nagyon boldog vagyok, hogy a kiadó mégsem kaszálta el a trilógiát, hiszen a magyar könyves piacon nagyon kevés sellős kötet van és az írónő könyvei az egyik kedvencem ebben a témában. Aki ismer az tudja, hogy nemcsak, hogy szeretem a sellőket, de kb. sose növök ki abból, hogy ne keressem velük kapcsolatban az újdonságokat és ne fedezzek fel újfajta szemléleteket. A Fins are forever egy igazi nyárias, üde, strandkönyv, ami egyszerre szórakoztat és kapcsol ki.

Baromi sokat kellett várni arra, hogy a második rész megjelenjen, de minden várakozással töltött pillanat kifizetődött, hiszen a kezemben tarthatom és elmerülhetek Lily Sanderson életének kacifántos világában. Kezdjük azzal, hogy megláttam a KMK újdonságai között és nem akartam hinni a szememnek, hogy ez tényleg megtörtént és nemcsak a második rész, de a harmadik is meg fog jelenni. Repes a szívem a boldogságtól. Teljesen fan görcsöm lett, de nem bánom, mert imádtam a második részt is, sőt talán még jobban is szerettem, mint az elsőt. Az egyszer biztos, hogy méltó darabja a sellős kollekciómnak. Maga a történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, még arra is emlékszem, hogy mennyire meglepett az első lezárása és, hogy alig vártam, hogy jöjjön a következő rész. Igaz csak 4 vagy 5 évet vártam, de ez a várakozás be is ért és nemcsak izgatott lettem, de boldogság is töltötte el a pici szívemet. De elég az ömlengésből és lássuk milyen benyomást keltett bennem a Hableány mindörökké. Első körben szeretném leszögezni, hogy nem egy szokványos tengeralatti világgal van dolgunk, már maga a világ felépítése és a sellő mítosz sem az a hétköznapi, sablon sztori. Nemcsak hátteret, de jól felépített és megkomponált információk is segítik a gördülékeny olvasást. 

Nagyon spoilerezni az első részre való tekintettel nem szeretnék, de a lényeg a lényegben, hogy Lily és Quince még szórakoztatóbb és még drámaibb páros, mint az első kötet alatt. Bonyodalmakban, cselszövésekben és ármányban nem szűkölködik. De emellett megmarad könnyed emészthetőnek és cserfesnek is. Tagadhatatlan, hogy tiniknek íródott, de így is, hogy már elmúltam 20 szerethető, vicces és bohókás regénynek érzem. Minden egyes feladat, probléma úgy van tálalva, hogy az a megcélzott szegmens értékeinek megfelelő legyen. 

A kötet nagyon kis rövidke, mégis felhívja a figyelmet egy mai is helytálló problémára, ami nem más, mint a vizek szennyezettsége és a klíma változás hatásai a tengeri élőlényekre, a vizek felmelegedése és a fajok elvándorlása, illetve kihalása. Még csak a kezdetleges mag van elvetve, de jó táptalajon csak úgy nőni fog, s remélhetőleg a harmadik részben még nagyobb hangsúly kerül rá. Maga a történet nagyon olvastatja magát, könnyed, szellemes, átérezhető, szerelmes, megható, pillekönnyű és csak úgy árad belőle az óceánok iránti szeretet és tisztelet. 

A szerelmi szál kibontakozása hiteles, néhol fanyar, de a pozitív és negatív oldal egyensúlyozza egymást. Beleszerettem a kötetbe, s nem tudok betelni vele. Imádnivaló, letehetetlen és minden sellő fanatikusnak bőszen ajánlom. A szárazföldi és tengeralatti részek kiegészítik egymást, néhol ellensúlyozzák a másik oldal álláspontját vagy épp megtámadja azt. De az biztos, hogy varázslatban és misztikumban nincs hiány. Jól felépített és megálmodott regény egy hercegnőről, aki tenni akar azért, hogy jobb legyen a népe élete, de emellett a szárazföldiek életét sem akarja veszélyeztetni. 

Doe megjelenése igazi lavinaként éri a kötetet. Ha kell felperzseli a lapokat, de ha arra van szükség tüzet olt. Unalomban és semmittevésben nincs részünk, hiszen ahol a karakán, vagány Doe feltűnik ott szem nem marad szárazon. Életet és nehézségeket csempész be a sorok közé, s ezzel egészíti ki Lily kételyeit és kétségeit.

Egy teljesen más világ értékrendjébe mutat utat az írónő, mégis kivetíti ezt a való életre, s párhuzamot vonva vele éri el, hogy teljes mértékben beleéljük magunkat a cselekménybe. Quince karaktere és megszólalásai mindig megmelengetik a szívem, hiszen már az elejétől kezdve drukkoltam neki. Ha a karaktereket vesszük ennél színesebb és eltérő személyiség jegyeket komponálni sem lehetne. Az írónő kipróbálta mi lenne, ha összerakná a suli különcét, a menő sportoló, a baj keverő uncsitesót és az elvegyülni vágyó tengeri hercegnőt. A végeredmény tömény szórakozás, egy új kitalált világ és kultúra megismerése érzelmekkel és csipetnyi tűzzel fűszerezve. Összességében nagyon szerettem és alig várom, hogy elkezdhessem a következő, egyben befejező részt. Nemcsak Thalasszinia jövője, de a cselekmény lezárása is roppant mód érdekel és már ez alatt a regény alatt is tövig rágtam a körmöm, ki tudja hogy mi lesz még itt?!
"Quince elszakadt a táblától, és felém fordul. Rajtakap, hogy őt bámulom - jó, stírölöm. Annak ellenére, hogy a barátnője vagyok, tehát bármikor szabadon bámulhatom - oké, stírölhetem -, még mindig anemónavörös pír borítja lángba az arcomat."

"Már csak ez hiányzott: egy fedél alatt Doe-val. Mintha a felvételi, a meghallgatás, az új pasi, az érettségi meg a kismillió egyéb teendőm nem lenne éppen elég, apunak pont most kellett rám lőcsölnie a tintahalagyú unokatestvéremet is."

"Jó, azért nem mindig. Visszaszívom. Ha belegondolok, hogy bántam Quince-szel, mielőtt rájöttem, hogy érez valamit irántam, és én is érzek valamit iránta, inkább úgy fogalmaznék, hogy szinte mindig aranyos vagyok."

"Amikor a szája az enyémre tapad, Doe rögtön a feledés homályába merül. Quince-nek varázsajka van, mindent elfeledtet velem."

"Egy sellőlány életében a tizennyolcadik születésnap a legfontosabb mérföldkő. Hivatalosan is nagykorúvá válik, legalábbis tengeri mércével mérve, és együtt ünnepel a családjával meg a barátaival."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!